Boér Péter Pál: A pianevű
Az ötletet, Bátai Tibor, "A palack (kor)szelleme" című versének köszönöm.

Muszáj neked folyton és állandóan korholó hangon beszélni a díszpintyekkel? Ha jobban odafigyelsz, még most is érintetlen lenne az a sípcsont-regeneráló acélkészülék, de te, az olyan nagyon lepcses szókimondásoddal elriasztod az összes megrendelőt. Már a mű-csípőprotézis foszforeszkálóra festése is csak egy művelet lett, mert beleraktad a szövegbe az oda nem illő műt! Mi más lenne egy nem eredeti csont forgórész, mint műség.
Neked hűséggel kellett volna hirdetni a felszínen maradás utolsó előtti szikráját jelentő, találmány jellegű kitalálmányt, acélosan vaskos mellszélességgel. Nincs a legkomolytalanabb forgalmazók között sem olyan, aki vállalta volna.
Ezt a sípcsontos ál-ármányt is alátorpedóztad, pedig gyerekkorodtól ismerlek, van benned jóakarat. De a jó szándék nem elég, hogy magam mellett tartsalak, ebben a teljesen kihűlt, romállapotú, roncs gépekkel még lézengőn benépesített valamikori gyárban.
Ma én vagyok a szolgálatos, te fogsz dolgozni! Megértetted? Muszáj váltásban csinálnunk, hiszen hová lett az az idő, amikor burgonyarészeg portás bácsik felügyelték körbe-körbe az objektumot szolgálat közben. A nem pihe-puha asztalon, nyiszogónak nevezett szigetelőanyagon szundítottuk végig az éjszakát. Most egy személyben vagyok portás, szolgálatos és színjózan biztonsági ember.
Járőrözni fogok egész éjjel, sőt nappal is. Holnap este cserélünk, addig ki kell találnom valamit, különben már az áramlopás ötletadóját sem tudjuk fizetni, és a kétoldalt megcsapolt, víz- illetve gázeltérítések is veszélybe kerülhetnek. Ha valakinek eszébe jutna fizettetni, a számlák tört részét sem fedezné ez a kóceráj…
Azt mondják, ezért börtön jár, teljes ellátással, kicsit kellemetlen környezetben, de ha nem köztörvényes vademberek közé kerülsz, bizonyos fokig stresszmentesebb.
No, ezt az utóbbi lágy gondolatmenetemet dobjuk ki, mint egy záptojást. Most a festődébe szórópisztolyozz, tegnap délután feltaláltam az úgynevezett palackot. Nehogy eláruld, hogy ilyen már létezik, azért kellene beszórópisztolyozni. Egyszerűbben mondva, befesteni. Te választhatod meg a színárnyalatot, kinevezzük gin-toniknak. Helyesbítek, arra az Aladdin nevű kölyökre gondolok, aki akármit megdörzsölt, kijött belőle egy olyan gintonik-szerű - lebegő bölény méretű - kívánságteljesítő. Az a büdös kölök akármit piszkált, vakarászott, mindjárt pattant neki egy nagydarab szolgája, akinek pia volt a neve. Ez a rész minket nem érint, már rég nem portás bácsik vagyunk, sőt sosem is voltunk.
Még azt kell valahogy kitalálnom, hogy ha a lényeges lakosztály, a palack megvan, hogyan nyomjunk bele egy dzsinnt. Mert ez nem olyan, mint a gin, amelyik csak úgy beletölthető, hanem dzsinnesen kavargó, nagydarab.
Előbb csodalámpában kószáltak tervezői gondolataim, aztán rájöttem, hogy abszurditás, esetleg a gyűrű jöhetett volna számításba. Különben az ilyen palackos nagydarabot - ha valahogy előkerítenénk azt a kölköt, aki aranyvárosokat csináltatott magának - biztos a markunkban tudhatnánk.
A gyűrű micsodája gyengécske volt, talán egy száknyit tudott, a „mit parancsolsz édes gazdámnak” leadni naponta. Milyen érdekes, ezek az izék, akármi a nevűek, rögtön édes gazdái annak, aki kidörzsöli őket. Ám a csodalámpa gigásza tényleg, tényleg ász volt. Nos, a palackosok valahol a kettő között helyezkednek el. Egyenlőre még nem tudom, honnan szerezzük be, a lényeg, hogy megvan a palack. Most csak képzeld el a következő helyzetet! Fantáziád neked is van, még a szórópisztolyt is tudod használni, sőt ha kell, le is csiszolod róla a ráragadt festéket.
