Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.23. 07:17
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose Józsi, köszönöm a választ. Smile A javítással kapcsolatos kérésem mára is érvényes. Smile

2019.04.23. 00:32
Feltöltés kedden este lesz. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.22. 23:36
JÓ ÉJT, SZÉP ÁLMOKAT MINDENKINEK! Tibor Heart

2019.04.22. 19:15
Szép estét kívánok mindenkinek! Smile Rose Józsi, nem tudom, lesz-e ma feltöltés, de arra szeretnélek kérni, hogy A locsoló(k)nak... című versem 3.... Bővebben

2019.04.22. 18:19
Kedves Stefanicus ! Köszönöm szépen a húsvéti locsolást így virtuálisan is ! Sokat jelent a hölgyeknek ! Szeretettel. Angel

2019.04.22. 17:57
Szép napot kívánok húsvét másodnapján szeretettel mindenkinek! Rose

2019.04.22. 12:29
Szebb napot mindenkinek. Rose

2019.04.22. 11:50
Kedves Józsi! Kérlek, ha lehet, feltöltés előtt javitsd ki a Nap című versem utolsó v. sz. 2. sorát. Helyesen: " Még a Hold is lassan kúszott fel... Bővebben

2019.04.22. 11:14
Köszönjük stefanicus a virtuális locsolást és verset! Tojás helyett egy locsoló versikét küldök:Kölni vizem nem pacsuli, ezzel megyek locsolkodni.... Bővebben

2019.04.22. 10:16
Aldott Húsvéti Ünnepeket kivánunk minden kedves Holnaposnak és külön a kedves Hölgyeknek eme kis vesrset : En kis kertéssz vagyok... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Gini
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Tóth Sarolta: Életmese
Ötvenedik éves érettségi találkozónkon a szokásos csendben hallgatott személyes beszámolók után magánbeszélgetéseink zsivaja töltötte meg az egykori osztálytermet. Mindenki padtársa mellett foglalt helyet, aki szinte barátnőnek számított, mert a lyukasórákon vele beszéltük meg féltett szerelmi titkainkat. Mi lett a diákkori szerelmekből? Némelyikből házasság, de többnyire búcsúzás. Volt tehát miről beszélgetni.
Mi a háború utáni nehéz időkben jártunk gimnáziumba, sokan szegények. Kötelező viselet volt a fekete klott köpeny, aminek akkor csak a szegények örültek, mert jótékonyan elfedte kopott, netán foltos öltözetünket. A diáksapkát viszont mindnyájan gyűlöltük, mert sötétkék posztóból készült és nyáron melegített, ronda is volt „ködvágónak” becézett, katonai fejfedőkre emlékeztető fazonú. A táskában hoztuk és az iskola közelében raktuk a fejünkre, mert szigorú ellenőrzés fogadott minket az iskola kapujában.

Természetesen kialakultak klikkek nálunk is. Külön csoportot alkottak a városiak, külön a bejárók, a vidékiek, az értelmiségi szülők gyerekei és a jól tanulók. Ezek az egykori csoportok

évek múlva is megmaradtak. Az ötvenedik évfordulón már jóval kevesebb volt a dicsekvés, mint korábban, sokan özvegyek lettek vagy elváltak. Már nem keseregtek azon, hogy akkor, az ötvenes években - származásuk miatt – nem vették fel őket az egyetemre, és már nem irigyelték azokat, akik diplomát szereztek.

Az én padtársam orvosnak tanult, gyerekorvosként Szegeden dolgozott. Két évet kihagyott érettségi után, akár én, azért, hogy pénzt gyűjtsünk a továbbtanuláshoz. Együtt, de nem azonos egyetemen tanultunk. Már egyetemi éveink alatt elszakadtunk egymástól, csak ritkán találkoztunk, de mindig örültünk egymásnak. Meglátogatott többször, amikor a szegedi klinikán gyógyítottak és akkor tudtam meg tőle, hogy szintén orvos férje gyógyíthatatlan beteg, akit ápolnia kell. Azóta már meghalt. Barátnőm most érdekes hírrel szolgált.

