Cs. Nagy László: Sópiramis 10
Minden tekintet rá szegeződött, mikor belépett az irányítóterembe. Foglalkozásához híven arcvonásaiból semmi nem árulkodott a fejében kavargó gondolatokról. Lassan odasétált a még mindig zavart Shonhoz és nyugodt hangon tájékoztatta :
- Uram ! Ha megengedi átöltöznék és személyes tájékoztatót tartanék a Nemzetközi Igazgatóságnak. Ezt az adott körülmények között - úgy gondolom - elvárják tőlem.
- Megértem. Menjen csak, de ha végzett azonnal repüljön vissza és tájékoztasson! Igyekeznie kell! Azt hiszem itt nagy szükség lesz Önre az elkövetkezendőkben! Jó repülést!
Dave elhagyta a termet és egyenesen a biztonsági személyzet megfigyelőszobájába ment. Ahogy belépett, máris osztogatta az utasításokat :
- Fiúk ! Felkötni a gatyát, rengeteg a munkánk! Mindenki teljes erőbedobással neki a feladatnak! Mire visszajövök a központból, mindent tudni akarok Kosinszky múltjáról. Nem azt ami az aktáiban van, érthető ? Család, barátok, kapcsolatok, előző munkatársak, szeretők! Mindent ! Világos ? Derítsék ki, kik voltak a programozói és előtte hol dolgoztak, mit csináltak. Gyerünk, dolgozni ! Ha elszúrjátok,......kicserepesedik a szánk !
Mielőtt Dave kilépett volna a helyiségből, lázas szorgalommal kezdtek telefonálni, adatot gyűjteni s a labor számítógéprendszerében fellelhető, hivatalos és nem hivatalos információkat elemezni. Valamennyien tisztában voltak vele, hogy a hivatalos adatok nem sok eredménnyel kecsegtetnek, ezért elsősorban a konspiratív úton szerzett értesüléseket kellett feldolgozni, hátha fennakad valami a szűrőn. Az egész terem zúgott a számítógépek elektronikus zajától és az adatok kaotikus táncba kezdtek a képernyőkön. A gépezet beindult és csak idő kérdése volt, hogy találjanak valamit. De az idő vészesen kevés volt.


Alighogy a gép leszállt a kis repülőtéren és kinyílt az ajtó, lökdösődő újságírók rohamozták meg a kiszálló Dave-et, aki szokásos elegáns öltönyében, rutinos nyugalommal vonult el a tülekedők között. Úgy nyílt szét előtte az újságírók hullámzó hada, mint mikor halottat visznek keresztül egy felbolydult tömegen. Mikrofonok és kis felvevők igyekeztek minél közelebb férkőzni hozzá és úgy záporoztak a kérdések, mint a májusi felhőszakadás.
- Uram, mi célból érkezett New Yorkba ? Van valami rendkívüli oka ?
- Csak szokásos rutinbeszámoló az igazgatóságon.
- Lesz elég víz ?
- Nincs fennakadás a termelésben ?
- Meddig elegendő a készlet ?
- Tarthatunk-e korlátozásoktól ?
- Mik a WWCo. fejlesztési irányai a jövőben ?
- Dolgoznak e más tisztító eljárásokon ?
Henriksen nehezen tűrte ezt a tolakodó zsibvásárt de minden alkalommal leküzdötte magában az ellenszenvet és mikor úgy érezte, hogy a kérdések már nem lehetnek ennél érdektelenebbek, megállt és rövid, ám nem mindig korrekt tájékoztatót adott.
- Uraim! A kutatások és fejlesztések természetesen más alternatívák kidolgozását is megcélozták, de erről a fejlesztő részleg bővebb információkkal tud szolgálni. Én, mint tudják a biztonságért vagyok felelős és ezen a téren nincs hír az önök számára. Ha lenne, a vezetőség után természetesen önökkel osztanám meg elsőnek. Most kérem engedjenek! Az igazgatóság nehezen viseli ha megvárakoztatják!
Kisvártatva maga mögött hagyta a tömeget és elégedetten nyugtázta, hogy egyetlen olyan kérdés sem hangzott el, ami arra utalna, valami kiszivárgott az eseményekből. Ez mindenképpen jó jelnek mondható, hisz ha bármiről is tudomásuk lenne, a sztárújságírók várták volna a gépnél és velük már nem lett volna ilyen könnyű dolga. Bár jó kapcsolata volt a legtöbb firkásszal, igazán csak kevesen voltak akiket kedvelt, vagy megtűrt a munkája során.
