Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.16. 17:30
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Tóthné Földesi Ilona: Visszaemlékezéseim VI.
Visszaemlékezéseim VI.

Lassan ráeszméltem, hogy úgy dobál a sors, mint társasjáték közben a dobókockát a játékos.

Most újra be kell lépnem gyermeki énemmel az árvaház kapuján, átélni azokat az éveket. Nehéz szétválasztani az árnyéktól a fényt. Az árnyék lehull, ha megvilágítom, de attól még árnyék marad.
Ilka néni vitt el a református árvaházba. A nagytiszteletű pap már megbeszélte a vezető diakonissza testvérrel, hogy visznek. Csodálkozással figyeltem a hosszú szürke ruhában sürgölődő testvéreket, fejükön a szürke fityula eltakarta a hajukat. Azóta nem szeretem a szürke színt. Vasárnap sokkal színesebbnek láttam őket, feketében, fehér fityulában.
Az első vacsorám meglepő volt. Hosszú asztalnál két oldalt mi gyerekek, a fő helyen Zsuzsanna testvér ült. Az asztal végében még hat testvér foglalt helyet. Nagy kék zománcos csészében kiosztották mindenkinek a tejet. A csésze aljára telepedett sűrű masszát – ami, mint a gipsz olyan volt - felkeverve sem tudtam meginni. Ez nem volt igazi tej, porból készült, melyeket zsákokban tároltak a kamrában. A másik étel, amit nem tudtam megenni az a zabpehely volt, ragadt a számban, mint Juliska néni gombóca. Ilyenkor attól éltem, hogy megfulladok. Ezeken kívül mindent megettem válogatás nélkül. Aki félárva volt, azt nyáron hazavitték, akinek nem volt senkije, az maradt. Ilyenkor minden héten egy öreg nénike jelent meg fekete ruhában, mint egy fekete madárka. Kint ült az udvaron, bevilágított szomorú szemébe a nap, szinte kíváncsian, hogy mit keres itt. Én sem értettem, csak mikor láttam a mogyoróbokorból lesve, hogy egy kis papírzacskót osztogat a többieknek, benne pár szem cukorka, keksz. Figyeltem sóváran, amikor észrevett, csontos kis újával magához intett. Elmondtam neki, hogy nekem sincs senkim. Megígérte, hogy a következő vasárnap nekem is hoz egy kis ajándékot. De nem volt következő, soha többé. Képzeletemben elrepült az ajándékaival, mint az a fekete madár, aki a mogyoróbokorról figyelt bennünket.
Csak iskoláskorúak voltak itt, hat éves kortól tizenöt éves korig. Nehezen viseltem a gyerekek hízelgő tülekedését. Például a ruhákért szinte harc folyt, hogy kié legyen a szebb. Nem volt egyenruhánk. Valószínűleg, jó emberek adományával volt tele a szekrény. A szombati fürdés után Erzsébet testvér az ágyakra tette mindenkinek a tisztaruhát. Akik kuncsorogtak nála, meg is kapták a legszebb ruhákat. Én azt vettem fel minden alkalomkor, amit az ágyamra tett. Így történt egy tavasziasan meleg reggelen is, amikor felvonulásra készülődtünk április negyedikén. Mindenki fehér blúzt és sötétkék szoknyát vett fel, csak nekem jutott barna. Már mindenki a kapuban zajosan sorakozott, amikor Zsuzsanna testvér a pelerin alatt valamit szorongatva felém fordult. Szikrázva kérdezte, hogy miért van rajtam barna szoknya. Meg sem várta a válaszomat, hozzám vágott egy sötétkéket, hogy azonnal vegyem fel. Nem hinném, hogy ez az én bűnöm lett volna, de attól kezdve, meg lettem bélyegezve, hogy konok, engedetlen gyermek vagyok. Ha nem kértem alázatos képpel valamit, pálca járt érte. Nagyon tudott csípni az a fehér bot, ha a tenyeremben táncolt, vagy a lábam szárán, amikor nem térdeltem le bocsánatot kérni. Képtelen voltam erre a módszerre megnyílni. A mindennapi ima közben éreztem csak Isten jelenlétét, neki nyíltam, mint kaktuszvirága a tüskék között.
Szerettem iskolába járni, szinte ragadt rám a magyarázat, tankönyvből alig tanultam. Nekem a könyv mást jelentett. Az árvaházban nem találtam mást, csak imakönyvet. Nagyon hiányoztak azok a régi könyvek a padlásról, amiket Ilka néninél olvastam. Azon törtem a fejem, hogyan szabadulhatnék ebből a nyomasztó világból, ahol egyedül lehettem volna csak pár napra is. Egy téli fagyos reggel gondoltam, megfürdök a jeges kádba, amibe az ereszről folyt az esővíz melegebb napokon. Megfázom, beteg leszek és mehetek a betegszobába. Nem így történt, semmi bajom nem lett, csak jött a nádpálca megint. Volt még egy kísérletem, az sem vált be. Üldögéltem a fáskamrában, egy kisbaltával el akartam törni a lábam, hátha történik valami az életemmel. A balta fényes éle a földbe csapódott, szerencsére. Többet nem kísérleteztem. Julianna testvér volt az egyetlen, aki szótlanul simogatta a fejem. Nem tudtam, hogy csupán sajnálkozott-e, vagy megértette mit miért teszek. Áthelyezték messze egy isten háta mögötti árvaházba. Engem is hamarosan küldtek utána. Ott sem volt könnyebb, pedig már nyolcadikos nagylány voltam.

