Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 2
Csaba, Tota
Cs. Nagy László: Sópiramis 2. rész
Ezt a munkát az állomáson dolgozók mindannyian utálták. Bár könnyített ruha volt csak szükséges a feladat elvégzéséhez, - hisz a szerelőcsatorna szerves része volt az állomásnak - mégis mindig volt a dologban valami se kinn, se benn érzés. Ez legtöbbjüket nyugtalansággal töltötte el s így az éppen soron következő "hibaelhárító" mindent elkövetett, hogy egy kicsit húzza az időt, hogy minél később kelljen magát átadni e kellemetlen érzésnek. Az egyetlen dolog, ami némi kárpótlást nyújtott a munkát végzőnek a csodálatos látvány volt. Mindaz, ami a két futballpálya nagyságú, felülről áttetsző tükörelemek mögül a szem elé tárult, a maga volt a csoda. A sejtelmes, kék ködben úszó égitest, ahogy alattuk méltóságteljesen trónolt, mindenkit elvarázsolt annak ellenére, hogy az állomás nem mozdult el adott helyéről és a néha esedékes pozíciókorrekciók is csak elhanyagolható változást hoztak a látványban. Lin belépett a zsilipkamrába és lassan magára öltötte a könnyű védőruhát. A kamra halk zümmögése jelezte, hogy az iongázos sterilizálás beindult. Ezek rendkívüli óvórendszabályok voltak, hogy semmilyen fertőzés vagy ismeretlen organizmus, se ki, se be ne kerülhessen. A zöld lámpa jelezte, hogy vége az ellenőrzésnek és a szerelőfolyosóhoz vezető hidro-pneumatikus ajtó szinte hangtalanul kinyílt. Rob odabenn, az ellenőrzőpultnál hallotta, ahogy Lin nagyot sóhajt, majd a képernyőn látta, amint az alagút bejáratánál még egyszer visszafordul, és azt mondja:
- Cseszd meg! Mindig azt hittem, hogy a férfiak a mesterei az ilyen lyukaknak...........Nem akarod esetleg mégis?..................Nem?
- Lin, kár az időt húzni, nem akarom!.......................F 18-as panel!.................Jó munkát!........Na tűnés!- nevetett nagyot a mikrofonba, majd automata követésre állította az ellenőrzőrendszert. Átült a másik vezérlőpulthoz és lassan betáplálta a koordinátákat a hajtóművezérlőbe. Mikor a komputer visszajelezte az adatbevitelt és az adatok helyességét is visszaigazolta, felpöccintette a START gomb védőburkolatát és bekapcsolta a hajtóműveket. A hatalmas állomás szinte észrevétlenül, lassan irányba állt. Kezdődhetett a " grillezés" ahogy ők egymás között hívták az olvasztást.
Lin ez alatt lassan bekúszott a szűk szerelőalagútba és magában szitkozódva, araszolva haladt előre. Bár kifejezetten imádta a súlytalanságot, ebben a szűk csőben, hely hiányában nem tudta élvezni a lebegés mámorító varázsát. Alig várta, hogy elérje az F-18-as panel elektronikát rejtő dobozát. Mikor odaért, kicsit kifújta magát, majd gyakorlott mozdulatokkal leemelte a zárófedelet és rövid vizsgálódás után lassan kihúzta a doboz számtalan nyomtatott áramköre közül az egyiket. Semmi rendellenes. A hozzá kapcsolódó széles kábel dugaszolóját megmozgatta, majd a panelt visszatolta a helyére. Ahogy kinézett a kis kémlelőnyíláson, látta, hogy az F-18-as tükörpanel lassan elfordul és befedi a hiányzó felületet. Megnyugtató érzés töltötte el, hogy nem kell hosszabb ideig bajlódnia a javítással és kis időre, átengedheti magát a látványnak. A nagy kékség elvarázsolta, ahogy átsejlett a tükrök mögül. Bár a mélyen alattuk terpeszkedő égitest a megszokott képet mutatta, Lin mégis úgy érezte, ez az egyedüli kárpótlás, amit ettől a munkától kaphat, és ezt nem cserélné el semmivel. Nem volt változatos a látvány, hisz az állomás egy fix pont fölött lebegett, ám a négyéves munka során Lin még egyszer sem tudta azt mondani, hogy ezt már látta. A kép, mely a kémlelőnyílásból a szemlélő elé tárult, mindig tartogatott valami meglepetést, soha nem volt azonos bármelyik előző látvánnyal. Ez volt az egyetlen, amiért,- bár senki nem szerette,- ez a munka a szűk csatornában szép tudott lenni.
