Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Tóth Sarolta: Puzzle darabok az életemből - 14. rész - Látogatás a börtönudvaron
Gyermekként éltem át a II. világháborúnak a hátországban zajló borzalmait - a bombázásokat, a német, majd az orosz megszállást. Apám hadiüzemben dolgozott, nem hívták be katonának, de az oroszok magukkal vitték - nyugat felé a gazdáktól elzsákmányolt marhákat hajtani..élelmiszer-utánpótlásként..Sikerült útközben megszöknie. Mivel szakképzettséggel nem rendelkezett, nehéz volt állandómunkát találnia. Együtt éltünk a szegénységgel, annak is legmélyebb bugyraiban.
Apám hosszas keresés után átmeneti munkát kapott a romos épületek takarításánál.

Anyám húgommal - áldott állapotba került. Falura járt élelmet szerezni, stafírungját cserélte el.
Természetesen babakelengyét sem lehetett kapni, pedig közeledett a szülés ideje.
Rongyok - a pelenkához - akadtak bőségesen, de a ki réklikhez, sapkákhoz az én kötési ügyességemre volt szükség. Bár még csak a kilencedik évemben jártam, már elláttam a családot bontott fonalakból készített meleg holmival.
Apám és munkatársai egy romos raktárépület pincéjében fehér orsózott fonalakra bukkantak. Valószínűleg egy textilgyár készletének maradványira, melyről megfeledkeztek, miután a gyárat lebombázták.
Az orsókat - melyek senkinek nem hiányoztak - a munkások elosztották egymás között. Apám is hozott néhányat, felgombolyítottuk és kötni kezdtem belőle a születendő testvérkémnek apró kabátkát.
Akadt a munkások között egy besúgó, aki bejelentést tett a lopásról. Várható volt a házkutatás, amire utolsó napon apámat figyelmeztették..
Próbáltuk eltüntetni a spulnikat és a kötést, Engem ágyba fektettek - mintha beteg lennék - párnám alá rejtették az áruló nyomokat. A nyomozók - természetesen - gyorsan megtalálták. Anyám állapotát és a kis kabátka darabjait látva a nyomozó restelkedett, de - mert ez volt a parancs - magával vitte a még feldolgozatlan orsókat és apámat börtönbe kísérték.
Döbbenten, tehetetlenül , kétségbeesetten és szégyenkezve éltük át ezt - aggódva a ránk váró nehéz napoktól
Pár napos vizsgálati fogság után a börtön udvarán beszélhettünk apával
Jóakaratú ügyvédjétől tanácsot kaptunk: orvosi bizonyítvány segíthet - anyám közeli szülésére hivatkozva - hogy apát kiengedjék. Ez meg is történt. Társai büntetését is elengedték...hiszen nem okoztak kárt, letartóztatásuk csak a besúgó túlbuzgóságából következett be.
Néhány nap múlva megszületett a húgom, nagy súllyal és gyenge csontozattal - anyámnak a terhesség alatti hiányos táplálkozása miatt - így a bábaasszony által levezetett szülésnél valóban szükség volt apám jelenlétére, sőt segítségére.
Így jártam gyermekként a győri börtön udvarán, ahol apám éppen szemtanúja volt egy háborús bűnös nyilvános akasztásának. Ezt az élményét később sokszor emlegette és gyermeki fantáziámat élénken foglalkoztatta
Azóta sok évtized múlt el mögöttem, de minden apró részletre - szégyenkezés nélkül - de nagy szomorúsággal emlékezem.

Írta: Tóth Sarolta
277
farkas viola - 2013. március 18. 17:56:10

Kedves Sarolta!
Szomorúságával együtt tetszett a visszaemlékezésed.
Bizony, hasonló történeteim nekem is vannak, de nincs kedvem a régmúltat feszegetni.
Szeretettel: Viola

3177
mamuszka - 2013. március 13. 08:53:12

Kedves Zsuzsa!

Nekem már az is nagy öröm, ha téged érdekel a múltam - történelmi helyzetbe ágyazva - hiszen sok érdekes esemény történt és a mai ifjúság ezeket könyvből sem ismeri.
Valaki írta nekem, hogy írásaim alapján történelmi regénybe oltott életrajzot lehetne írni. Ehhez már nincs erőm, pénzem sem Sokat mesélek az unokáknak, tanítványoknak - állítólag a meséléshez értek legjobban - ezt egykori évfolyamtársaim is vallották. Szerették hallgatni történeteimet az unokáim

szeretettel köszöntelek nálam most is...Mamuszka
/ez a történet nem új - már olvashattad/Smile

230
Torma Zsuzsanna - 2013. március 12. 16:25:50

Kedves Sarolta!

Ezt a nagyon szomorú történetet, amely életed egy töredékét jelenti, mintha már olvastam volna valahol, legalábbis ezekre a spulnikra emlékszem, hogy a fonalakból kötötted a kicsi ruhácskákat a születendő húgodnak.
De sok kellemetlen élmény feltolul a régmúltból, amitől igazából sohasem lehet megszabadulni.
Én örülök nagyon, hogy a háborús idők után születtem és az 56-os események sem tettek rám különösebb hatást, mivel akkor még csak 3 éves voltam. De később hallottam olyanról, hogy kevés élelem volt a háznál és több éves babot főztek meg levesnek vagy főzeléknek.

Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.