Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lovas József Pál: Vadászles - HETEDIK TÖRTÉNET (2013. június)
– Nézd! Nézd! Vándorsólyom. Egy galambot üldöz.
– Szegény madár. Halálra van ítélve. A sólyom gyorsabb.
– Szerencsétlen.
– Mit sajnálkozol? Ez az élet rendje. A sólyomnak is enni kell. És lehet, hogy a fiókái is éhesek.
– Azért sajnálom a galambot – vágja rá a lány.
A fiú megvonja a vállát. – Azt még lehet – mondja.
– Amott meg egy héja kering. Biztosan a szomszéd tanyás tyúkjait lesi – kiált fel valamivel később.
– Elkóboroltak volna?
– Lehet. A tanya környéke tele van madárijesztővel.

Erdők Szépe mosolyra nyitja ajkát. A fiút nézi, jó barátját, aki a távolba mered. Távcsövén egy tövisszúró gébicset figyel éppen. Kis idő múlva átnyújtja a lánynak a távcsövet.
– Nézd csak! – mutat a líciumbokrok felé.
A lány kíváncsian mustrálja az eléje táruló látványt. – Tövisszúró gébics. Mégpedig egy hím – szólal meg aztán, mintha csak vizsgabizottság előtt állna. – Hamuszürke fejtető, a szemén áthúzódó széles fekete csík, gesztenyebarna hát, ez mind hímre jellemző tulajdonság – sorolja határozottan.
– Igen, az – bólint a fiú.
A lány hosszasan szemléli a gébics mozgását. – Érdekes madár – mondja elgondolkodva. – Több bogarat pusztít el, mint amennyit elfogyaszt. A fölös prédát tövisekre szurkálja, szinte karóba húzza, hogy később, amikor ismét megéhezik és a friss ennivaló megszerzése valahogy nem jön össze neki, a felpeckelt tartalékhoz fordulhasson. Így kerül a tövisre a tücsök, a kabóca, a cserebogár, vagy akár a repülő méh.
– Látom, készültél.
A lány elgondolkodik. – Érdekel. Ez az igazság – mondja valamivel később. – Nyolcéves voltam, amikor édesapám először vitt magával a vadászatra. Nagyon élveztem a kirándulást. Ami azután szinte rendszeressé vált. Elmondhatom, már kisgyermekként beleszerettem ebbe az életmódba. Édesapám segítségével hamar megtanultam a szakma alapjait. Megismertem az erdőt, az állatokat, a természetet.
Dinó – így becézik a fiút barátai – hamar közbevág: – És akkor eldöntötted, hogy vadásztanulónak állsz.
– Így van. Abba az iskolába, ahol a bátyám is tanult.
– Édesapád nem féltett a szakmától?
– Dehogynem. Féltett egy kicsit, és el is akarta venni a kedvem, amikor zsigerelésre elém rakott egy elejtett vaddisznót. Tesztelni akart, tudom, s ha nem csinálom meg, lehet, el sem enged az iskolába. De hát mások is próbáltak elbizonytalanítani a pályán, mondván, lánynak nincs helye ebben a férfias szakmában.
– És van? – kérdezi a fiú incselkedve.
A lány egy gyors mozdulattal belecsíp barátja karjába. – Naná, hogy van! – mondja nevetve.

Erdők Szépe csinos lány. Nagyon csinos. Gyakran fölemlegetik neki, olyan szép és olyan csinos, hogy akár modellként is megállná a helyét. Ő csak mosolyog ezen. – Többre tartok egy erdőjárást, mint egy hosszú sminkelést – jelenti ki határozottan.
Imádja az állatokat és a természetet. Hangoztatja is gyakran: a környezet alapos ismerete nagyon fontos az ember életében.
– Egy idős vadásztól olvastam valahol – meséli –, azt mondta, legyünk része a környezetünknek, simuljunk bele a természetbe anélkül, hogy kárt okoznánk benne. A skandináv országok népeit hozta fel példának, ahol a természet védelme, és megtartása mintaértékű. Vallják, figyelni, csodálni kell a körülöttünk nyüzsgő világot, mert mi is szerves részei vagyunk ennek, és szimbiózisban kell élnünk a természettel. Mert az nem biztos, hogy a természetnek szüksége van ránk, de nekünk szükségünk van a tiszta természetre.

Ülnek fönn a lesen. Csak úgy, ráérősen. Immár megszokásból. Innen jól rálátni az alattuk húzódó közel 3000 hektáros erdővel borított területre, s a végében meghúzódó vadászházra. Ez az a hely, ahol a gyakorlati képzéseket tartják. Emlékek hosszú sora elevenedik fel előttük. Szépek, kedvesek, hiszen a tanuló évek alatt sok időt töltöttek el itt. De most lassan véget ér ez is. El kell búcsúzniuk. Ma a vadászháztól, aztán eltelik néhány nap, és elbúcsúznak az iskolától is. A gyakornokokból vadász-vadtenyésztő és vadgazdálkodási technikusok lesznek.
Elábrándozik a lány. Huszonkét fiú között egyedüli bakfisként kezdte a középiskolát. Semmi baja nem volt ezzel, remekül kijött a fiúkkal. Különben is a bátyja mellett, annak baráti társaságában nőtt fel a Körös-partján. Aztán eltelt fél év és egy másik intézményből két lány csatlakozott az osztályhoz. Így már valamelyest változtak az arányok. A három grácia, elsősorban tanulásban vívott ki tekintélyt magának, szakmai versenyeken egyenesen taroltak az ifjú vadászpalánták között. Erdők Szépe egy ilyen megmérettetés alkalmával ismerkedett meg Danival. Második osztályos volt, amikor a fiú először megcsókolta: az ezüstérmes így köszöntötte a dobogó legfelső fokán álló győztest.

– Azt hiszem, most sírni volna kedvem – szólal meg a lány.
A fiú ijedten néz rá, átöleli.
– Jaj, Niki! Ne csináld. Nyugi van, kislány… Tudod, én is olvastam valahol, hogy a jó vadász megkönnyezi az elejtett vadat, ugyanakkor tudja, mi a dolga: a következő vadnemzedék számára biztosítani az életteret. Ezt akár célzásnak is veheted.
Erdők Szépe hangosan felnevet. Hangján érződik, a nevetés inkább kényszerből, mintsem örömből fakad.
– Komolyan? – kérdezi kíváncsian.
Dani bólogat.
Azért jó volt itt – mondja a lány kissé szipogva.
A fiú magához vonja barátnőjét, letörli arcáról a könnyeket, megcsókolja. – Búcsúzóul tartalékolj ezekből a könnyekből Rudinak is. A vaddisznó is érzi, hogy ilyen gondozója, mint te, nem lesz egyhamar a vadászházban.

Csend van. Hallgat a vadon. Csak az a galamb ott fenn a magasban, elejtett prédaként nagyot sikolt közben.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.