Cs. Nagy László: Sópiramis 6. rész.
Az űrállomáson Lin és Rob felszabadult vidámsággal próbálta elképzelni a hatást s már előre élvezték milyen torzulásokon megy át Kosinszky arca a félelemmel teli meglepettség, düh és értetlenség hatására.
- Szerintem, elrobban az agya ! - nevetett Lin, ahogy felidézte magában a nagyfőnök ábrázatát. - Az egészben az a legrosszabb, hogy nem láthatom ahogy liláról kezd árnyalatonként szint váltani a feje! Igaz is Rob, te tudod miért iktatták ki a VIDEO kapcsolatot?
- Csak átmeneti időre, valami fejlesztési marhaság miatt. - hangzott a tömör válasz, s többre már nem is volt idő, hisz a berendezések az eltelt egy óra végét jelezték.
Ezalatt a földi irányítóközpontban Shon Daniels felkattintotta a fején lévő fülhallgató kapcsolóját és bejelentkezett az úrállomás kommunikációs vonalán. Ami ezután következett, az maga volt a sűrített rémület.
A várakozás feszültsége szinte tapintható volt az űrállomáson. Lin enyhe hányingert érzett, ahogy gyomra összeszorult és amint felvillant a kapcsolat létrejöttét jelentő lámpa sárgás fénye, megnyomta az apró lejátszó gombját.
Mielőtt Shon Daniels bármit is mondhatott volna a mikrofonba, fülsiketítő vijjogás töltötte be az irányítóterem levegőjét és agya majd szétpattant az iszonyatos zajtól, amit csak fokozott a pillanatnyi tehetetlenség érzése. Szinte fizikai fájdalmat érzett, ahogy a verejték lassan végiggördült a hátán a gerince mentén és rögtön egy lehetséges katasztrófa képei jelentek meg agyának vizuális szegletében. A pánikszerű riadalom, a kihangosítónak köszönhetően eluralkodott az irányítóteremben. David Henriksen, a biztonsági szolgálat ügyeletben lévő vezetője, saját vonalán azonnal riasztást adott le a hozzá tartozó részlegnek. A biztonsági gépezet beindult.
Lin és partnere a vezérlőpult peremébe kapaszkodtak, hogy le ne essenek székükről a nagy nevetéstől, amikor kissé halkan, a vijjogás mögött egy nem várt hangot véltek hallani. Lin azonnal reagált a váratlan helyzetre és kikapcsolta a lejátszót, majd szokásos módon bejelentkezett, némi nyugalmat erőltetve magára.
- Lux- bázis a Földnek! Jelentkezem!
Mire ez a hang elért a földi irányítóközpontba, Henriksen, a biztonsági főnök már bekapcsolta az általános riasztásra szolgáló kapcsolót s a rendszer automatikusan riadóztatta a WWCo. New Yorkban székelő központját. A zűrzavar rövid időn belül teljessé vált.
Ahogy a kihangosítóban és egyúttal Daniels fejhallgatójában is elhallgatott az élesen vijjogó hang, dermedt csend szállta meg a termet és mindenki várakozóan Shonra tekintett. Mint ügyeletes irányítótól, tőle várták a további utasításokat. Kellett néhány másodperc, míg teljesen magához tért, majd mikor úgy érezte, már ura tud lenni a kialakult helyzetnek, kezét felemelve nyugalomra intette a többieket és magára erőltetett kimértséggel beleszólt a mikrofonba.
- Itt földi irányítóközpont!. Várom a magyarázatát az előbbieknek!
A feszültség még mindig nem oldódott a teremben, mindenki a kihangosítóra figyelt és a kellemetlen híreket várta.
- Cseszd meg Shon! Mi a francot keresel te a drót másik végén ?
Ez a kellemes, vidáman csengő női hang egy szempillantás alatt szappanbuborékká változtatta a rémület nehéz vasgolyóját és hatalmas nevetés tört ki az irányítókból. Mindenki számára azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy szó sincs semmilyen vészhelyzetről, pusztán Linda Moretti egyik, nem túl kellemes akciójának voltak szenvedő alanyai.