Ismertem élete szomorú történetét. Árván nőtt fel, bár mostohája édesanyja testvérhúga volt.

Apja első házasságából egy lány született, majd Gabi születésébe viszont meghalt az anyja. Apja feleségül vette elhunyt felesége testvérét, majd az új asszonytól két gyermek született: barátnőm két öccse, István és Jenő. Ekkor az apát elvitték a háborúba és a hírhedt doni ütközetben elesett, nem tért haza új feleségéhez és árvákat hagyott neki. Ő becsülettel, sok munkával nevelte mindhárom gyermeket. Ekkor történt ugyanis, hogy a vöröskereszt jótékony akciója révén az akkor tizenkét éves kislányt, Marikát Hollandiába vitték egy jómódú családhoz „feltáplálni”. A holland család - saját gyermekül nem lévén – megszerette Marikát, és több alkalommal meghívták nyaralni, majd amikor nagykorú lett, felajánlották neki, hogy örökbe fogadják, velük élhet. Marika – családján segítve – fájó szívvel, de elfogadta a szíves ajánlatot, mert ő is megszerette holland nevelőit. Többé nem térhetett haza, mert holland állampolgárságot vett fel, és őt sem lehetett látogatni, részben politikai tiltás, részben a pénztelenség miatt. Levélváltással tartották a kapcsolatot, majd telefonon. Postán érkezett levélből értesültek Marika házasságkötéséről is. Gazdag, művelt család egyetlen fia vette feleségül, akit kineveztek diplomáciai szolgálatra a messze Ausztráliába. Néha küldött fotókat, de egyre kevesebbet írt, mert lefoglalta beteg férje ápolása. Gyermekük nem született.

Barátnőm most Ausztráliába készül, nővéréhez, aki most már kilencven éves és szeretné látni testvéreit, mert ilyen hosszú útra nem mer vállalkozni, noha – mint írta – ő nem beteg.

Mesébe illően jó sorsa lett, boldog házasságban élt diplomata férjével luxus körülmények között, és mert korán elhagyta hazáját, nem volt kínzó honvágya sem. Gabi barátnőm is nyugdíjas, férje meghalt, gyermeke nincs, semmi sem tartja őt vissza ausztráliai látogatástól,

Sőt – nekem megsúgta – lehet, hogy nem is tér vissza, élete hátra levő részét nővérével tölti a kenguruk földjén. Boldog viszontlátást kívántam neki.
3177
mamuszka - 2013. június 09. 12:05:23

Ronika kedves!

örültem kedves üzenetednek.
Emlékeim szívesen osztom meg olyan olvasókkal, akiket érdekelnek a régi események, sorsok.

szeretettel mamuszka

3177
mamuszka - 2013. június 05. 10:19:11

Kedves Viola!

köszönöm figyelmedet - én is élvezem a te emlékeidet.
szeretettel fogadtam látogatásodat.
SaroltaSmile

3177
mamuszka - 2013. június 05. 10:17:36

Kedves Zsuzsa!

örömmel fogadom minden látogatásodat, érzem, őszintén érdelek a múlt és velem vagy, amikor mesélek.
köszönöm hűségedet
SaroltaSmile

277
farkas viola - 2013. június 05. 06:33:21

Kedves Sarolta!
Szívesen olvastam életmeséd egy részét, mert Te bő anyaggal rendelkezel. Jó lehet találkozni, visszaemlékezni és megtudni a sokféle sors alakulást.
Szeretettel: Viola

230
Torma Zsuzsanna - 2013. június 04. 12:53:36

Kedves Sarolta!

Nagyon tetszett életmeséd, szívesen olvastam, mert kellemes és megható visszaemlékezés.

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.