Tehát, kezdeti dörgedelmeimet vedd atyáskodó vállveregetésnek, bár korban egy cipőben járunk. Adva van a következő helyzet. Megvan a palack, kijön a pia nevű, de ez nem fogja megkérdezni, hogy „mit parancsolsz édes gazdám”. Ezért ki kellene találni egy szelídítő programot. Ez a vadabb, még be nem tört dzsinnek fajtájába tartozó, ide kellene az Aladdin gyerek, hogy rászabadítsa a gyűrű és a lámpás manusait.
A gyűrűé elgáncsolná, a lámpásé minden irányból elszigetelné, kellemetlenebbül érezné magát a palackba zártságnál. Ne nézz olyan biciklikerékszemekkel, én erről meg vagyok győződve! Voltál katona? Olyan ez, mint a tankelvakítása. Fontos, de nem mellékes, hogy az elszigetelt, kiterjedni nem bíró Dzsinn pánikba esik, pánikrohama eredményeként önkéntes palack el nem hagyási szerződést ír alá.
Amíg az Aladdin gyerekkel nem sikerül egyeztetni és összehozni a szelídítési akciót, addig gondban vagyunk. Amint kezes bárányt csinálunk ebből a félvad, nem emberbarátból, rögtön nem csak szolgál! Nos, kérem, itt türemkedik be a képbe az a pont, amikor már nem lesz szükség a forgalmazásra.
Már megint szemnagyobbodásod van! Kérlek szépen, a lefestett, lerendezett palackba rendelt nagy, erős, amint hajlandó, per cirka, önként és dalolva szolgálni - neked is, nekem is -, megtartunk egyet-egyet, aztán le is út, fel is út.
Pillanatok alatt egyenlítjük a számlákat és arannyá változtatjuk ezt a roncstelepet. Beindíttatjuk egy olyan termék gyártását, ami a legjobban fekszik, rengeteg munkaerő kell hozzá, másoknak nem rentábilis, de ezek a ronda önzetlen gigászok vagy gigások - már nem is tudom mik - elvégzik a melót.
Persze csak hobbiból csináljuk majd, hiszen napi néhány vagon pénzt vagy aranyat is rendelhetnénk. De mit ér az élet, két ilyen kreatív embernek az alkotás adta sikerélmény nélkül?
Még azt kell megtanulnunk, miután az Aladdin nevezetű kölyök manusai, gáncsolással illetve elszigeteléssel gatyába rázzák, hogyan akadályozzunk meg egy palacktalan kóbor dzsinn territóriumvadász támadását. Én olyan rendes srácnak éreztem a kölköt, abban a dokumentummesében. Gondolom magától értetődik, ha ráakadunk, egyből segít.
Ezek az izék is olyanok, mint a csiga. Vannak házas - nem nős vagy férjezett - és házatlan csigák. Egyben ők is azonosak, lábatlanok akár a dzsinnek. Nos, egy házatlan, csupasz dzsinn támadását kell kivédeni, valami jól előre gyártott, működőképes varázsszóval, amitől az hanyatt-homlok meneküljön örökös zongoralábnak.
Valami ilyesmire gondolok, hogy „tűnés innen, ez a palack már foglalt”. Ehhez három-négy szakember kell. A kölyökkorú a lámpából, gyűrűből és - az akkorra megszelídített - palackból szabadultak együttes, koncepciózus, szakirányú összedolgozása.
Gondolom, az ilyen hatékony süket szövegeknek is van valami levédő helye, akár a találmányoknak. Bejegyeztetjük.
Akkor most így, hogy egyértelműsítettem céljaink Everestjét, menj, kérlek! Engem vár a járőrözés kötelessége, téged pedig a munka mezeje, egyetlen szál fű nélkül, olajosan, koszosan abban a gyárcsarnokban.
- Hé Maszlogó, elment a józan eszed? Ne rugdoss, mert kirugdoslak minden elképzelt bentről!
- Mit beszél Tomorka? Láttam, hogy hevesen hadar és gesztikulál álmában, gondoltam felébresztem, mielőtt megjönne a nagyfőnök. Áll még ez a nyavalyás gyár, de egyre kevesebben vagyunk. Na, térjen magához, hoztam egy üveg gint, húzza meg! Öblögessen egy jó nagyot utána, mert ebben a rettentően megrekkent, új koncepciójú - milyen szavakat tudok? Figyeld meg, rám ragasztották - világban, már egy korty ginért is rögtönítélő kirúgás jár, és nem a hat és felesről.

Írta: Boér Péter Pál
1570
boerpeter - 2013. március 01. 22:18:10

Köszönöm a hozzá(m)szólást, kedves Judit! Smile

3767
vorosemilne - 2013. február 28. 10:13:56

Remek írás, jól szórakoztam.Smile
Gratulálok!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.