Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fleiszig Rózsa: Anyasirató
Keserű napjaimon mindig elsiratom mostoha sorsom, kicsit szívből, kicsit rájátszva, belelovalva magam a szomorúságba. Még könnycsatornáim is megnyílnak, óriási, kerek, krokodil-könnyeket hullajtva, aminőket csak gyerek tud kisajtolni szemeiből. Az a bősz, agyafúrt, aki bármi áron el akar érni valamit, s teljes érzelmi arzenálját beveti e célból... vagy olyan, akinek bántja kis szívét egy rosszul ejtett szó, elmaradt dicséret, félre sikerült mosoly. Még jobban fáj az elkésett, megnyugtató simogatás, az elfeledett jóéjt-puszi.
Régen voltam már kicsi, lassan az ötvenötödiket taposom - még szigorúan ötvennégyet vallok be, a naptári év szerint valót , de valahol a lelkem legmélyén megmaradtam gyereknek. Anya sincs, aki aranyos kislányomnak szólítson, mégis jobb pillanataimban visszatér a múlt, az anyai kéz és szív után áhítozó ártatlan lélek, s vele a bánat. Neki még él, neki is van, sőt annak is, aki már túl a hetvenen, talán az illatára sem emlékszik, csak tőlem rabolta el a sors kíméletlenül korán. Sokszor már bántó irigység fog el láttukra, de nem tehetek róla annyira hiányzik. Huszonhat kemény éve el kellett búcsúznom tőle. Ne kérdezd milyen volt! Két ártatlan kis gyermekem tündéri mosolya se’ tudta leolvasztani szívemről a fagyot... sokáig. Túl sokáig! S az ilyen gyötrő emlékbe megrokkan a lélek. Belebetegedett testem, és vele halt lényem egy fontos darabkája. Tehetetlen düh önt el még ma is, ha rágondolok –nincs mit tenni - elnyelte az irdatlan messzeség.
Azóta nélküle járom az élet küzdelmekkel, csalódásokkal teli, tüskés, rögös útját, csak emléke melegít, s a megfakult, kedves fotóról mosolyog biztatóan rám. Halvány fényt, némi reményt lop szürke hétköznapjaimba. Megsimítva az elsárgult papírt, olyan mintha itt lenne a közelemben. Erőt ad, feltölt s ez csodás. Emeli az ünnepek hangulatát, békét varázsol bús, árva szívembe. Hiányzik! Legszívesebben toporzékolva hisztiznék, mint egy rózsaszín masnis, elkényeztetett kislány, hogy: kell nekem! Vegyétek meg! Hozzátok vissza! Akarom! Ezt a kérést még egy angyalka sem teljesítheti. Így karácsony táján tovább mélyül a már szinte elviselhetetlen űr, amit senki és semmi nem tud betölteni. Nevetek, örülök, vigasztalódom gyerekeimmel, lassan cseperedő, aranyos unokáimmal, de közben egyik szemem mindig sír és vár a csodára.
Odakint elered a hó, tiszta fehér lepelbe vonja az alvó természetet, melengeti a didergő fákat Olyan szép, megható minden. Bekapcsolom a rádiót:.Csepp a tengerben, földre ejt egy kósza csillag... hallom felcsendülni az ismerős dallamot, és torkomból feltör a lelket felszabadító zokogás. Csak őt, az édesanyámat nem „ejti földre” semmi, soha többé. Szorosan lehunyom szemem, s könnyeim özönén át oda varázsolom a szobába. Lassan bejön, lágyan mosolyogva leül a fenyőfa alá, a legszebb, semmivel sem pótolható ajándékként. Ölébe vonja a fejem és altatódalt dúdol, mint kicsi koromban –így ringat álomba. Próbál szellemlényként is igazi, hús-vér anya módjára ölelni, szeretni a síron túlról, míg a hajnal pírja fel nem ébreszt. Akkor kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat, megrázom magam és megbékélve kezdem az új napot. Tovalibben az álom és vele karácsony varázslata.
6542
ritatothne - 2019. december 11. 07:50:22

"Tovalibben az álom és vele karácsony varázslata."

Akinek tovább adatik meg az édesanyja jelenléte, annak is hiányzik egész hátralevő életében.

Szeretettel: RitaRose

3933
vadvirag47 - 2014. január 02. 00:32:13

Kedves Viola!
Köszönöm vigasztaló szavaidat, nagyon jól esik.
Köszönöm, hogy megtisztelsz jelenléteddel, hogy olvasod és véleményezed munkáimat, méghozzá teljes szívvel, szeretettel.
Utólag írom ezt, mert dec. 18-áig nem voltam gépközelbe, és Józsi csak magától, ill. kérésemre - beküldött írásaim közül kiválasztva - tette fel ezt is, csakúgy mint a verseket.
Szeretettel ölellek V.V.RózsaIn Love

277
farkas viola - 2013. december 08. 04:33:31

Kedves Rózsa!

Megértéssel, átérzéssel olvastam szomorú írásodat és mély gondokba merültem, ilyen mindenek-feletti kapcsolaton, szereteten.
Nagyon fájó lehet, ha nem tud halványulni, még a gyerekeid, unokád jelenlétével sem.
Ő Veletek van, segíti az életeteket, hisz ott érzed Magad mellett, és ez nagyon jó.

Békés, boldog Karácsonyt kívánok szeretettel: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.