Virág Albert: Apa azóta iszik...
Előre és hátra billegett a lábán, ahogyan az elsuhanó autók lámpái megvilágították arcát. Úgy döntött, inkább megteszi mégis azt a százötven métert az aluljáró felé, amihez semmi kedve nem volt, és az átkelésnek egy gyorsabb módját szerette volna, a forgalom miatt hiába, választani. Elindult, és egy pillantást vetett egy köpésre az aszfalton, amit undorodva kikerült, magában a csöveseket szidva, és egy pillantást vetett a graffitire a falon, amit kellemesebb látványnak talált, mint az előző képet, az aluljáró felé. Belépett az alagútba, és a megszokott koszos látvány fogadta. Papírdarabok a földön, néhány üres doboz a széleken, amire nem mert csak lopva ránézni, mert tudta, ezek alatt tanyáznak a hajléktalanok. Szürkület volt, így nehezen vette észre az utolsó halmot, ami nem papír volt, hanem valamilyen rongycsomó, ami egy pillanatra meghökkentette. Amikor kigyulladtak a lámpák, szinte megkövülten látta a rongy alól kikandikáló kíváncsi szempárt. Az ejtette rabul néhány pillanatra, hogy ez a szempár tiszta tekintetet takart, nem afféle alkoholmámortól homályosat, és szelídség, illetve inkább tanácstalanság sugárzott belőle. Nem tudta mihez kezdjen. El akart mellette menni, de egy apró kéz nyúlt ekkor felé. Hirtelen odakapott, és felemelve a rongyokat egy tizenéves bukkant ki alóla. Egy pillanatig sem tétovázott, elkapta a fiú kezét, és megragadta, mert annak mehetnékje támadt amint felfedezték kilétét.
- Ne tessék hazavinni! -Törtek fel belőle a szavak. -Apám már részeg ilyenkor... A diáklány nem tudta mi tévő legyen, mert noha idősebb volt tíz évvel, nem volt felkészülve erre a dologra.
- Jó, mondta végül. Eljöhetsz az albérletembe, amíg kivilágosodik ott lehetsz, utána dolgom van. Igazolványod van egyáltalán? Hány éves vagy?
- Tizenkettő. Leszek... Volt a válasz és mint egy kiskutya követte a lányt a közeli lakótelep felé. Az éjszaka csendben telt, mert a gyerek elaludt a lány ágyában, míg az virrasztott felette. Reggel, evés után, kikérdezte a fiút, hogy kik a szülei, és mint kiderült, az édesanyját várja esténként, és az apjával él aki sokat iszik. Azért megy ki minden este az aluljáróba, hogy menedéket leljen előle, amíg kijózanodik. A lány faggatta még egy darabig, közben pedig az internetről megkereste a gyámügy számát. De miközben telefonált nem figyelt eléggé, és a gyermek eltűnt, így a kiérkező gyámügyesnek nem tudott mást mondani, mint hogy eltűnt újdonsült védence. Másnap szándékosan az aluljáró felé ment, de már várta a kisfiú.
- Nálad alhatok ma is? Reggel iskolában voltam, azért mentem el. Láttam, hogy beszélsz valakivel... A gyámügyet hiába hívod, mert rendesen járok iskolába, csak apával nem lehet kijönni esténként, és amúgy is visszaszökök hozzá mindig.
- De miért? -Kérdezte a lány.
- Ott van a baba akit el kell látnom. Már járkál és ilyenkor megvárom amíg apa elalszik, és kijövök ide, mert anyát várom, de nem jön már két hete. Azért állok itt, mert a húgom beteg, és nem tudom mit csináljak vele. Elkísérnél? Apa már biztosan merev részeg, úgyhogy tőle nem kell tartanod. -A lány belement, és lassú léptekkel haladtak a lakótömb felé ahol ő is bérelte a lakását. A házhoz érve azután megdöbbent, mert a kisfiú a szomszéd ajtóhoz vezette.
- Itt vagyunk. Halk nyöszörgés jelezte, hogy a kislány már alszik. Keresett egy lázmérőt, és megmérte a lázát. Örömmel látta, hogy a „babának” csak hőemelkedése van, egyébként semmi baja. Ekkor nézett körül a lakásban először. Egy férfit látott egy fotelban elterülve, egy elgurult üveggel a tévéállvány mellett. Egy urna volt rajta.
- Hogy hívták a mamádat?
- Annának, volt a válasz. Kibetűzte a nevet az urnán: Szabó Anna 1978-2013.
- Amióta ez itt van azóta apa iszik, és csúnyán beszél velem... A lány a telefonjáért nyúlt, de meggondolta magát. Így szólt: Bármikor átjöhetsz hozzám, ha kedved tartja, és hozd a húgod is.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.