Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.23. 07:17
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose Józsi, köszönöm a választ. Smile A javítással kapcsolatos kérésem mára is érvényes. Smile

2019.04.23. 00:32
Feltöltés kedden este lesz. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.22. 23:36
JÓ ÉJT, SZÉP ÁLMOKAT MINDENKINEK! Tibor Heart

2019.04.22. 19:15
Szép estét kívánok mindenkinek! Smile Rose Józsi, nem tudom, lesz-e ma feltöltés, de arra szeretnélek kérni, hogy A locsoló(k)nak... című versem 3.... Bővebben

2019.04.22. 18:19
Kedves Stefanicus ! Köszönöm szépen a húsvéti locsolást így virtuálisan is ! Sokat jelent a hölgyeknek ! Szeretettel. Angel

2019.04.22. 17:57
Szép napot kívánok húsvét másodnapján szeretettel mindenkinek! Rose

2019.04.22. 12:29
Szebb napot mindenkinek. Rose

2019.04.22. 11:50
Kedves Józsi! Kérlek, ha lehet, feltöltés előtt javitsd ki a Nap című versem utolsó v. sz. 2. sorát. Helyesen: " Még a Hold is lassan kúszott fel... Bővebben

2019.04.22. 11:14
Köszönjük stefanicus a virtuális locsolást és verset! Tojás helyett egy locsoló versikét küldök:Kölni vizem nem pacsuli, ezzel megyek locsolkodni.... Bővebben

2019.04.22. 10:16
Aldott Húsvéti Ünnepeket kivánunk minden kedves Holnaposnak és külön a kedves Hölgyeknek eme kis vesrset : En kis kertéssz vagyok... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Gini
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Antal Zsuzsanna: Arcok (2013. május)
Afféle hűvös, ízes késő hajnal köszönt a városra. Az aluljáró sápadt-zöldes színe a munkába kóborlók arcszínét idézi.
Jeges január van. Mintha az egész világ tetszhalott állapotban lenne.
Még egy fél óra, és megindul a forgatag, a roham a még gyorsabb életért. Nem mintha nem érezném úgy, hogy az idő magától is gyorsabban telik, mint régen. Ha félve megkérdezem másoktól: „neked nem tűnik úgy?” akkor azt mondják halkan: „de, de. Furcsa, de nagyon gyorsan megy az idő. Mostanában.”
Aztán elterelik a szót.
Mert ismét eltelt egy év. Szemtelenül képen törölt mindnyájunkat, majd elröpült.. Látszik ez bizony mindenkin.
Egy figura az aluljáróban lebukik: azért állt be két oszlop mögé, mert az orrát akarta békés magányban piszkálni. Nem sikerült. Nevetek magamban.
Az élet kegyetlen.
Sokfélék vagyunk. És bolondok, de mind.
Néha mégis jólesik nézni az arcokat: vajon melyik életük uralkodó érzése? Hiszen annyira kiül az ábrázatra.
Az a prémes hölgy mintha az egész életét végigfintorogta volna. És a nevetőráncos néni. Az összepréselt szájú középkorú úr.
Vajon hogy hívhatják a velem szemben ülő utast? István, Ödön, Marika? Ó, de hiszen ez a fiú egészen tomis! Vagy zolis. De lehet, hogy mégsem hétköznapi neve van. Lehet, hogy nem is magyar. Így akár Vlagyimir is lehet.
Tény ami tény, bizonyára egyke, szeret sportolni, és valószínűleg utálja, ha kisfiúnak nézik.
Valószínűleg sosem fog kiderülni az igazság soha, senkiről. Épp ez a játék lényege.
A lyukacsos bőrű, a bajszos, a nagymellű, az ősmagyar, a gördeszkás,
Marika, Vlagyimir, Ödön,
Ők az embertársaim.
Játszottál már ilyet télen a metrón?
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.