Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Boér Péter Pál: Spionizáció
Az éj leple alatt szobájából sandán kukkolva, előretolt hátvédnek érezte magát. Egyszemélyes, de nélkülözhetetlen információ beszerzőnek, a felderítők királyának. Három távcsővel pásztázta az összes szomszéd lakást. Elsősorban persze azokat, ahová egyáltalán beláthatott. A szép nagy panelizációnak köszönhetően, lakások több tucatjába volt kényelmes bekukkantó lehetősége. Hogy tökéletes legyen a magánspioni területen kiteljesedése - mert hogy önmagának gyűjtötte az információkat -, kijárt egy siketeknek indított gyorstalpaló, szájról olvasó tanfolyamot. Csak neki volt gyorstalpaló persze, mert ő hallotta is a beszédet.
“Vajon mit csinálnak ott a fürdőszobában?” Izgett, mozgott tenyerét dörzsölve, némileg fantáziaszegényen, mert olyan sok mindent nem lehet egy fürdőszobában csinálni. Aztán, mikor az ő szemszögéből pofátlanul bezárták az ablakot, amin sötétítő zavarta a nyugodt elhárító munkájában, bekukkantott egy emelettel lejjebb, picit jobbra, ahol még égett a villany. Egy férfi és egy nő állt egymással szemben.
“Talán enyelegnek vagy veszekednek. Látom, hogy azt mondja “szeder”. Talán szederfej... Tény, hogy pirosas a pasas feje, de hoppá, ez a nőre gondolt. Na most ugye, a szeder az ripacsos, a hölgyemény arca egyáltalán nem az, és ha jól látom bele akar harapni. Igen, most már biztos, hogy veszekednek!” Gondolta, amikor még néhányszor “egyértelműen” kiolvasta az említett gyümölcs nevét. Egyre izgő-mozgóbban vonaglottak, ilyen a jellegzetes idegroham, persze az is lehet, hogy táncolnak. Hogyan kellene ezt eldönteni? Gyorsan beírta nevüket a saját kockás füzetébe. Hallotta, hogy a nem együttműködőknek ilyen jár, mert a férfi volt olyan aljas, hogy egy mozdulattal leeresztette a redőnyt, soha nem tudhatta meg indulataik vezérfonalát.
Megvakarta hordónyi sörhasát, legurított egy-két tikkadásgátlót és átirányított. Nyolcvanhatosék figyelem elterelő ágyban fekvést mímeltek, közben nagy valószínűséggel információ elhallgatásba és konspiratív, talán ellene indított mocorgásba kezdtek. Hasonlítottak az előbbi szederfejesekhez, de úgy döntött, mégis másképpen neurotizáltak.
“Szederfej” – esett gondolkodóba – ez csakis valamilyen rejtjeles kód lehet, ilyet nem mond egy hétköznapi beszélgetésben, még a legsötétebb esti órákban sem senki. Le is jegyezte magának, egy másik sima lapú piszkozatfüzetbe a megfejtésre váró rengeteg vélt, vagy valósan elkapott “kód” szóáradat közé.
A nő, mint akit besóztak, ugrott az ablakhoz és láthatatlanította a szobát.
Nyolcvanhatosékat is dühösen írta kockásabbik füzetébe. A lakásokban a sok összeesküvő egymás után kapcsolta le a villanyt, a végén csak egyben maradt fény. Valami nagyon gyenge, negyvenes égő pislákolt, de felszereltségén nem lehetett kifogni. A legcsúcstechnikásabb, saját készítésű optikai lencsék, gyerekeknek készült távcsőgyártási prospektusának követésével pásztázta a környéket. Nem volt azért olyan rossz minőségű a dolog, még a Holdon is tisztán látta a krátereket és a bennük rejtőzködő sok-sok didergő cselszövőt.
A derengő fényű ablak örök titok maradt számára, sosem fejtette meg, hogy Boróka néni - ahogy magában ezt a veszélyforrást elnevezte -, miért üldögél útra készen, maga mellett egy kofferrel a szoba kellős közepén egy sámlin egyenes derékkal, kihúzott felsőtesttel, feszesen összeszorított térdekkel, egy kis kötött kalapban. Mellette koffer, olyan egészen régi, fából készült. Már évek óta egyik füzetből a másikba írja a nevét, de a rengeteg figyelemelterelő tény rendbemosásával sem tudja megfejteni a koffer, ősz konty, hosszú ülés, várakozás és még rengeteg maga gyártotta "rejtjeles" lehetőséget. A nevét hol beírja a kockás füzetbe, hol kitörli, de most ezen a vészterhes, csak látszólag eseményszegény éjszakán csúszik lámpa a fejébe, megvilágosodás jeléül.
"Ez a boróka néni a főkonspirátor, a többiek amatőrök csupán." Infra távcsöve is van, mindenki más tevékenységét nyomon követhetné, de ez a nyugodt üldögélést mímelő kofferes hölgy a kémbanda feje lehet csupán, ezért profi! Csikorgó tevékenységéről emígyen tereli el a figyelmet.
Most beírta mind a két füzetbe a nevét, és távcsöveit elhanyagolva dőlt hátra egy évek óta tartó összeesküvés sorozat megoldójaként tetszelegve. Hiszen lefülelte a főkolompost!
1570
boerpeter - 2013. április 13. 22:47:34

Köszönöm, Jutka! Smile

3767
vorosemilne - 2013. április 13. 15:40:20

Kíváncsiság, de rossz szokás!Grin
Gratulálok írásodhoz, Jutka

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.