Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.24. 17:34
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.04.24. 15:28
További szép napot kívánok a Holnap Magazin Főszerkesztőjének,
Munkatársainak, Alkotóknak, Olvasóknak ! Heart Nagyon szépen köszönöm a figyelmét ... Bővebben

2019.04.23. 22:15
Ajjaj Józsi! Nem a vers címében, hanem a 8. Szonettben így: "Mért hosszú az éj?"

2019.04.23. 21:45
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.23. 21:41
Javítottam István.

2019.04.23. 16:35
Józsi! Amikor feltöltöttem a szonettkoszorúmat a 8. szonettben a "Mért hosszú az éj?"-nél a két idézőjelet nem voltam képes betenni, mindenfé... Bővebben

2019.04.23. 15:14
Vidám szép Tavaszi napokat Tinéktek kedves Holnaposok Rose Smile

2019.04.23. 13:59
Mindenkinek kellemes napot írást és olvasást kívánok. Heart

2019.04.23. 13:11
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Heart

2019.04.23. 12:24
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: ThiefOfKings
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Pozderka Imre: Különös ajándék - TIZENKETTEDIK TÖRTÉNET (2013. december)
A délelőtti nap harsány sugarai csak épp átfértek a redőny csipkés szélein. Ebben a félhomályban megállapodtak a barna, kétajtós szekrény ajtaján, megvilágították a cigarettafüsttel átitatott fotel kopott, valaha kockás mintázatát. A sarkokba már nem jutottak el, homályban hagyva a régen festett falak fakó szürkeségét.
Látszott, hogy itt a redőnyt ritkán húzzák fel.
A fotelban egy korosodó, testes férfi ült. A tévét az előbb kapcsolta ki, politikai vita ment éppen a rendszerváltásról. Nem szerette a mostani politikai műsorokat. Olyan emberek szólalhattak meg bennük, akiket nem ismert. Régen meg sem szólalhattak, most meg jönnek elő az ismeretlenségből.
Felkapcsolta a villanyt, és az újságba lapozott bele.
A szobára ráült a vastag, álmos, csend. Az óra ketyegése néha felerősödött.
A csendet a csengő durrantotta szét. Háromszor szólt egymás után.
Az ajtóban egy vele egykorú, szikár férfi állt.- Nem tudom emlékszik-e még rám? Nagyon régen találkoztunk. De az biztos, hogy én jobban emlékezhetek magára, mint maga én rám.- Látva a férfi értetlen tekintetét, folytatta.
- Tudja, én nemrég költöztem a városba. Az utcán sétálgattam, amikor találkoztunk. Rögtön megismertem.-
- De nem is ezért jöttem. Egy ajándékot hoztam magának. Egy különös ajándékot. Jól tudom, hogy most van a névnapja. Megjegyeztem még régen. Meg kellett jegyeznem. Ezt az ajándékot több ember nevében szeretném átadni.- A kezében lévő reklámtáskából egy füzetet húzott elő. Egyszerű, régifajta kockásfüzet volt, tele visszagyűrődött lapokkal, szamárfülekkel. Viharvert kék borítóján nagybetűkkel ráírva: Számtanfüzet.
- Ezt a füzetet maguk annak idején nagyon keresték. Tudták, hogy létezik, mégsem találták meg sosem, mert minden héten máshol volt elrejtve. Maguk csak sejtették, hogy mi van benne, de nem találták.- A férfi még mindig szótlanul állt, kerülve a vendég merev tekintetét.
- Én is táborlakó voltam. Ugye nem kell mondanom milyen kemény volt a táborélet? Tizennégyórás munkaidő… A kialvatlanság… Az élelmiszerhiány… Lehajtott fejjel jártunk,
mert nem voltunk szabadok. -
De egymással azért beszélgettünk. Próbáltuk egymást támogatni. Volt közöttünk egy pap. Ő igyekezett lelket önteni belénk. A földre szegezett fejeket próbálta felemelni.
Az üres tekinteteket igyekezett megtölteni. Aki nem merte a naplementét megnézni, mert a szabadságról szólt, meghallgatta. Kialakult körülötte egy csoport. Vasárnaponként, ha az őrök lerészegedtek, misézett. Nem mise volt ez, inkább csak beszélgetés. A Biblia tanításait idézte, és azt vettük észre, hogy az ateisták is szívesen hallgatják. Kezdtek eltűnni az üres tekintetek, és a fejek csak az őrök jelenlétében nézték a földet.- Megint a férfire nézett.
- Ment ez addig, míg maguk szét nem verték a hangszálait. Felépült, de beszélni nem tudott többé.
-Írni azonban tudott. Ebbe a füzetbe írta utána a beszédeit. Mindig más olvasta fel, és csak fejét csóválta, ha valaki tévesztett.- A vendég, mivel nem kapott választ, folytatta.
-Ezt a füzetet maguk nagyon keresték. Most magam, és társaim nevében átadom. Nekünk már nem kell. Tudja negyven év után nem gyűlölködünk, inkább a szánalom maradt meg bennünk akkori őreink iránt. Ha ajánlhatom, olvasgassa. Rajtunk sokszor segített, segíthet magának is. Azt hiszem nem jó most volt ÁVH-s őrnek lenni.-
Aztán megkönnyebbülten, szinte halkan tette hozzá:
- Nem is szeretném tovább zavarni, csak még bemutatkozom. Én voltam a 538-as számú internált.- Puha mozdulattal tette le a füzetet az asztalra, és csendesen behúzta maga után az ajtót, amikor elment.
A férfi elgondolkodva nyitotta szét a füzetet, valahol a közepén. Ezt olvasta:
„Boldogok akik az igazságért üldöztetnek, mert övék a mennyek országa" - Máté ev. 5. fejezet 10. vers.
3920
lilapetunia - 2014. március 31. 18:58:55

Kedves Imre!
Kevesen jutnak át úgy egy poklon, hogy utána nem a bosszúvágy füti öket -- erröl szól, ezért jó, ezért tetszik ez az írásod.
Üdvözlettel,
Márta

1414
Trauzal Andrea - 2013. december 05. 12:34:12

Érdekes megközelítés, tetszett!

547
Frady Endre - 2013. december 02. 15:26:14

Hmmm... Ez is nagyon jó írás! Lehet, hogy nem igaz, de valódi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.