Nehezen férne el ebben a történetben az a sok salak, ami a tűzben megkeményedett.

Folyt köv...

Írta: Tóth Jánosné
3649
Oroszlan08 - 2018. október 17. 22:33:16

Kedves Anita.
Köszönöm és örülök, hogy olvastad.Heart
Hosszan és kibővítve megjelent az "Égig érő árnyak Angyalszárnyak" című kötetemben. A napokban olvasható a MEK-ban. A link itt is megtalálható az üzenőfal archívumában.
Szeretettel: Ica

4302
Fedak Anita - 2018. október 14. 14:31:30

Kedves Ica!
Végigolvastam a Visszaemlékezéseidet. Nem bírtam könnyek nélkül továbblépni a részeknél, hiszen annyi megpróbáltatás ért, hogy tíz embernek is elég lenne. Drága gyermek, sóhajtottam közben és csak reméltem, hogy no majd a következő részben végre boldogság is ér. De nem...Angry
Szeretettel olvastalak: Anita

3649
Oroszlan08 - 2018. február 18. 09:34:27

Köszönöm szépen kedves Mária, hogy olvastad.
Szeretettel: Ica

5824
Manyo - 2018. február 16. 17:47:34

Köszönöm, hogy olvashattam.

3649
Oroszlan08 - 2017. október 15. 17:34:55

Drága Icu!
Ezek a "Visszaemlékezések megjelentek bővebb formábam az első könyvemben 2015-ben
az érettségig 2016.-ban folytattam, most írom a 3. könyvem. Mondhatnám az élettörténetem folytatásokban. Mindenikben ott vannak a verseim is.
Szinte a korhoz kötöttek, a háborútól az -56-os forradalom és az utána következő nehéz munkával töltött évek. A mai fiatalok el sem tudják már képzelni milyen nehéz időszakok voltak ezek.
Örülök Heartés köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel ölellek: Ica

524
BogIcu - 2017. október 13. 14:41:35

Drága Ica!

Elolvastam végig visszaemlékezéseidet, amit ha jól sejtem, leírni is szörnyű volt. Újra átélni azokat az éveket, a döbbenettől szólni sem tudok....
Megkeményített az élet, igazi harcos vagy! Irodalmi értéket tettél le elénk, mert a megfogalmazás is lenyűgöző.
Tiszta szívből örülök, hogy rád talált a művészet, mert nem Te kerested, hanem ő Téged.

Sok szeretettel ölellek: IcuRoseHeart

3649
Oroszlan08 - 2017. április 27. 14:04:21

Kedves Rita!
Köszönöm, hogy felkerested a prózai írásomat is.
Valódi a történet, a saját életemről. Átírva, bővebben és hosszabban a gyermekkorom története az első megjelent könyvemben van, válogatott versekkel.
A második kötet 2016 ősszén jelent meg, melyben folytatódik az életem története, versekkel.
Most dolgozom és ha sikerül őszre szeretném, ha megjelenne a harmadik kötetem.

Szerintem boldog lehetsz, hogy szülői szeretetben nőttél fel. Heart
Szeretettel ölellek: Ica

3649
Oroszlan08 - 2015. augusztus 13. 13:40:44

Kedves Anita!
Nagyon örülök, hogy elolvastad a valós történetem egy kis szeletkéjét. Ígértem folytatást, de meggondoltam magam és egy hosszabb elbeszélést írtam a gyermekkoromból, ezek a részletek is benne vannak egy kicsit átírva. Hamarosan megjelenik a válogatott verseimmel együtt. Ez az első prózai próbálkozásom, valójában verseket írok.
Köszönöm szépen a gratulációt. Szeretettel: Ica

4302
Fedak Anita - 2015. augusztus 12. 14:30:33

Olyan őszintén, tisztán, érthetően, megélve a leírtakat, ugyanakkor gördülékenyen írsz, hogy el kellett olvasnom a folytatást is, mert érdekelt ennek a nyolcadikos kislánynak a további sorsa. Gratulálok kedves írótárs!

3649
Oroszlan08 - 2013. február 14. 10:08:05

Hihetetlen ráérzéssel olvasol drága Ida. Köszönöm az együttérzésed. A Józsi a folytatásokhoz tette, azért nem találtad. Megkértem tegye a többihez...így történt.
Most egy kicsit a következőre várni kell, mert "sokk" volt.
Szeretettel: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.