Ahogy a nevetés kezdett elcsitulni, Shon kellő komolysággal ismét megszólalt.
-Iiitt Shon Daniels, ügyeletes irányító beszél! Még mindig a magyarázatra várok!.
-Iiitt..........Lux-bázis,........Rodert Henings.......Shon,...........bocs,.......remélem nem gondolod, hogy a dolog neked volt címezve? Igazán sajnálom, hogy új beosztásod első alkalmával
kellemetlen táviratot kézbesítettünk, de rossz címzetthez került a küldemény. Különben gratulálok öregem!. Megfúrtad a jó öreg Kosinszkyt ?
- Szerencsétek, hogy nincs itt, mert ha ez a távirat az ő postaládájában landol, biztos vagyok benne, hogy a maximumra állítja az űrállomás gravitációját, ami, talán nem kell ecsetelnem, nem tartozik az égi örömök közé!
- Kösz a megható együttérzést, de ha már úgy is a helyén ülsz Shon, nem lehet valahogy kikapcsolni ezt a szemetet ? Most te is hallhattad mire ébredünk minden reggel. Öregem ezzel spontán vetélést lehet előidézni, ez egyszerűen emberiség elleni bűntett!
Lin hangja újra nagy derültséget okozott és végképp eloszlatta az iménti riadalom utolsó görcseit is a jelenlévőkben.
- Lehetetlent kérsz Lin. Ez a program csak Kosinszky beleegyezésével és közreműködésével módosítható, ezt ti is jól tudjátok. De átadom a kérést a nagyfőnöknek, bár nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy a végeredményt megelőlegezzem. Egyébként minden kifogástalanul működött. Az üzemanyag szállító teherűrhajó két nap múlva startol. Készüljetek fel a fogadására! Kapcsolat vége. További jó lebegést! - búcsúzott el a fejhallgató mikrofonjába és kikapcsolta a kapcsolót. Ahogy hátradőlt a széken érezte, hogy az inge teljesen átázott a hátán. A tisztíttatás számláját majd elküldöm nekik. - gondolta tréfásan, majd felállva automatikára kapcsolt.
- Köszönöm a jó együttműködést! Az ügyelet vegye át az irányítást, a többieknek kellemes pihenést. Viszontlátásra!
A szék támlájáról leemelte a zakóját, hanyagul a vállára vetette és annak tudatában, hogy remekül megoldotta a kialakult helyzetet, lassan megindult a kijárat felé. Az ajtóban, még mielőtt kilépett volna, megállt, megfordult és nyugodt ám mégis parancsoló hangon megszólalt:
- Henriksen! Ha még nem tette volna, kérem fújja le a riasztást a központban!- nem várva meg, míg a biztonsági főnök megkérdezi, gyorsan hozzá tette.- Mondja azt, hogy csak teszteltük a riasztórendszert és kérjen elnézést. Köszönöm.-ezzel sarkon fordult és a kilincsre tette a kezét, hogy elhagyja az irányítótermet. Ekkor mindenki számára váratlan dolog történt. A döbbenettől Shon keze görcsbe rándult a fogantyún és újból azt érezte, hogy izzadságcseppek gördülnek végig a hátán, megint átnedvesítve az ingét, ami időközben már félig megszáradt.
- Hölgyeim és uraim, ne keressék a hibát a kommunikációs rendszerben és kérem a hibakereső programot se futtassák le feleslegesen, csak időpocsékolás lenne. Minden rendszer kifogástalanul működik, ki tudhatná ezt nálam jobban. Ne tegyenek semmit, ami elvonhatná a figyelmüket a feladatról, amit önöknek végre kell hajtani. Koncentráljanak csak a hangomra!
3439
titus56 - 2013. december 15. 18:08:43

Kedves Katalin!

Grin Látom keményen belemerültél az olvasásba és köszönöm, hogy ennyi figyelmet szentelsz ennek az írásnak.
Valójában kb. 15 évvel ezelőtt fejeztem be és most csak itt-ott belejavítgatok, de magam is megdöbbenek, mennyire aktuális.

titus56

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.