Valahányszor alkalma nyílt egy kis nézelődésre, mindig valami megmagyarázhatatlan kíváncsiság kerítette hatalmába. - Vajon látja -e még valaki az űrből ezt a kék csodát s ha igen, tudatában van-e a rajta lévő életnek?- Innen, mindenesetre lakatlannak látszik! - állapította meg magában, - pont, mint bármelyik másik ”golyó” a végtelen semmiben, csak kékebb, varázslatosabb és ráadásul még él.
Lin tudta, hogy hamarosan megszólal a vezérlőterem hangja és Rodert Hennings barátságos, de ellentmondást nem tűrő hangja véget vet ennek a bűvöletnek, de szerette volna az utolsó pillanatig kiélvezni az egyetlen szórakozást, ami számára itt az állomáson adódott.
- Lin, remélem, nem aludtál el? - hangzott a fejhallgatóban Rob hangja s ez Lin számára mindig olyan rettenetes érzés volt, mint mikor szeretkezés közben megszólal a telefon.
- Henings! Te rosszabb vagy, mint egy telefon! Azt legalább kihúzhatom, ha eszembe jut. De téged? - válaszolta. Tudta, hogy a másik nem fogja érteni a telefon hasonlatot. Ettől kicsit boldognak érezte magát, miközben lassan kezdett visszafelé kúszni anélkül, hogy megfordult volna, hisz a hely ezt nem tette lehetővé.
- Egy rák sem csinálná jobban! - élcelődött Rob a fejhallgatóba, - De ha az emlékeim nem csalnak, egy rák nem nyújt ilyen szívdöglesztő látványt hátulról!
- Szent szar! Egy kukkolóval zártak össze egy fedélzetre! Segítség! Segítség! - harsogott, rémületet színlelve kellemes hangon.................Hennings, ha tudtam volna, hogy ilyen hajlamaid vannak, a mélyen kivágott szkafanderemet veszem fel. Fő az élvezet!- csak jussak ki már ebből a csőből. - motyogta maga elé és egy pillanatra kéjes gondolatok cikáztak át az agyán.
A vonal másik végén Rob kissé elképedt előző szavaitól és némi meglepetéssel nyugtázta, hogy eddigi kapcsolatuk alatt most először évődött ilyen nyíltan a lánnyal s ez kifejezetten kellemes érzéseket ébresztett benne. Hirtelen valami felismerésféle érzés kerítette hatalmába és rövid töprengés után, tettetett értetlenséggel megkérdezte:
- Mi van azzal a telefonnal?
- Semmi. Ha nem érted, nehéz elmagyarázni! - vágta rá Lin kissé dühösen - Mint ha egy elefántnak magyaráznám, hogy a porcelán kecses és művészi dolog! - Ezt már csak maga elé mormogta, nem akarta megsérteni vele a társát, hisz a legjobb barátja volt. Bár régóta tudta, hogy az apró finomságokhoz nincs nagy érzéke partnerének, mégis sokat jelentett számára ez a kapcsolat.
Közben visszaért a zsilipkamrához és ahogy kinyílt előtte az ajtó feloldódott izmaiban az az enyhe, jóleső feszültség, ami adrenalinszintjét eddig bizsergetően magasan tartotta. Az elmaradhatatlan mentesítés után, most már a szokásos öltözetben belépett a vezérlőterembe és leült megszokott helyére. Rob kissé felé fordult székével és elgondolkozva azt mondta:
-Lin.......nekem eszembe jutna.................én kihúznám a telefont.
Lin számára ez volt az első kellemes meglepetés barátja részéről, amire nem volt felkészülve és egyáltalán nem számított. Apró kis mosoly szaladt át a szája sarkában majd jólesően nyújtózkodva hátradőlt a széken.
- Ez az ember csupa meglepetés. - suhant át az agyán, majd felállt, egy újabb kávét vett ki az önműködő adagolóból. Az első korty után összekeveredtek benne a meglepetés és a kávé nyújtotta jóleső érzések: - Henings, te aranyos kis elefánt. - gondolta magában, miközben szabad kezével egy törlőkendőt vett elő és letörölte kissé csapzott homlokát.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.