Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.22. 21:42
Jó éjt mindenkinek! Ma is sok szépet olvashattam, köszönöm. Jó itt lenni, köztetek... Smile

2019.02.22. 16:41
További szép napot kívánok kedves Társaimnak ! Heart

2019.02.22. 09:22
Mindenkinek szép, tavaszváró napokat kívánok sok szeretettel és jókedvet az alkotó munkához. Heart Rose Heart

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: g_gyongyi
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Tóth Sarolta: Különleges barátság
Képzeletem játszik velem, így született történetem. Valóságból indult, elkalandozott, a fantázia szigetén kikötött és ott maradt.
Rokonlátogatáson jártunk a minap. A család gazdálkodik. Szép házuk a falu szélén épült, szomszédok közelben nincsenek. Mellettük ritkásan nőtt akácfák erdeje, mellette végét nem látható gabonaföldek terülnek el. Így fontos a védelemről gondoskodni, ami természetesen nem is maradt el. Magas, átláthatatlan deszkapalánk veszi körül a tágas portát. Három nagy termetű, fajtiszta eb őrzi a lakók és a ház nyugalmát, biztonságát.
Sajnos az állatállományt támadó ragadozóktól mégsem tudták megvédeni a gazda tyúkjait.
Rókák és patkányok dézsmálják az istállók lakóit és ritkítják az állatokat. Panaszkodott a gazda, hogy a szép aranybarna, fényes tollú, szorgalmasan tojó tyúkokat megtizedelte –a szó legszorosabb értelmében – mert éppen tíz darab volt – az éjszakánként ide látogató, zsákmányt vadászó róka. Kilenc tojót hurcolt el folyamatosan. Az egyetlen életben maradt tyúk – a legnagyobb testű, kaukázusi juhászkutyához költözött mintegy védelmet keresve. Ugye nem is igaz a mondás, „annyi eszed sincs, mint egy tyúknak!” – mert ennek az én mesém szereplőjének nagyon is volt magához való esze! A hatalmas termetű eb, - akár egy kisebb barnamedve is lehetne – szívesen fogadta és védi az új barátot. Közös tálból esznek, isznak, a maguk nyelvén beszélgetnek és meg is értik egymást.
A tyúk tojásait azonban más helyre rejti, egy farakás lombokkal eltakart vackában – hosszas keresés után lelt rá a gazdaasszony. Ekkor már tíz darab gyűlt össze, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy majd kiscsibék kelnek belőle. A tyúk gyerekekre vágyott. Sajnáltam, mert
számomra a szomorú igazság egyértelmű volt. Kakas hiányában a tojások nem „fiasak”, nem termékenyítettek, a tyúkocska álma tehát nem teljesülhet. Javasoltam is a gazdaasszonynak,
hogy szerezzen egy kakast, hogy legyen párja az utódokra vágyó házi szárnyasnak. Erre persze nincs esély.
Ekkor meglódult a fantáziám. Elképzeltem –ami az állatvilágban lehetetlen – hogy a kutya és a tyúk között szerelem szövődik: a tojásokból újfajta, különleges kis utódok születnek a furcsa szerelmi nászból:„kutyúkok”. Vajon milyen külsejük, milyen tulajdonságaik lennének? Tolluk vagy szőrük lenne, vagy fele-fele arányban borítaná testüket a védő bőrt takaró felület? Ugatnának vagy kotkodácsolnának? Hány lábuk lenne: négy vagy csak kettő?
Tudnának-e tojást tojni, lenne-e csóválható farkuk? Próbáltam lerajzolni a kis szörnyeteget:
Négy lába volt, de szárnya is, két feje – kutya és tyúk – jobbra és balra nézegetett, éberen villogott a négy szem. Mindenevők: magot és kutyatápot fogyasztottak, és barátságosan csóválták tollakkal borított farkukat. Sajnos, csupán egyetlen utód maradt életben, de szülei nem kedvelték, mert mindegyikükre, mégis egyikükre sem hasonlított igazán: mindkét szülője torzszülöttnek tartotta, ezért nem is nevelték kellő gonddal, sőt szerelmük is elsorvadt tőle.
Játék volt a képzelgésem, de ma a genetika fejlődése azt sugallja: nem is annyira lehetetlen,
Vagy mégis? Döntse ezt el az olvasó. Azt azért nem szeretném, ha a mese miatt engem is szörnyszülöttnek tartanának. Nos, a sci-fi írók történetei sem lehetetlenebbek, mint az én mesém.
230
Torma Zsuzsanna - 2013. június 21. 12:31:20

Kedves Mamuszka!

Nagyon szépen írtad le a képzelt történetet, amibe egy kis valóságelemi azért belekeveredett. Vagy legalábbis valóságos események ihlették.
Odaképzeltem magam a tanyára, ahol a házak egymástól kellő távolságban voltak, egy-egy háztáji földdarab választotta el őket egymástól.
Nagyon örülök, hogy történeted olvasása közben egy kicsit nosztalgiázhattam is, hiszen a mi tyúkjaink is messze elkóboroltak a kerített udvaron kívül és volt úgy, hogy a róka vitte el a tyúkokat, vagy a kánya lopta el a kiscsibéket, ha elkóboroltak a tyúkanyó közeléből.
Tetszett nekem a kutya-tyúk barátság. Ez teljességgel el is képzelhető. Azt még elképzelni sem merem, hogy kettejük "nászából" miféle szerzemény születhetne. A genetikai vívmányokat is inkább csak hasznos, jó célokra kellene hogy felhasználják.

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

3177
mamuszka - 2013. június 18. 09:07:58

Bár az emberek világában is kialakulhatna védő barátság a különbözők között.
Nálunk a kutya megenné a védelmet nála kereső tyúkot.

az állatok emberségesebbek??

3313
paltetel - 2013. június 15. 06:05:51

Na, miért ne? Fantáziálunk, és az a jó - előbbre halad a világ.
A kedves párnak vegyetek örökbe csibéket, hadd fantáziáljon a kutyus is - vajon a párom megcsalt? Smile
Gratulálok, Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.