Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.10.18. 21:47
Jó éjt mindenkinek! Rose

2017.10.18. 21:43
Szép álmokat kivánok ! Smile

2017.10.18. 21:18
Jó éjt mindenkinek.

2017.10.18. 17:58
További szép estét kívánok! Angel

2017.10.18. 12:52
Szép napot Holnaposok Heart

2017.10.18. 12:12
Szeretettel köszöntök mindenkit. Smile

2017.10.18. 11:16
Kellemes napot kivánok ! Smile

2017.10.18. 10:21
Szép napot kívánok én is mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2017.10.18. 09:43
Szép napot mindenkinek! Smile

2017.10.18. 09:36
Szép napot mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
Mágen István: Ezüstgerely 2013
/Sport a kortárs magyar művészetben/

A hatvanas években Ezüstgerely címen útjára indított sport-művészeti biennále eseményei az elmúlt évtizedekben tömegeket vonzottak. A Sport Agorában 2013. november 14-én megnyílt kiállítást Dr. Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok tornásznak, a MOB alelnöknek a szavai vezették be. „A művészet és a sport testvérek egymással. Egy sportoló számára büszkeség, ha egy-egy mozdulatát szobor, vagy fotó formájában megörökítik…” Vígh László kormánybiztos, a Nemzeti Sportközpontok vezetője hangsúlyozta, hogy a 2006-tól 2011-ig szünetelt művészeti eseményt sikerült újra feltámasztani és egyre nagyobb népszerűségnek örvend.”
A következő kategóriákban hirdettek pályázatot: képzőművészet, alkalmazott művészet, sportfotó, sportirodalom, sportfilm és szakkönyv. Beszámolónkban a leginkább a képzőművészettel foglalkozunk.
A kiállítás tárgya dinamizálja figyelmünket, a látvány is ebben az összefüggésben nyer jelentőséget. A képi művészetek különböző műfajainak a párhuzamosság jegyében történő elhatárolódása az ebből származó idealizmus gyökere. A sportot azonban nem művészeti alkotásokból ismerjük. Ez alapot nyújt annak feltételezésére, hogy a képi gondolkodás rétegeiről van szó, illetve, hogy a technikák a kiválasztódás függvényében rögzülnek tudatunkban. A narráció olyan folyamatok megvalósulását eredményezi, melyek élményekre és emlékekre alapulnak. Szembeötlő, hogy az esetek nagy többségében nem az erőfeszítés, a küzdés a leglényegesebb. A festőiség és a manírok különböző tárgyakat választanak, a kiválasztottak csúsztatása a kapcsolatteremtés jegyében lehetséges.
A helyezések fontosak, akárcsak magában a sportban. A műtárgyak között aligha van abszolút határ, és ha van, az a gondolatok végtelensége. Hasonló jellegű ábrázolásban jelentkezik az erő, a szépség és a kiválasztottság. A sport nem egyszerű interakció. A másokkal való együtt cselekvést, mélyen berögződött egyéni tudat, és reflexió irányítja.
A megosztott képzőművészeti első díj helyezetteinek egyike Tóth Kristóf. Kerékpárosainak és vívóinak megjelenítése meditatív, a bronz kisplasztikák konfliktuskeresők, a kapcsolat tánclépésekben kicsúcsosodó töprengő közvetlensége és barátsága magával ragadó.
Talán éppen a küzdelemben kerül hozzánk legközelebb a másik ember. A legjobb munkákon végigvonul az egyénnek a sportban való magára találása. Erről szól a megosztott első díj másik díjazottjának, Varga Benedek grafikusnak a vízilabdáról a fekete-fehér drámaiságával mesélő tusrajzsorozata. A győzelem, vagy talán csak a részvétel, a küzdő felek magatartása, két egymás ellen irányuló tendencia. Nyilvánvaló a mozdulatok megtervezése is, és ami ebből következik, a határozottság, és a szabályok között működő, de azon belül szabad választás. Gyönyörű kisplasztikába kódolt üzenet Széri Varga Géza Úszóverseny a paraolimpián című antikolt bronza. Perspektívára építkezik, meg olyan