Lovas József Pál: Boszorkány - HETEDIK TÖRTÉNET (2013. szeptember)
– Boszorkányok pedig nincsenek!
Apa kijelentése határozott és ellentmondást nem tűrő. Félreérthetetlen mozdulattal jelzi, hogy ezzel lezárta a vitát. Anya nagyot sóhajt, egy cuppanós puszit ad gyermeke arcára, jó éjszakát, súgja a kislány fülébe, aztán visszavonul. Apa is becsukja maga mögött az ajtót.
Kiskata egyedül marad. Csalódottan néz a szülei után, üresnek, kifosztottnak érzi magát, olyan kisgyereknek, akitől elvették a játékát.
– Ne ijesztgesd folyton a gyereket ezekkel a rémmesékkel!
Apa intelme körbelengi a parányi szobát, hatása igen gyors, a lányka sokáig maga előtt látja Anya meglepett arcát, csodálkozó tekintetét. Gyermekszemmel érthetetlennek véli az atyai tiltást, kegyetlen beavatkozásnak egy tiszta érzelemvilágba.
– Rémmesék?... Miféle rémmesékről beszélsz? – hallja Anya hangját később, tudja, Édes tisztázni szeretné a dolgot, csak éppen nem a gyermeke előtt.
Kiskata sejti: hiába fárad. A fülében cseng még Apa mindent elsöprő kijelentése, miszerint a Grimm testvérek több gonoszságot, mi több, gyilkosságot követnek el meséikben, mint ahányat a krimiszerzők megálmodnak könyveikben. – Némi túlzással, persze, de ez az igazság – teszi még hozzá a nyomaték kedvéért.
A kislány sokáig értetlenül állt a kijelentés mögött. Utólag átgondolva a helyzetet, elsősorban a gyilkosság és a krimi szavak adták fel neki a leckét. A gonoszságról már volt némi fogalma, elég, ha csak a szomszédék bunkó fiacskájára gondol. Ostoba csúfolódásaira például. Vagy az alattomosan véghezvitt hajhúzogatásaira, amelyekkel gyakran okozott fájdalmat a lánynak.
Az atyai magyarázat nem annyira győzi meg a kislányt. Az okfejtést követően valamelyest felvilágosultabbnak érzi magát, Apa érvelése azonban nem töri meg, mi több megerősíti abban a hitében, hogy boszorkányok igenis léteznek. Már meg is osztotta őket: jókra és rosszakra. Gyermeki ésszel úgy gondolja, ott, ahol gonosz lények élnek, ott jó embereknek is lenniük kell. Ez alól a boszik mesés világa sem lehet kivétel.
Mindenekelőtt Vaskó nénire gondol ilyenkor, a gonosz banyára a harmadikról. Kiskata képzeletében Vaskó mama idős korára egy csúf, fölöttébb rosszindulatú vénasszonnyá változott, aki mindig, mindenkire kiabál. Olykor kétemeletnyi távolságból is hallani a hangját, ahogy pöröl valakivel. Mi tagadás, tőle fél egy kicsit. Csak egy icipicit. Máskülönben…
– A mese az egy egészen más világ. Egy gyönyörűséges, csodálatos világ, amelyben hihetetlen dolgok történnek – jelenti ki határozottan, mit sem törődve Apa intelmeivel. S hogy tovább fűzi gondolatainak fonalát, elmereng a sötétben, magányát elragadó tündérek könnyítik, a legeslegszebbik királylány köszönti a kora estén, mesét mond, aközben játékos manók ugrálják körül, ringatják piciny ágyában. Talán el is alszik. Álmában…
Igen, álmában még felkiált:
– Boszorkányok igenis léteznek!
2603
orkutya - 2013. október 12. 21:04:45

Csacsi felnőttek! Ne vegyétek el a gyerekek képzeletvilágát! Igenis vannak boszik, mint ahogyan van Jézuska, és Mikulás is! Hadd jöjjenek rá maguk időben, hogy mese volt az egész, ők fognak a legjobban mosolyogni rajtuk.

Tibor

3313
paltetel - 2013. szeptember 03. 10:20:59

Hát, ha vannak Tündérek, akkor vannak Boszorkányok is!
Kedves a gyerek elmélkedése.Etel

547
Frady Endre - 2013. szeptember 02. 12:34:00

Jó ez a gyerek-felnőtt gondolati párhuzam, illetve ellentmondás. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.