Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Tiszai P. Imre: Darabtemető (2013. április)
Különleges este mindig az, amikor egy darab utolsó előadása következik a színházban. Aki jártas a színpad világában, az jól tudja, mi minden történik addig. Kezdődik az adott év repertoárjának kiválasztásával. Ez általában több lépcsőben történik. Megálmodja a direktor, a főrendező - és persze a gazdasági vezető is. Mai világunkban az utóbbi szava a szentírás - az álmokat a lehetőségekhez kell igazítani. A darabokhoz kellenek színészek is, a zenésekhez zenekar, táncosok, kell a rendező, nem árt egy dramaturg sem, és persze rengeteg más ember is műhelyek dolgozóitól kezdve (asztalosok, kárpitosok, szabók, lakatosok, fodrászok és a többi) a kellékesen át az ügyelőig - sőt a rejtett zugában megbúvó súgóig sok-sok ember. Ez utóbbiról szól lényegében a történet. Elterjedt színházi szleng, hogy a súgólyukat koporsónak is nevezik a szűk kiképzése miatt. Egy-emberes hely - mint egy koporsó.

Egy-egy darabnál aztán kőkemény munka indul. Stáblista, technikai tervezés, próbák hosszú-hosszú sora. Nem egyszer a végkimerülés határán. Első az olvasó próba, szövegtanulás. Azután kezd a darab "beöltözni". Sematikus díszletek - melyeket sorra váltanak fel az igaziak (függvényében a műhelyek munkájának), ruhák jelennek meg a szereplőkön. „Betanulja” a darabot az ügyelő, a kellékes, a díszletező - szóval mindenki. Főpróba - nyilvános főpróba (az adott település prominens - de nem „prím” rétegének - ismerősöknek - ingyen premier) amin még meg-megáll a darab, mert például a rendező nincs valamivel megelégedve. Végül jön a premier. Kicsit idegesen, kicsit félve a bukástól, kicsit még bakikkal is, még nem tiszta szövegtudással - ilyenkor milyen jó a súgó. Végül is elindul a darab az útjára. Húsz - harminc előadás szám az átlag egy-egy megyeszékhelyen, Budapesten a nagy siker-darabokat sok százszor is eljátsszák - ez fővárosi privilégium. Vidéken jó, ha egy hónapig fut, esetleg időnként felújító próba után pár előadásra még leporolják.

A darab utolsó előadására nagyon találó fogalmat használnak a színházi világban: darabtemetés. Legalább olyan „elánnal” készül erre az eseményre mindenki, mint a premierre. Aki csak tett valamit a darabért, mind ott akar lenni. Ki a színpadon - ilyenkor nem számít extrém esetnek például, ha egy díszletező a játék közben bemegy és megigazít valamit a díszleten, vagy a rendező fogja magát és átsétál a nyílt színen. Az sem, hogy a szöveget kissé átírják maguk a színészek (napi aktualitást csempészve bele) - természetesen maga a darab eléri így is a végkifejletét - Jágó cselszövése megöli Desdemónát, Kathrina engedelmes felesége lesz Petruchiónak, és Kurázsi mama is húzza tovább a szekerét a lánya elsiratása után.

