Tóth Sarolta: Véletlen - avagy az életmentő dinnyeevés
Bulgáriában nyaraltunk a tengerparton. Rekkenő hőségben este indultunk autónkkal, abban a reményben, hogy a hosszú utat egy nap alatt megtesszük és a tengerben úszkálva kipihenjük az éjszakázás okozta fáradalmakat. A román határnál azonban végeláthatatlan kocsisor vetett véget álmodozásunknak. Éjfélkor már ott álltunk a sorban és szinte semmit nem haladt előre senki. Sem víz, sem WC a közelben. Reggelre már hét ágra sütött a nap. Déli tizenkettőkor megszántak minket, magyar rendőrautó vezette a magyar kocsikat a határig és végre román földre léphettünk. Benzint csak a nagy városokban lehetett kapni, éjjeli szállást egyetlen kempingben sem. Az utak rossz állapota miatt lassan haladtunk és a mezőn éjszakáztunk Bukarest mellett. Másnap délre érkeztünk el Lozsenyecbe, ahol a kényelmes apartman és a finom ételek, a selymes tengervíz kárpótolt bennünket az átvészelt kényelmetlenségekért.

Sajnos, hamar eltelt a tíz nap, indulni kellett haza. Okulva a korábbi útvonal rossz tapasztalatából, másik irányban indultunk el. Végig Bulgáriában- több várost érintve – jutottunk el a román határhoz. Vőmnek éppen friss jogosítványát hasznosítva egy hegyi szerpentinen is átkeltünk éjjel, nem sejtve, hogy a vak sötétben milyen könnyen lesodródhattunk volna a mélységbe. A sors azonban megvédett minket, nem jött szembe velünk egyetlen autó sem. Így megmenekültünk a veszélyes kalandból.
Átkeltünk a kompon és a napot Temesvár és Nagyvárad megtekintésével töltöttük. Ezúttal szerencsénk volt, kempingben kaptunk szállást, vásároltunk apró ajándékokat, majd kora délután már megéheztünk, megszomjaztunk, és jól jött egy dinnyével megrakott szekér látványa. Vásároltunk hát két nagy görögdinnyét és megálltunk falatozni. Érett, édes volt a gyümölcs, felüdített bennünket. Erőre kapva hajtottunk tovább, nem sajnálva, hogy megkéstünk és újabb álmatlan éjszaka vár ránk. Nem is sejtettük, hogy a dinnyeevéssel életünket mentettük meg.
Egy éles kanyarban - hozzánk egészen közel – tragikus baleset tanúi lettünk. Egy pótkocsis kamion sofőrjenem tudta bevenni a kanyart, a vezetőfülke leszaladt az útról több száz méteres
Szakadék fölé, mely alatt lenn a mélyben vasútvonalak futottak, tele vonatokkal. A kamiont a rakomány súlya fenntartotta, így nem zuhant le, ám a sofőr kizuhant belőle. Döbbenetes látvány fogadta a sok feltorlódott kocsi utasait. Ekkor hasított belénk a felismerés: ha nem állunk meg az út mentén dinnyét enni, szinte biztosan belefutunk a szemből érkező kamionba.
Fotókat készítettünk a szörnyű látványról, és hálát adtunk a véletlennek, a dinnyének és végre magyar földre érve betértünk az első étterembe vacsorázni. Sok élménnyel gazdagodva örültünk újjászületésünknek.
Még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.