Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

2019.02.20. 20:02
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.02.20. 19:48
Új fiatal szerzői pályázati alkotások a magazin oldalán. Ajánlom mindenki figyelmébe a fiatalok verseit, novelláit.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: meseCapella
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 2
Georgina96, Magdolna43
Tóth A. Tamás: Ebéd-ölés (2013. november)
Eseményszámba megy, ha egy-két régi ismerőssel névnap, születésnap vagy éppen csak dumálás ürügyén együtt ebédelhetünk. Sajnos, ha elég régen laksz Budapesten, túl sokan fognak ismerni.
Történt egy szép napon, hogy volt kollégáimmal beültünk egy valaha még patinás, de napjainkra már kissé lepattant étterembe. Ők ketten visszavonultak a köz szolgálatából, csupán én maradtam az utolsó szánhúzó kutya a társaságban, akinek a nyugdíjkorhatár, mint az orra előtt lógó, csábító kolbász mind messzebb és messzebb kerül.
Ledöccentünk az üres étterem egyik asztalához, és jött is a tisztes, őszes halántékú pincér. Mint valami pénzfelderítő kopó, azonnal kiszimatolta, hogy kinek a zsebében csöröghet még némi apró. Rögtön kiszúrt magának. (Bizonyára a dolgozó embernek másként tapad a fején a vaj.)
- Mit hozhatok? – kérdezte, majd korrekt felszolgáló-állásban barátkozni próbált: - Kedves uram, maga valahonnan olyan ismerős nekem! – mondta, mialatt elmélyülten tanulmányoztam az étlapot.
- Jó a szövege, barátom, - viccelődtem - de a társaság összetétele dacára nincs fiús napom.
Igazság szerint rögtön felismertem tisztes halántékát, mégis tartottam a számat. Szerettem volna ugyanis jó kaját kapni.
A homlokráncba szaladó összpontosítás ellenére a pincér erőt vett magán és szolgálati mosolyát villogtatva a feladatra összpontosított:
- Szegedi halászlevet szeretnék – kezdtem a kívánságok sorát.
A homlokráncok megszaporodtak.
- Elnézést, de sajnos sem szegedi, sem bajai halászlevünk nincs. Be kell vallanom, hogy az étlap nem pontos, intézkedtem is a kijavítására.
Persze ettől a mondattól vérszemet kaptam és a fejére olvastam a halakról szóló egész fejezetet, mire ő bánatosan sóhajtozott. Amikor átkapcsoltam a marhahúsra, akkor reagálása színesítésére egy-egy légyhessegető mozdulattal egészítette ki testbeszédét.
- Elnézésüket kérem hal- és marhaügyben uraim. Tegnap ugyanis hatalmas vendégség volt éttermünkben és mire reggel bejöttem, ezek a cikkek sajnos elfogytak. Bár, ami a marhát illeti, talán egyetlen adagra való még maradt…
Az izzasztó döntési helyzetben végül megalkudtam ezzel a lehetőséggel.
- Egyél, csak egyél! Neked még telik húsra – szavaztak rám a többiek. - Nekünk, nyugdíjasoknak, már jó lesz egy kis leves és ízes palacsinta.
A pincér rövid mentegetőzésbe kezdett, hangsúlyozta, hogy fő célja a korrekt kiszolgálás, de sajnos a körülmények összejátszása folytán… Székfoglalója után pedig elszaladt a rendeléssel.
Mi pedig dumáltunk, dumáltunk és megint csak dumáltunk. Jó sokáig.
Régen találkoztunk ugyan, de egy óra múlva kezdtünk kifogyni a szóból. A pincér többször elsompolygott mellettünk, míg egyszer csak megelégeltem és becsúszó szereléssel leintettem.
- Főúr! Ennyi idő alatt már egy kisborjú is nagycsöcsű tehénné érik. Vajon a szakács elvesztette a szték receptjét?
A pincér bizalmasan közelebb hajolt hozzám.
- Nem akartam mondani uraim, de a szakácsunk nagyon új a szakmában. Tudják, a fiatalok olcsók, de sajnos tapasztalatlanok…
- Most lesz szték, vagy nem lesz szték? – vágtam az szociológiai értekezés közepébe.
- Lesz, lesz! Persze, hogy lesz! Kicsike türelmet kérek. Addig hozok néhány pirítóst fűszervajjal. Előételnek, grátiszban… Fő célom ugyanis a vendég korrekt kiszolgálása - mentegetőzött, majd újból rám nézett:
