Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

2019.02.20. 20:02
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.02.20. 19:48
Új fiatal szerzői pályázati alkotások a magazin oldalán. Ajánlom mindenki figyelmébe a fiatalok verseit, novelláit.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: meseCapella
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Büki Mátyás: Varázslat - HARMADIK TÖRTÉNET (2013. május)
- Nem emlék, nem varázslat - énekelte Péter diadalmasan. Futott az iskolába, lihegett. A hátitáskájában zörgött a tolltartója.
Maga költötte a dallamot a szöveghez. Rosszul jegyezte meg a szavakat, de ezt nem tudta. A rádióban hallotta előző este őket. Csak ez a négy szó maradt meg benne. A dallamnak semmiféle következetes vonalvezetése nem volt. Vadul csapongott ide-oda az legalsó és a legfelső hang között. Tisztán, szépen szóltak a hangok, nem zeneietlen ordítás volt, amit a fiú kiadott magából. Atonalitás, mondta volna egy zenész, ha hallja.
Mindez régen történt. Az esti mesét a Csillagok, csillagok kezdetű népdal vezette be, cimbalmon játszották. Aztán jöttek a hírek.
- Hireklesz, hireklesz - kiabálták, ő és bátyja és beszaladtak a szülők szobájába, ahol a kétgombos néprádió volt. Befészkelték magukat a szüleik ölébe, együtt hallgatták a mesét. - Iszkiri lefeküdni! - mondta aztán az anyjuk, amikor vége lett a hírműsornak is.

Pannira gondolt, aki tegnap az osztályteremben azt mondta neki, hogy szívesen elutazna egy olyan helyre, ahol orchideák nőnek. Dél-Amerikába vagy Afrikába. A fiú azt mondta, ő is szívesen lenne ott.
- Együtt kéne menni, tette hozzá merészen és mosolygott.
A lány komolyan nézett rá, bólintott és azt mondta:
- Persze, hogy együtt.
- Dél-Amerikába hajóval kell menni - mondta fiú.
- Repülővel is lehet - válaszolta Panni. - Innen oda nem megy repülő - tette hozzá. A masniját igazgatta a hajában.
- Tudom - bólintotta fiú. - Párizsba kell utazni a repülőhöz.
- Le fog esni a masnim - mondta Panni. Újra meg kell kötni, leveszem.
A fiú nézte a lány kezét és abban a fehér szalagot.
Ha beér az iskolába, azt fogja mondani Panninak, hogy Bécsből is lehet Dél-Amerikába utazni. Az apukám mondta, teszi majd hozzá. Közelebb van, oda vonattal is el lehet menni. Svehát, úgy hívják a repülőteret. Panni meg talán majd azt fogja mondani, hogy az apukájának van egy ismerőse, aki autóval el tudja őket vinni Bécsbe. Sokat utazik oda. Szívességből, nem kellene fizetni neki. Nem is baj, mert a repülő drága.
A felnőtt színész hangja rekedtes volt, mégis zengett. Hosszan mondott valamit, szavakat egymás után, dallamosan, de a fiú nem értette, miről van szó. Kicsit unta is, elálmosodott, de a hangot szívesen hallgatta. „Mindjárt vége, jön a mese - gondolta. Aztán hireklesz lesz.” Anyukája mozdulatlanul állt, a rádióra függesztette a tekintetét. Elgondolkodva fésülte az ujjaival a haját.

Az osztályban nem volt ott a lány. Péter csalódottan beült a helyére a padba. Becsöngettek, bejött a tanítónő. Halkan beszélt.
- Gyerekek! – mondta. - Ménesi Pannival nagy baj történt. Álljatok fel! Panni nem jön többet közénk.
Péter arra gondolt, hogy a kislány elutazott az orchideákhoz. Kicsit csalódott volt. „Szólhatott volna, hogy máris indul” - gondolta. Arról volt szó, hogy együtt mennek, de nem most azonnal. Arra gondolt, hoz-e a lány orchideát.
- Pannikának tegnap éjjel hirtelen megállt a szíve és meghalt - mondta a tanítónő. - Egy percig álljunk csöndben! - tette még hozzá.
A fiú nézte Panni üres helyét.
Vannak húsevő növények is ott, jutott eszébe. Az apja mutatta egy könyvben és magyarázta: ha beletéved egy rovar a virág kelyhébe, a növény azt megérzi, és összecsukódik. Így húsevő, nem úgy, mint mi, magyarázta Péter apja, és az állát összecsukta szétnyitotta, fogait csattogtatta. Nevettek, de Péter kicsit félt. És a rovar sem úgy hús, mint a csirkehús - mondta. És az apja megsimogatta fejét. Péter azért az anyukáját jobban szerette.
„El fogok utazni Afrikába és nézni fogom az orchideákat” - gondolta. Aztán eszébe jutott, hogy anyjának van egy parfümje, aminek orchidea illata van. Majd ha hazamegy az iskola végén, kinyitja az üveget és szagolgatni fogja. Fújni is fog magára egy kicsi kölnivizet, hogy olyan szaga legyen, mint az orchideának. Afrikába is elviszi a kölnit, illatozni fog tőle. Panni őt is meg fogja találni.
Leültek. Előszedte a fa tolltartóját. Kinyitotta, kivett egy ceruzát. Kipróbálta a hegyét a tenyerén, szúrt.
De hát nem lesz ott Panni, ismerte be. Egyedül leszek Afrikában.
- Ha valaki meghal, az azt jelenti, hogy már nem él - suttogta maga elé.
Körülnézett, nem hallotta-e valamelyik szomszédja. Senki sem nézett rá. Már szöszmötölt az osztály, olvasás órára készültek, turkáltak a táskájukban, keresték a könyvet.
1209
angyalka - 2013. május 26. 21:31:40

Szavazatom el nem herdálom,
inkább írásodnál lepakolom...mert meggyőztél.
szeretettel
Rozálka

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.