Virág Albert: Most már jó helyen vagyok...
Nézte az odaszáradt cukrot és kávét az asztalon, és gondolkodott, bár ez szinte erőlködésszámba ment nála, mostanában. Tudta, hogy csak ő tehet róla, mégis végigsorolta az okokat, amik végül ahhoz vezettek, hogy egyedül kell töltenie ezt a karácsonyt. Ha nem vész össze megint a pénzen, ha csak egy jó szava lett volna párjához valaha! Sóhajtott majd tovább forgatta a sört a kezében aminek dobozáról idegen nyelven kívántak neki boldog ünnepet... -Mennyi is van még a hűtőben? -Morogta, majd kinyitotta, és benézett. Nem tett ilyet már hónapok óta, mióta állt a bál otthon. Aznap amikor felesége kifordult az ajtón már mámoros volt, és nem is sejtette, hogy az ünnepekkor csak egy cetlit talál majd az asztalon, elmentem... A hűtőben aztán többet talált mint remélte. Ahogyan kiszámolta, körülbelül két hónapra be volt vásárolva. Először csodálkozott rajta, hogy miből futotta az asszonynak ennyi mindenre, majd feltépte a mélyhűtő ajtaját, és amit látott attól teljesen elképedt. Több napi élelem volt megfőzve és lefagyasztva, és egy levélke volt mellette. „Elmentem a húgomhoz két hétre, amíg kijózanodsz” Nem maradhatott tovább a lakásban, úgy érezte. Elindult az utcán, mit sem törődve már az egésszel, hiszen tudta, hogy párja hazajön, így nem lesz gond. A kocsmába tért be, és iszogatott, amíg a pénzéből futotta, észre sem véve, hogy besötétedett. Ekkor hazafelé indult, majd az ajtó előtt kulcsait keresgélte. Mikor rátalált, érte az első házastársi pofon. A kulcs nem nyitotta az ajtót. Dühöngött, próbálta betörni az ajtót, de mindhiába, mert többszörösen vasalt volt, mint egy erőd bástyája védte otthonukat, immár tőle. Addig erőlködött, amíg egy rendőrautó kanyarodott be lassan a háta mögé. Dühödten próbálta elmagyarázni a kilépő járőrnek, hogy ő tulajdonképp itt lakik, papírjai nem lévén, nem hittek neki, és bevitték a helyi elmeosztályra , a beszélgetés végére már dühöngő férfit. Ott azután kapott nyugtatókat, és miegyebet, de valahogy nem akaródzott nekik kiengedni onnan őt. Ezen eleinte kesergett, de orvosa miután látta, hogy remeg teljes testében megkérdezte mi is hiányzik neki, miért remeg ennyire. Azt válaszolta, hogy a felesége lecserélte a zárakat, csak emiatt dühös, de pár hét múlva belátta, az alkohol hiányzik ennyire. Csoportterápiákra kezdett járni, és kapott gyógyszert a remegésre is, így, miután látta mennyien vannak, akár önszántukból is, a kórházban, egy szép nap magába nézett, és így szólt: -Alkoholfüggő vagyok. -Innentől kezdve aztán rohamosan kezdte újragondolni, hogy hány meg hány karácsonyra nem emlékezett, hány születésnapot nem töltött párjával, és mennyiszer bántotta meg. Kölcsön kért egy telefont, és felhívta a már otthon aggódó hitvesét. Csak ennyit tudott mondani: -Most jó helyen vagyok, bocsáss meg, bocsáss meg. -Felesége pár nap múlva meglátogatta, és elkezdték újjáépíteni a férfi életét...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.