- Azt hiszem, dereng már. A médiaszakmából lehet ismerős nekem… Talán riporter vagy zenész?
- Nem nyert – jegyeztem meg szárazon, mire leforrázva eltűnt és elő sem került sokáig.
Jobb híján tovább dumcsiztunk, hátha az a marha hajlandó lesz végre a sütőlapra gyalogolni.
Miután kitárgyaltuk a politikai helyzetet, a globális világproblémákat és a tetovált sztárok botrányos életét, végre megérkezett egy méreten aluli cipőtalp sült krumplival és két, sápadtan betegeskedő palacsinta-adag.
A pincér jó étvágyat kívánt, majd újabb tippel próbálkozott:
- Tudom már! Maga valami politikus vagy bankár!
- Nem talált.
A korrekt asztalszolga korrektül hümmögve távozott. Én pedig a fogaim kockára tételével majszolni kezdtem a cipőtalpat. Bármennyire is ehetetlenre égette magát az állítólagos marha, mégis határozott disznó-, a palacsintának pedig jóval határozottabb fűrészpor-íze volt. Olyan éhség mardosta azonban a gyomrunkat, hogy ellenvetés nélkül és azonnal felporszívóztuk kétes porcióinkat.
Az ősz lordra emlékeztető, korrekt pincérünk újból arra sompolygott:
- Ízlett az étel uraim?
Érthetetlen mormogás volt a többiek részéről a válasz.
Azért, hogy mielőbb szabaduljunk, a lényegre tértem:
- Üdülési csekkel, meleg-étkezési jeggyel vagy utalvánnyal fizethetnék? – kérdeztem, de a főúr arckifejezésén láttam, hogy jobban teszem, ha ócska értékpapírjaimmal a tőzsde ajtaján zörgetek.
- Hitelkártya, betéti kártya… - kezdtem újra, de nem folytattam tovább, mert láttam, hogy a kártyajátékban sem partner.
- Euro, dollár, font… - tettem hozzá csupán heccből, de úgy tűnt, hogy errefelé ilyen kérdéssel még viccelni sem szabad.
Nem maradt végül más, mint jó magyar forintot adni, ezért a rossz hazai kajáért.
- Hatezer-ötszázból kérnék vissza - lobogtattam meg Deák Ferenc arcképét.
- Sajnos nincs semmi aprónk – mentegetőzött az ősz lord.
- Na, jó, akkor legyen kereken hétezer, talán úgy könnyebb szívvel ad vissza – morogtam.
A borravaló udvarias mosolyra késztette korosodó felszolgálónkat, de nem szólt, csak törökösen elvonult.
Mit volt, mit tenni, a tetemes visszajáró érdekében várakozni kellett.
Több kényszeredett témát is kitárgyaltunk, mire a főúr végre megérkezett a közeli bankból a visszajáróval, amiből egy újabb ötszázas hiányzott. Egye kutya, csak szabaduljunk!
- Elnézést kérek, nagyon kellemetlen számomra a helyzet, hogy így alakult. Engedjék meg, hogy kárpótlásul megajándékozzam az urakat egy törzsvásárlói kártyával.
Azzal szétosztott néhány kedvezményre jogosító cetlit és várta a hatást. Mondanom sem kell, hogy elmaradt. Búcsúzásként azonban még egy tippet megeresztett felém:
- Most már rájöttem ki maga, doktor úr! Maga operálta a térdemet.
Hevesen ráztam a fejemet. A pocsék kaja és a hozzá illő kiszolgálás azonban előcsalta belőlem a kisördögöt. Nem bírtam szó nélkül megállni.
- Az igaz, hogy doktor vagyok, de nem venném a bátorságot, hogy valakit megműtsek. Úgy látom viszont, hogy egy volt főkönyvelőt nem zavar, ha kontár módon pincérkedik, vagy szakácskodik.
Az ősz halántékú főúr rám meredt.
- Hát, élni kell… Tudtam, hogy valahonnan ismerem magát!
Hogy ne maradjon korrekt válasz nélkül számos tippje, búcsúzásul megjegyeztem:
- Valóban. Három évre ítéltem csalásért.
134
Tota - 2013. november 05. 18:25:58

Kedves Viola!

Köszönöm kedves szavaidat.
Üdvözöl:
Tamás

277
farkas viola - 2013. november 03. 20:09:00

Kedves Tamás!

Nagyon jó, sőt szuper-jó! Kitűnően szórakoztam. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel gratulálok: ViolaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.