Mielőtt elérte volna a rá várakozó autót, egy nagyon dekoratív, megnyerő külsejű és modorú nő csatlakozott hozzá, aki határozott, ellentmondást nem tűrő stílusban közölte :
- Elkísérem az igazgatóságra és ezalatt talán tud válaszolni néhány kérdésemre!
Dave kissé meglepődve nézett a határozott nőre, de igyekezett nem elárulni bosszúságát a hívatlan útitárs miatt.
- Úgy látom, Ön tisztában van a jogaival, de nem gondolja, hogy ez már visszaélés ezekkel a jogokkal?
- A tájékoztatási rendelet nem említ semmilyen visszaélésnek minősülő újságírói magatartást, így joggal tekinthetem az Ön szavait alaptalan vádaskodásnak a sajtó egy képviselőjével szemben, ami enyhén szólva is szokatlan egy megfontolt biztonsági igazgatótól. Nem így gondolja ?
- Hölgyem, az Ön szavai mögött szinte már sajtóper fenyeget és közben elvárja, hogy válaszoljak a kérdéseire!? Ez enyhén szólva is szokatlan a sajtó egy megfontolt képviselőjétől! Nem így gondolja?
Mindkettőjük hangjában volt némi cinizmus, ami kölcsönös rokonszenvről árulkodott és rövid csend után mindketten elnevették magukat.
- Deborah McNiel. - nyújtott kezet. - De nyugodtan szólítson Debnek.
- David Henriksen...........Csak a barátaim szólítanak Dave -nek......Szálljon be!
A hatalmas páncélozott Limuzin kigördült a repülőtérről és a többsávos autópályán a WWCO.. központjának irodaháza felé vette az irányt.
- Mr. Henriksen, Ön azt nyilatkozta az előbb, idézem "..ezen a téren nincs hír az önök számára. " Mit jelent ez valójában ? Azt, hogy hír van, csak nem az újságíróknak, vagy valóban nincs említésre méltó esemény ?
- Ez pontosan azt jelenti amit mondtam! Ön nagyon jól idézte. Vagy gondolja, hogy mindig a szavak mögött kell hallgatóznia?
- Hát, eddig már nagyon sokszor meglepő dolgok derültek ki, ha a szavak mögött kezdtem hallgatózni és valami azt súgja, most sem árt ha megpróbálok a szavai mögé látni!
- Mondja, mindig ilyen gyanakvó, vagy csak személyemet tünteti ki a szakmájából eredő bizalmatlansággal ?
- Óh ! Mint ha stílust váltott volna ! Ettől kezdve azt hiszem jobb lesz éberebbnek lennem!............. Egyébként velem vacsorázna ma este ?
- Hmmm... Ez aztán a tempó !........Ön bizonyára nagy férfifaló, de legnagyobb bánatomra , ma nem tudom elfogadni a meghívását.
- Nő ?
- Rosszabb....... Munka.
- Áhhh!......Értsem ezt úgy, hogy a WWCo. biztonsági főnöke, miután távozott az igazgatósági teremből, nagy valószínűséggel olyan feladaton fog dolgozni, ami nem teszi lehetővé egy vacsorameghívás elfogadását?
- Értse ahogy akarja, de ne vonjon le téves következtetéseket!
- Én csak próbálok a szavak mögött olvasni. Ha Ön újságíró lenne és egy cég biztonsági főnöke, akinek egyébként rengeteg jól képzett munkatársa van, azt mondaná, nem tud
elfogadni egy meghívást, mert dolgoznia kell, vajon mire gondolna ? Milyen munka lehet az, ami nem bízható a beosztottakra és a nagyfőnök személyes jelenlétét igényli ?
Dave érezte, hogy ez a nő több mint aminek látszik és lassan kutyaszorítóba kerül, ha nem vigyáz.
- Rendben. Vacsorázzunk együtt.
- Huuuuh!..... Ez még gyanúsabb! Csak el akarja altatni az éberségemet.........de örülök, hogy meggondolta magát.
A kocsi közben megérkezett a hatalmas irodaház elé s mikor a nő kiszállt, még kissé visszahajolva csábosan elköszönt.
- Viszlát este,... a Strogoffban!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.