Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Deák Mária: Kenyérre még telik (2013. március)
Éva minden nap egy kiló kenyeret és egy liter tejet vesz. Ritkán kerül a kenyér mellé felvágott, vagy vaj. Zsír és margarin, gondosan, vékonyan kenve a szelet kenyérre. A két gyerek testvériesen osztozik az ételen. Reggel egy-egy szelet. A kenyérvég (a csücsök) szintén közös. Éva félbevágja, a gyerekek - ki tudja miért - ezt nagy becsben tartják. Aztán a tej, szintén egy-egy bögre. Már nem kell nekik a mondóka:
"Gá, gá bíró, bumbele Máté.
Nem apádé, nem anyádé.
Tied az a nagy karéj,
Tej van hozzá, hófehér..."
A fiúk szó nélkül burkolják a reggelit, miközben Éva már készíti a tízórait. Egy-egy szelet, zsírozva, félbevágva, összecsukva, papírba csomagolva kerül a táskába. Éva miközben a zsírba mártja a kést, saját gyermekkorára gondol, édesanyja szavaira.
- "Majd megennéd még!"
- "Más gyerek örülne neki!"
Otthon mindig tele volt a hűtőszekrény, a kamrában a házikolbász és a sonka. Régmúlt disznóvágások nehéz szaga lepi el az agyát. Hát igen, most megenné a zsíros kenyeret. Az ő gyerekei, hogy örülnek neki. Búcsú puszi, irány az iskola. Éva újra szel a kenyérből. Négy szelet, a férjnek kell, délután munkába megy. Fél kiló marad.
- Csak egy szeletet eszem. - gondolja az asszony.
Fogja a kést és oly vékony szeletet vág, hogy szinte átlátni rajta. Leheletvékony margarin. (A gyerekek jobban szeretik a zsírt, azt meghagyja nekik.) A kenyér puszta érintése is örömet szerez, hát még az ízlelés. Lassan eszik, minden falat jólesik, befejezve azonban az éhsége nem csillapodik.
- Csak még egy falat!
Aztán egy gyors mozdulattal eltűnik a kenyérkendőben a megszegett vekni. Elhessegeti az éhséget, dologhoz lát. Az ebéd: tojásos leves. Hamar kész. S már várja a munka a varrógép a sarokban. Kesztyűt varr - darabja pár forint. Dél van.
_ Szia édes. - köszön a férj, és csókot lehel felesége nyakára. Éjjel jött haza, és már hajnalban indult. Fekete munka, és most alig ért haza újból indulni kell a "bejelentett" munkahelyre.
- Melegítem a levest.
A családfő boldogan ül az asztalhoz, amin gőzölög a két tányér leves, mellék két szelet kenyér. Mindig együtt ebédelnek, még akkor is, ha a férj később ér haza. A fiúk az iskolában ingyen ebédelnek.
- Ennyit kaptam. - rak le a férj ezer forintot. Éva arca ragyog.
- Három napi kenyér és egy liter tej ára.
- A jövő héten kapok rendes fizetést.
Az asszony szeme elhomályosodik.
- Nem sok marad belőle.
- Tudom. - a férje arca is komorrá válik.
Reggeltől estig dolgozik, egész jól keres s mire mindent kifizetnek kenyérre alig marad.
A tányérból elfogyott az étel. A férj nyújtózik egyet, s kezében a zsíros kenyeret rejtő zacskóval indul a gyárba. Éva mosogat, hamarosan megérkezik a két gyerek. Tele élménnyel, farkaséhesen. Leves és kenyér. Kiürül a fazék. Lecke, játék, vacsora. A maradék kenyér utolsó morzsája is eltűnik. Két bögre tej, mese, édes álom. Éva mosolyog.
- Kenyérre még telik.

Írta: Deák Mária
5396
Kitti - 2016. április 22. 09:35:02

Valahol tenni kéne azért, hogy ne "csak" kenyérre teljen. Az írásban szeretet van és elfogadás. Viszont amíg elfogadás van, nincs változás.
A kis novellácska igazából egy röpke epizód, egy igen szegényesen élő, ámde lelkileg boldog család életéből. Mennyi minden szükséges a teljes boldogsághoz! És mennyi mindent képes megváltoztaatni a jólét!...
Szeretettel olvastalak.
Kit

4302
Fedak Anita - 2015. október 20. 21:39:38

Olvasva a számba éreztem gyermekkorom nagy kedvencét a zsíros kenyeret. Nem baj az, ha csak arra telik. Nekünk is csak arra tellett. De ott volt/van a szeretet. És ez a lényeg, az írásodban is. Nagyon szépen megírtad a történetet, életízű.

3300
kandracs roza - 2013. március 03. 19:22:49

Szomorúan szép...gratulálok...Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.