Boér Péter Pál: Mezőnyi gondolatelvonás
- Mi, elvontan gondolkodók, hasonlóak vagyunk a szuper-intelligens zsenik klubjához, azzal a különbséggel, hogy nem csacska logikai feladatok megfejtésében mérjük meg magunkat, hanem fejtünk. Nem rejtvényt, hanem okokat hámozunk ki, és verítéket nem kímélő munkával tágítjuk a sablonos gondolkodásmódot az elvonás irányába, amit az összevontak - más néven beszűkültek - képviselnek. Ha viszonylag népes csoportunk fogalmi státuszát egyszerű példával akarnám bemutatni, talán a következővel szemléltetném. Képzeljünk el egy arasznyira nyitott ajtót! Mit mond erről a magát pragmatikus-, esetleg gyakorlatias gondolkodónak nevező embersekély? "Józsikám, nyitva az ajtó, huzat van!" És ehhez hasonló, végtelenül leegyszerűsített fájdalmas szövegeket. Holott képzeljünk el néhány egyenest, amelyek ferdék, mert az ajtó felső sarkát összekötik a tok alsó sarkával, az alsót pedig a tok felsőjével. Majd az így kapott, négy darab háromszöget, függőleges és vízszintes irányban is átmetsszük. Ha ezt a tömeges egybevágó háromszöghalmazt - szebben mondva halmazözönt - egy szép bemutató után összevontuk a Platonista filozófiával, rájövünk, hogy az ideák világában az egész, már-már a legfelső szintet kapirgálja, annyira jó. Ám ha nem túlzok, a háromszög gyülekezetünk matematikai része is, abszolúte ideális. Az egész, ahogy van állandósítható. Tegyük fel, odabetonoztuk, erre képtelen egy - még oly áriázó - gyengécske Figaro, a nagy derbi nyertesekről nem is beszélve. Nos fejetlen világ ez, de csak látszólag! Hiszen a gondolatelvonás a mi dolgunk, elvontan gondolkodóké. Elméletileg, mindössze két dolgot tehetünk. De mennyi oldala is van egy éremnek!? Vagy mások gondolatait apasztjuk, hogy az elvont gondolatok jegyében elvonjuk azokat. Tehát, a magunk elvont gondolatait, esetleg másoktól vonhatjuk el, vagy elvonókúrán nyerhetünk elvont gondolkodásra képes státuszt, a gondolatelvonóban. Arra már nem is merek gondolni, amit szabálytalan ellenségeink még mindig képesek volnának ránk erőszakolni, hogy az elvontan gondolkodók gondolatait vonják el, holmi elvonókúrán. Ad abszurdum - milyen szavakat tudok - ugye, mert én egy elvontan gondolkodó, és nem gondolkod ő vagyok! Odakint nyolcan dolgoznak helyettem, nyolc képzavaros, akik képesek azt gondolni, hogy tényleg helyettem dolgoznak, pedig csak a gondolatelvonó alacsony potenciaszintjüket csillogtatják szégyentelenül. Mit tehet ilyenkor egy igazán jól nevelt, tapintatos elvont gondolkodó? Világosan tudatosítja magában gondolatainak mélységét, és azok távolságát, az elvontság ugyanis valamihez viszonyított, ezért nem egy statikus vacak. Ezért, a szegény máshoz sem értőkre ráhagyjuk eltompultságukat. Amint józsilegény mondta, a tegnapi napon, ne sírjatok tompán gondolkodók. Meg tudom magyarázni, mi az a józsilegény, csak egy pici időt kérek, továbbá azt kérem, hogy valaki győzze meg a feleségemet, hogy a kan kalinok páratlanságának sajgását, nőstény kalinokkal enyhítse.
- Hej, bánatos képű, sarokban kuporgó! Kapd össze magad, csukd már végre be azt a száját tátó ajtót. Beözönlik a légy, és olyan huzat van, hogy leszedi a fejemet!
Az elvont gondolkodó, a hirtelen gondolatelvonás sokkját remegve élte át, mint az alkoholmegvonás delíriumának pillanatait, aztán kisegér engedelmeskedésével hajtotta végre az asszony, nem kérés hangú utasítását. Kinézett az udvarra, ahol nyolc szorgos kéz munkája alatt szépen alakult a kert. A konyhából ömlött az ínycsiklandó ételek illata, egy árva mukkot sem mert kinyögni.
- Mondd tohonyám, miért nem állsz a kertben serénykedők közé?
- Már hozom is a villát, vagy a nagykalapácsot... Lehetséges, hogy csak falfúró kell oda? Ne haragudj, drága Jolánkám...
- Nem haragszom, te szerencsétlen! Tudod, én vagyok az az egyetlen, aki ezt mondom neked, hogy gyere be... te szerencsétlen. Na mi ez?
- Nem tudom, azt hiszem egy nóta szövege...
- El tudod énekelni?
- Nem tudok én olyan használhatatlanul hasznos dolgokat. Bocsáss meg, egyetlen dologhoz értek csak, a nemértéshez... Akkor hát indulok is az orvoshoz, kérek egy receptet, hogy vihessek nyugtatót a futópaszulyt palántázóknak.
Az asszony a fejét fogta, elvontan gondolkodó pedig gondolatelvonásában nem értette, hogyha végre ő is valami hasznosat akar - kertészkedni, hogy ne futkosson a paszuly ha kell, ha nem, álljon egy helyben -, akkor vajon mi a baj. Úgy, a semmibe bámulva, megpróbált a gondolatelvonás mezejére visszatérni, de ilyen élhetetlenek között nem megy az csettintésre...
1570
boerpeter - 2013. április 10. 23:59:31

A gondolatelvonás mezején... Grin
Köszönöm, Jutka! Smile

3767
vorosemilne - 2013. április 10. 20:28:00

Még szerencse, hogy ilyen szuper intelligens módon vagyunk képesek gondolkodni!Grin
Gratulálok, Jutka

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.