M. Laurens: Lejtőn (Kabaréjelenet)


(A színen ketten zötykölődnek a hullámvasút első kocsijában, egy fiatal suhanc és egy idősebb, bajszos, gazda kinézetű úr, takaros magyaros népviseletben. A kocsi imbolyogva száguld lefelé a lejtőn.)

Fiú: Feri bátyám! Feri bátyám! Valami baj van ezzel a hullámvasúttal!

Öreg: Baj? Miféle baj? (kotorászik az öreg a zsebében, és elővesz egy pipát)

Fiú: Hát csak annyi, hogy amióta beszálltunk, azóta csak lefelé megyünk.

Öreg: Na és? (nagy nehezen meggyújtja a menetszélben a pipát)

Fiú: Már két napja, hogy beszálltunk!

Öreg: Ugyan már, fiam! Tudhatnád, hogy az emelkedéshez sebesség kell! No’ mármost, mi épp most gyorsítunk, hogy növeljük a tömegünket. Érted már?

Fiú: Feri bátyám, így is túl gyorsan megyünk lefelé és sehol az emelkedő. (feláll, és hátranéz) A hátsó kocsik már alig bírják a rázkódást!

Öreg: Rázkódás, rázkódás! Tanuld meg fiam, hogy a jobb kocsik mindig elől vannak, a hátsók csak a bevétel miatt vannak mögöttünk, azok olyanok amilyenek. (kiköp egyet)

Fiú: Na jó, de cefetül nyikorognak, recsegnek-ropognak ott hátul! Még a végén kisiklatnak minket is a jó vágányról!

Öreg: Ne izgulj fiam, úgy vannak megcsinálva, hogy előbb leszakadjanak, ha… (hatalmas-recsegés ropogás és sikoltozás hallatszik hátulról, az öreg nyel egyet)… muszáj.

Fiú: Feri bátyám, a kanyarban az utolsó kocsi leszakadt egy csomó ember odalett.

Öreg: Sebaj fiam… (megszívja a pipát) Ha emelkedni akarunk, akkor ez a járulékos veszteség nem számít… Fő a gyorsulás… no meg a végcél!

Fiú: Na jó-jó, de akkor most hogyan lesz meg így a kellő tömeg a gyorsulásunkhoz?

Öreg: Nézd fiam, ha kisebb a tömeg, akkor egy még meredekebb lejtő kell, és már jöhet is az alagút után az emelkedés! (rákacsint a fiúra)

Fiú: Mi… Mi… Miféle alagút után? (láthatólag megijed) Az is lesz még?

Öreg: Hát persze, hogy lesz, fiam! (az öreg mosolyogva megpödri a bajszát) Úgy sokkal izgalmasabb, és ráadásul hatékonyabb lesz az emelkedés a fény felé. (félig előrehajolva előre kémlel) No, itt is van már. ( a szín sötétebbre vált, és a fények a sebesség miatt ütemesen villognak az alagútban haladva) Legalább a kishitűek meg a sok vén hülye betojik, és nem sikoltoznak meg pofáznak hátulról. Hidd el fiam, hogy kellő betojás nélkül nincs emelkedés. Ha már rendesen félnek, akkor behúzzák a nyakukat és végre kussolnak ott hátul.

Fiú: (értetlen arccal néz) Aztán minek behúzni a nyakat, Feri bátyám?

Öreg: Minek, minek? Azért öcsém, hogy az egyre alacsonyabb keresztgerendák le ne csapják a sötétben az egyenes gerinccel ülők fejét. Ha meg mégis, akkor halljuk itt elől a puffanásokat. Egy puffanás, egy fej, mint a kugliban. (nagyot szív a pipába) Mert aki nem hajol elég mélyre, azt föntről (ujjával felfelé bök) a gerenda kigolyózza.

Fiú: (bamba arccal) Aha… és az miért jó nekünk?

Öreg: Hülye vagy fiam, mindig is az maradsz, ha nem okítalak. (lekezelő vigyorral az arcán folytatja) Tudhatnád, hogy lehajtott fejjel kisebb a légellenállás (a fiú vadul bólogat) … és akkor magasabbra fogunk emelkedni majd… Mert ugyebár fölfelé minden plusz teher csak visszafog minket. No, érted már? (homlokon böki a fiút)

Fiú: Na jó, de mikor fölfelé? Olyan sötét van, hogy azt sem tudom, lefelé megyünk, vagy már felfelé.

Öreg: Na látod? Mégiscsak kezd már derengeni valami abban a sötét agyadban. (pöffent egyet, és hátradől)

Fiú: Szóval akkor most épp fel, vagy le?

Öreg: Gyor-su-lunk az a lényeg! (kezdi bosszantani a fiú hülyesége) Különben is, ne törődj semmivel, mi elől vagyunk… legelöl és kész!

Fiú: És biztos, hogy a többiek nem szakadtak már rég le a sötétben a félelemtől, ééés a keresztgerendák sem lökték ki őket?

Öreg: Nem mindegy az neked? Legfeljebb több hely jut nekünk odafenn, a következő menetre.

Fiú: Következőőő? (a fiú arcán rémület fut át)

Öreg: Természetesen! De most ne ezzel törődj, hanem figyelj erősen előre a sötétben, hátha látsz valamit.

(kis ideig zötykölődnek majd a fiú előre bök az ujjával)

Fiú: Látom! Látom! (szinte extázisban kiabál) Látom a fényt az alagút végén! (mutogat előre) Ott, ott az a szép vörös fény az, ami úgy imbolyog!

(Az öreg arcáról lefagy a vigyor és kikerekedett szemmel néz mereven előre)

Öreg: A büdös életbe! (Eldobja a pipát, és erősen belekapaszkodik a kocsi első korlátjába) Ez a pokol! Ég a lávától az alagút meg a sínek is!

Fiú és Öreg együtt: Segítséég! Segíítség !

(vakító vörös fény villan, mindketten a szemük elé kapják a kezüket, majd hirtelen sötét, csörömpölés és sátáni kacaj)
Föggöny le.

- Minden jog fenntartva ˆ M. Laurens Budapest 2013. január 30. -
3872
M Laurens - 2017. december 04. 19:14:17

Kitti drága, gondolj bele, ez 2013-ban jelent meg. Cool
/Miklós /

3872
M Laurens - 2017. december 04. 19:11:47

Köszönet az olvasásért Kata! Rose
/ Miklós /

5396
Kitti - 2017. december 03. 20:43:01

Na, de Miklós!
Nekem valahogy nem lett kedvem nevetni....

5772
Kata1984 - 2017. december 03. 19:43:59

Kedves Miklós!

Jót nevettem. Smile Kellő betojás nélkül nincs emelkedés Grin Sejtettem, miközben olvastam, hogy ez ilyen út lesz, de a végén a poén ütős volt. Smile

3872
M Laurens - 2013. augusztus 26. 11:31:13

Drága Katalin.
Nagy elődöm nyomdokain haladva írtam ezt a kabarétréfát, ami valójában színpadi mű, és párbeszédeken valamint rendezői utasításokon alapul. Így olvasva az a legjobb, ha elképzeled ezt a saját közegében, két ismert kabarészínészt a szereplőkbe képzelve.
Ízelítőül íme egy kis videó a nagy elődtől:
http://youtu.be/7...

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.