Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth Sarolta: A mama emlékére
Fél évszázaddal ezelőtt halt meg mama, nevelőapám anyja, aki megérdemelné az anyaság szobrát. Egyszerű parasztasszony volt. Hosszú élettel áldotta meg őt istene, akihez töretlen hittel imádkozott. Megjelenése, viselkedése - számomra - ˝jelentéktelenségében˝ volt különleges.
Alacsony termetű, kissé már púpos testén télen és nyáron egyformán hosszú fekete bő szoknyát, nyakig zárt fekete felsőrészt, lábán fekete posztócipőt viselt /lába dagadt, visszeres, fájó/. A fekete ruha alatt fehér vászon hasonló szabású alsóruhát hordott, bugyit, melltartót nem ismert. Kabát helyett fekete vállkendővel védekezett a hideg ellen. Fején akkurátusan megkötött fekete fejkendő fedte gyér ősz hajából csavart apró kontyát. Arca mélyen barázdált, fénytelen, fakó tekintete szelíd szomorúsággal nézett a világba. Vékony, kékes-lila ajkát összeszorítva egykedvűen tűrte a sorscsapásokat. Nem hallottam panaszkodni, nem ismert orvosi, sem gyógyszeres kezelést, de nem láttam örülni, mosolyogni sem. Életét kitöltötte az anyaság, a munka és az imádkozás.

Tizenhat évesen férjhez ment, tizenkét gyermeknek adott életet. Megadóan fogadta a bő gyermekáldást, gyermekeit kétéves korukig szoptatta. Az I. világháborút követő járványok miatt hét gyermekét eltemette. ˝Isten adta, Isten elvette - mondta alázattal. öt gyermeke érte meg a felnőtt kort. Mama élete végéig őket szolgálta szinte cselédként, igénytelenül. Nem volt semmije, csak az ünnepi fekete ruhák, imakönyve és rózsafüzére. Szabad idejében szüntelenül imádkozott. a szórakozást nem ismerte, nem igényelte.
Végelgyengülésben halt meg kilencvenéves korában. Utolsó kívánsága. egy pohár bort kért, ekkor kóstolta először! A család megsiratta, aztán elfeledte, mert senki sem vette észre életében sem, hogy szent volt, és ha van üdvösség, ő kiérdemelte.
3313
paltetel - 2013. december 09. 09:26:50

Gratulálok hősies mamádról alkotott képeidért.
Szeretettel, Etel

3177
mamuszka - 2013. december 08. 09:06:16

Kedves Viola!

Csodálatos emberek voltak abban a szegény világban.

Kár, hogy nem követjük lelki példájukat, de aki mégis, azt kinSleepyevetik

szeretettel köszöntelek, kívánok nektek szép ünnepeket

Sarolta

277
farkas viola - 2013. december 08. 03:30:57

Kedves Sarolta!

Rácsodálkoztam írásodra, döbbenetes hasonlóság az én nagymamámmal. Pontosan így nézett ki, ahogy Te leírtad.
A különbség talán annyi, hogy rövid ideig volt velünk. Amikor meghalt a férje, az én nagyapám - akit nem ismertem - hozzánk költözött Pestre, mert a sok gyereke közül, anyámat szerette a legjobban. Nem lehetett könnyű elhagyni a szülőhelyét, a Tisza-parti kis falut a pesti környezetért, ahova mi is, előtte költöztünk. Nem élt sokáig, 76 évesen tért meg az örök hazába. Vele jártam templomba, a reformátusba.
Isten adjon neki nyugodalmat, bárhol is van.

Azt hiszem, akkoriban sok ilyen hős asszony létezett.

Szeretettel: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.