tárgyakra, melyekkel az ember már a fejlődése kezdetén kapcsolatba került, és melyeknek kiemelésétől, felmutatásától, használatától a sportoló eredményes lesz. Csizmadia Imre Célba érve című relikviaszerű vörös márványa tudatos megfontolás és metaforikus képi beszéd eredménye. A küzdelem elhasznált fogalmak megfiatalítására jó, értékelhető, nemcsak mint fizikai harc és objektív tapasztalat. A meggyőzés csak küzdelemben valósulhat meg. Ezt szimbolizálja Fekete Géza bronz-márvány kisplasztikája, vagy Boldizsár Gergely kis betonszobra, mely a saját kifejezési terében kialakított rendre figyelmeztet. Valamiféle negyedik dimenzióba téríti el a tekintetünket, mely Lieb Roland Ferenc fa, kő, vas kisplasztikájára siklik. Vizsgálódásunkat elmélyült műélvezet terelgeti.
A cselekmény valóságos, az idődimenziók egymáshoz illesztése természetes. Kiss Richárd Wimbledonra emlékező akril-vászna időbeliséget összefoglaló. Hasonló erejű áttöréssel van dolgunk Komondi Magdi olajpasztellje esetében is.
Gyakoriak a visszanyúlások, az alig eldönthető tények utólagos tisztázása, persze képtörténeti szempontból. Ezt éreztem Tollas Erik House of God című festménye előtt. Arisztotelészi fegyelemmel kiszámított idő-tér konfigurációja az emberi események közös játéka, ünnepélyes és drámai, a Shakespearei oszlopcsarnokban visszafordíthatatlan események következnek be, a történet maga is időparadoxon.
A tárlatlátogató az ősi fordulatokba, mozdulatokba kapaszkodva próbál előre jutni. Az előtte és mögötte lezajló testbeszédek, még általánosabban utalnak valamiféle ősiségre. Az indulat vigyorába torkolló erőfeszítés valami emberfelettit keres. Néha úgy érzem, mintha csak az alkalom csupaszságát akarnák felöltöztetni. Az ábrázolás néha mintha ügyesebb és óvatosabb lenne a valóságnál. Szabó Ottó elmés szerkezete, mozgó, kinetikus szobra karate mozdulatokat mímel, táncol. Neuberger István elhalványuló lova és lovasa gyönyörű rajz. A stílus árnyékba fordul, a fantázia pótolja ahiányt. Férfiak birkóznak Tóth Tímea monumentális vásznán, mellkasuk nyitott, a didaktikus tér halálos fenyegetés. Mint valami feltételezés. Feltételezett szenvedés. Virtuális igyekezet. Az öröklét vállhoz vállat feszít, akárcsak Courbet Birkózók című klasszikus vásznán.
A képzőművészetről szólok, de nem hagyhatom figyelmen kívül a fényképeket, Komka Péter bukás című fotóját például, Doba István bolygó hollandiját, vagy Szabó Miklós Bukfenc címűjét. Kár volt a jól megkovácsolt drámaiságot a címekkel feloldani. A képek filozófiája már-már elbeszélés, diszkurzív jelleget ölt, fogalmakat halmoz. A kompozíciók szakadatlan belső küzdelme, mint valami konklúzió, felülírja az időt. A következtetés lényege spekulációba torkollik ugyan, mégis önmagában létező, foglyul ejt, mint egy háló.
A párhuzamosan haladó kép és fotó valahol a végtelenben találkozik, vagy találkozni fog egyszer. A kibontakozó drámaiságot oldja egy kis komolykodó humor, Erdős Juci Set point-ja, egykét karikatúra, Dluhopolszky Lászlóé, Erdős Jucié, vagy Sándor Róberté.
A tárlatlátogató funkciója a kiegészítés, és megnyilatkozás, mert ő a folytonosan újraírt szerepek „müthoszának” összekapcsolója. A véletlen különböző mozgásformáinak szintjén más-más mozgástörvények érvényesülnek. A mozgás jellegének megismerése segít felderíteni a törvényszerűségeket, melyek a véletlenekben jelentkeznek. Oláh Katalin Kinga Hét tornásza is erről beszél. A nagy filozófiai tanulság beemeléséről.
Arról a tanulságról, mely hasznos cselekedetek forrása lehet.
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Még nem küldtek hozzászólást