Szigligeti Ede Lilomfi-át temették éppen az ominózus utolsó estén. Természetesen itt-ott átírva a szöveget. Például, mikor Szellemfi felolvassa az egri pincér levelét a 17 forint 19 krajcáros adóságról Liliomfinak, az csak ennyit mordul:
- Eriggy be az önkormányzathoz, majd vesznek fel EU hitelt és rendezik. Amikor a professzor a Liliomfi „képébe” bújt Szellemfit ötven pengővel akarja megvesztegetni, hogy hagyja békén Mariskát, az csak nevetve odavágja: - vagy félmilkót adsz vén svihák, vagy futtatom a csajszit németben !
Az értő közönség dőlt a nevetéstől, de még inkább a lépcsőkön ülő műhelyek „hada”, az asztalosok, lakatosok, szabók, díszítők és mindenki a színházból, aki nem volt éppen munkában az előadáson. Maga a direktor is a karzaton állt az „ingyen diákok” között a korlátnak támaszkodva és időnként posztjához nem illően röhögött. Néha zsibvásár volt a színpadon. Össze-vissza járkált mindenki, akár volt jelenése, akár nem. A színészek vicceket szőttek a szövegükbe, sokszor nevettek akkor is, amikor sírni kellett volna. Liliomfi még szerelmi vallomását is fűszerezte ilyetén:
- Kedvesem, érzem a csókján, hogy fokhagymás sültet evett. Nem maradt belőle? Piszkosul éhes vagyok.
Szóval minden ment a „szokott medrében.” A súgóra nem volt ilyenkor szükség, mert a szövegtévesztések szándékosak voltak, ha az eredeti nem ugrott be, akkor rögtönöztek, de így a harmincharmadik előadáson már Szigligetinél is jobban tudta mindenki a mondókáját. „Anya” - mert csak így szólította mindenki a színházban - a színpad sarkába elhelyezett behemót fotelben ült és élvezte a felfordulást. Ő is hozzátett valamit a bohóckodáshoz - egy lavór meleg vízben áztatta a lábát. Viccként találta ki, de jól is esett, mert bár fiatalon táncosnő volt (egy súlyos baleset vetett véget a hihetetlenül jól induló pályájának), ma már a sok ikszel együtt bizony néha lépni is nehézére esett. Kitalálta - és el is mondta a többieknek -, hogy meg fog szólalni a harmadik felvonás vége felé, amikor műfelháborodással közli a színpadon lévőkkel:
- Ez már botrány. Jelenteni fogom a direkciónak, hogy nulla szövegtudással léptetek színpadra. Gázsira senki ne számítson ebben a hónapban. Sőt, egy-két embert ki is fogok rúgatni.
Persze tudta, hogy lesz erre majd válasz - amit ő előre nem ismer - de majd jót nevetnek. Ki kell néha nyitni a szelepeket, hogy ne bolonduljanak bele a feszített tempóba.
Most a nagy ramazuri ellenére is kicsit elbóbiskolt. Sok darab-temetésen részt vett már, nem volt számára újdonság.

Elemében volt mindenki. Kellemes ősz volt kinn, itt benn pedig a szavak színezték a világot. Egy csapattá vált a játszó és a néző - valamilyen interaktivitás is kialakult - időnként Liliomfi leballagott a zenekari árok hídján és bevonta a játékban a földszinti nézők valamelyikét. A rendező vakargatta a fejét a karzaton és eldöntötte, hogy "valódi" előadást is "fűszerezni" fog ilyesmivel.

Közeledett a darab vége. Eljött az a pillanat amikor a súgó feláll és leteremti a többieket. De ő csak ült a fotelban. Valahogy furcsa pózt vett fel. Szellemfi viccet érzett ebben és odalépett:
- Anya, felemelnéd a valagad? Jelenésed van!
A súgó nem mozdult. Az ügyeletes szaladt be a színpadra. „Anya” nyakára, az agyi verőérre tette az ujját. Szívdobbanást nem érzett. A bőr jéghideg volt. Már halott lehetett jó ideje. Lehajtotta a fejét:
- Nyugodj békében Anya.
Döbbent csend telepedett a színpadra, a nézőtérre. Néhányan sírtak. A fővilágosító lekapcsolta az erős reflektorokat és két fejlámpa fényét fókuszálta „Anyára”. Jó barátja volt. A színészházban egymás mellett volt a szobájuk. A zárt kertben nem egy „slambuc partit” rendeztek közösen - a fáma szerint más is történt, de erre az idő jótékony homálya borít már fátylat. Valaki az első sorban halkan a „Miatyánkot” kezdte el mondani - aztán egyre többen - végül már mindenki együtt - hívő és ateista egyaránt.
Aztán néma csend telepedett meg a félhomályos teremben. Mozdulatlanul állt mindenki.
A fővilágosító lekapcsolta a fejlámpákat. Fél perc teljes sötétség után a kijáratok jelző világosítását „kiadta”, de a hatalmas mennyezet csillárokhoz nem nyúlt. Lassan indultak a nézők kifelé. Egyetlen szó, egyetlen - máskor oly bosszantó - köhintés sem törte meg a kegyeletet.
A színpadon „Anya” mellett két oldalt felsorakoztak a színészek, ott álltak a nézőtérre „belógott” színházi dolgozók is, ott állt a direktor, a rendező, csak az ügyeletes lépett ki a művészbejáró elé az utcára - várva a hivatalos szervek ilyenkor szokásos látogatását.
Már csillagok fénylettek az égen. Hűvösre fordult az idő - fázott.
2279
ermi-enigma - 2018. november 04. 13:38:43

Szia Mária

Hogy került ez a twitterre?.....köszönöm a véleményed...

üdv
- i -

3757
jegmadar - 2018. október 28. 20:23:22

Nahát! A twitter dobott ide, ehhez a régi íráshoz. Remek

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.