Deák Mária: Kenyérre még telik (2013. március)
Éva minden nap egy kiló kenyeret és egy liter tejet vesz. Ritkán kerül a kenyér mellé felvágott, vagy vaj. Zsír és margarin, gondosan, vékonyan kenve a szelet kenyérre. A két gyerek testvériesen osztozik az ételen. Reggel egy-egy szelet. A kenyérvég (a csücsök) szintén közös. Éva félbevágja, a gyerekek - ki tudja miért - ezt nagy becsben tartják. Aztán a tej, szintén egy-egy bögre. Már nem kell nekik a mondóka:
"Gá, gá bíró, bumbele Máté.
Nem apádé, nem anyádé.
Tied az a nagy karéj,
Tej van hozzá, hófehér..."
A fiúk szó nélkül burkolják a reggelit, miközben Éva már készíti a tízórait. Egy-egy szelet, zsírozva, félbevágva, összecsukva, papírba csomagolva kerül a táskába. Éva miközben a zsírba mártja a kést, saját gyermekkorára gondol, édesanyja szavaira.
- "Majd megennéd még!"
- "Más gyerek örülne neki!"
Otthon mindig tele volt a hűtőszekrény, a kamrában a házikolbász és a sonka. Régmúlt disznóvágások nehéz szaga lepi el az agyát. Hát igen, most megenné a zsíros kenyeret. Az ő gyerekei, hogy örülnek neki. Búcsú puszi, irány az iskola. Éva újra szel a kenyérből. Négy szelet, a férjnek kell, délután munkába megy. Fél kiló marad.
- Csak egy szeletet eszem. - gondolja az asszony.
Fogja a kést és oly vékony szeletet vág, hogy szinte átlátni rajta. Leheletvékony margarin. (A gyerekek jobban szeretik a zsírt, azt meghagyja nekik.) A kenyér puszta érintése is örömet szerez, hát még az ízlelés. Lassan eszik, minden falat jólesik, befejezve azonban az éhsége nem csillapodik.
- Csak még egy falat!
Aztán egy gyors mozdulattal eltűnik a kenyérkendőben a megszegett vekni. Elhessegeti az éhséget, dologhoz lát. Az ebéd: tojásos leves. Hamar kész. S már várja a munka a varrógép a sarokban. Kesztyűt varr - darabja pár forint. Dél van.
_ Szia édes. - köszön a férj, és csókot lehel felesége nyakára. Éjjel jött haza, és már hajnalban indult. Fekete munka, és most alig ért haza újból indulni kell a "bejelentett" munkahelyre.
- Melegítem a levest.
A családfő boldogan ül az asztalhoz, amin gőzölög a két tányér leves, mellék két szelet kenyér. Mindig együtt ebédelnek, még akkor is, ha a férj később ér haza. A fiúk az iskolában ingyen ebédelnek.
- Ennyit kaptam. - rak le a férj ezer forintot. Éva arca ragyog.
- Három napi kenyér és egy liter tej ára.
- A jövő héten kapok rendes fizetést.
Az asszony szeme elhomályosodik.
- Nem sok marad belőle.
- Tudom. - a férje arca is komorrá válik.
Reggeltől estig dolgozik, egész jól keres s mire mindent kifizetnek kenyérre alig marad.
A tányérból elfogyott az étel. A férj nyújtózik egyet, s kezében a zsíros kenyeret rejtő zacskóval indul a gyárba. Éva mosogat, hamarosan megérkezik a két gyerek. Tele élménnyel, farkaséhesen. Leves és kenyér. Kiürül a fazék. Lecke, játék, vacsora. A maradék kenyér utolsó morzsája is eltűnik. Két bögre tej, mese, édes álom. Éva mosolyog.
- Kenyérre még telik.

Írta: Deák Mária
5396
Kitti - 2016. április 22. 09:35:02

Valahol tenni kéne azért, hogy ne "csak" kenyérre teljen. Az írásban szeretet van és elfogadás. Viszont amíg elfogadás van, nincs változás.
A kis novellácska igazából egy röpke epizód, egy igen szegényesen élő, ámde lelkileg boldog család életéből. Mennyi minden szükséges a teljes boldogsághoz! És mennyi mindent képes megváltoztaatni a jólét!...
Szeretettel olvastalak.
Kit

4302
Fedak Anita - 2015. október 20. 21:39:38

Olvasva a számba éreztem gyermekkorom nagy kedvencét a zsíros kenyeret. Nem baj az, ha csak arra telik. Nekünk is csak arra tellett. De ott volt/van a szeretet. És ez a lényeg, az írásodban is. Nagyon szépen megírtad a történetet, életízű.

3300
kandracs roza - 2013. március 03. 19:22:49

Szomorúan szép...gratulálok...Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.