Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.19. 23:42
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.19. 22:08
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok sok szeretettel: Kövesdi Ferencné Teri

2019.04.19. 21:36
Kedves Holnaposok! Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok, mindenkinek!

2019.04.19. 21:07
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

2019.04.19. 18:18
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kíván szerkesztőségünk minden magazin tagnak és olvasóinknak! Smile

2019.04.19. 18:16
Szép estét kívánok szeretettel! Heart

2019.04.19. 18:16
Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok! Heart

2019.04.19. 17:54
Kedves Józsi ! A vers ( Erdőn,mezőn ) kétszer lett feltéve kérlek a meglévőt törölni. Köszönettel Tibor (Mirage )

2019.04.19. 14:13
Koszonom szepen, hogy nyuszis versikem ilyen gyorsan folkerult. Mindenkit udvozlok es Kellemes Husveti Unnepeket kivanok.

2019.04.19. 09:05
Kedves Holnaposok! Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok! Smile Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: BerencsiSzilvia
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Fleiszig Rózsa: IDEGEN A HÁZAMBAN (2013. szeptember)
Be kell ismernem, az idő múlásával egyre figyelmetlenebb vagyok. Ez igen kellemetlen ,sokszor magamnak is szégyellem bevallani, de nincs mit tenni, az agyam már nem a régi. A Kedves családom nem akarja belátni, hogy elmúlt felettem az idő, pedig elmúlt, nagyon is!
A tejet legtöbbször sikerül kifuttatnom…már olyan nyilvánvaló tény, érzem, most is be fog következni, és egy percig sem csodálkozom rajta. Régebben nagyon bosszantottak az ilyen balesetek, de azóta megtanultam: semmi értelme kiborulni miatta, hisz már megtörtént,vissza nem fordítható. Kezdem a tisztogatást. Ilyenkor, legtöbb esetben még meg is égetem magam, tehát igazán fölösleges kapkodni. Ezt elméletben nagyon jól tudom, de a gyakorlat mást diktál. Veszem a vizes szivacsot, annak is a drótozott felét, és neki látok az utálatos, sikálásnak. Persze, mondanom sem kell a PVC-re is jutott belőle, mikor az edényt lekaptam a tűzről. Forró az edény, felszisszenek, hát ezt a két ujjam jócskán sikerült megégetnem!Jó darabig kínlódhatok vele,de hiába,nincs türelmem várni, amíg kihűl a platni. Közben a konyha megtelik az orrfacsaró, édeskés, kozmás tej szagával. Ezt, nem lehet kibírni! Már a szemem is csípi. Az ablakot azonnal kitártam, de nem elég gyorsan szellőzik. Kénytelen vagyok kinyitni a folyosóra nyíló ajtót is, hogy a kereszthuzat segítse a cirkulációt. Nem szeretek „kitárulkozni”. Némelyik szomszéd olyan kíváncsi, még hogy kíváncsi! Jó kis pletykára éhes. Beles a nyitott ajtón, és buzgón szedegeti a számára közkincset jelentő hír-morzsákat. Képzeljétek! Juditnak csupasz az asztala, nem használ terítőt –milyen paraszt! –hangzik a kíméletlen vélemény. Vagy: Békésiék megint összevesztek, az ember a konyhai pamlagra volt száműzve éjszakára. Milyen asszony az ilyen? Aztán meg sír, ha a férje más fehérnép után néz. No meg, a más főztjét olyan élvezettel bírálja, főleg, ha nem úgy sikerül, ahogy szokott, mintha ő mesterszakács lenne. Nem hogy a saját dolgával törődne! Neki is lenne mit sepregetni a háza táján, de ahhoz vaksi. Más szemében a szálkát is észre veszi, magáéban a gerendát sem. Hát ez van. Remélem, most nem vetődik erre felé! Suvickolom a lángrózsát, és egyszer valami puha, szőrös a lábszáramhoz ér. Felsikkantok, és megmerevedek a meglepetéstől. Alig merek lepillantani, félek, hogy valami kis szörny lopakodott be a gang felől. Kerekre tágul a szemem, mikor megpillantom a váratlan látogatót. Jobb a látvány, mint vártam, hál’isten! sokkal jobb.
Hát ez bizony nem a szomszédasszony, nem is egy nagy szakállú manó, hanem egy fehér cicus, fekete foltokkal mancsain, és apró rózsaszín orra hegyén. Olyan, mintha ünneplős zoknit húzott volna a vendégség tiszteletére, és most látom még parányi, hószín sálja is van a nyaka körül. De bájos! Rögvest belé is szeretek. Apró piros nyelvével buzgón lefetyeli a földre kiömlött tejet, és közben nedves orrocskáját a lábamhoz dörgöli No nézd csak! Ez, hízeleg, és mikor karomba veszem, elkezd szelíden dorombolni a kis bolond. Kié lehet? Még sosem láttam a házban. Jó lenne nekem is egy ilyen ragaszkodó, kedves, bohó állat. Nem bántana annyira az egyedüllét, lenne kiről gondoskodnom. Bár eddig mereven elzárkóztam előle, de most egyre erősebben érzem: kell nekem ez a kis aranyos jószág! Kilépek a folyosóra, senkit nem látok. Mért nem vigyázott rá jobban a gazdája?Meg sem érdemli, ha hagyta elkószálni. Egy ilyen kis macska mennyi veszélynek van kitéve. Elüthette volna egy gyorsan száguldó autó, de meg éhen is veszhet az anyja nélkül, hisz pici ez még. Alig lehet pár hónapos – gondolom, és gyorsan becsukom az ajtót. Így akarva megakadályozni, hogy bárki is elvehesse tőlem. Az is lehet, direkt tették ki, mert sok kiscica született egyszerre – morfondírozok –magamban. Mindegy, döntök véglegesen, ő már az enyém. El is nevezem azon nyomban: Cirminek. Jó név ez, hallgat is rá. Végre elkészülök a munkával is, elégedetten ereszkedem az ócska, kopott, szívemnek mégis olyan kedves bársony huzatú fotelbe. Nagyot sóhajtok, feltüremlenek az emlékek. Még a páromtól kaptam ezt a jó, öreg bútordarabot,s akkor még igazán kényelmes volt. Fiatal korunkban ketten is elfértünk benne…persze leginkább egymás ölében. Szép idők voltak , Apuska már itt hagyott, és a gyerekek is kirepültek. Elszállt az idő, vele együtt a fiatalság. Egyre ritkábban látogatnak meg, nagyon elfoglaltak, ezt meg kell érteni! Nem csünghetnek a szoknyámon, de azért nem bánnám, ha kicsit többször hazatelefonálnának! Legalább a hangjukat hallhatnám! De azért jó gyerekek, ha szükség van rájuk, nem késlekednek.
No majd most ez a kiscica kitölti az űrt, amit a szétszéledt család hagyott maga után. Sokat kell vele játszani, gondoskodni róla, nem lesz időm nyafogni, vágyódni az után, ami elérhetetlen. Még idegen, meg kell szoknunk egymást, de menni fog, hisz nagyon barátságos, és mindketten vágyunk a szeretetre. Kifáradva ,de elégedetten,ütemesen ringatózva merültem álomba, s az ölemben ott szunnyadt békésen durmolva, Cirmi, az új barátom. Az álmom még tán sohasem volt ilyen szép, és békés.

Eger, 2013.aug.13.
3933
vadvirag47 - 2013. november 06. 06:18:14

Köszönöm kedves véleményed. Tudod, annyira jól esik, ha valaki nem csak elolvassa az írást, hanem megjegyzést is fűz hozzá.
Üdv. V.V.RózsaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.