Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Cs. Nagy László: Sópiramis 16. rész
A sarki bázison tovább folyt a küzdelem, de már nyoma sem volt semmilyen ideges kapkodásnak. Mindenki a feladatra összpontosítva tette a dolgát és lassan úrrá lettek a nehézségeken. A víz kiszívattyúzása a kráterből most már folyamatos volt s a szerelők újabb és újabb csőelemeket szereltek össze a kupola mellet álló daru segítségével, a folyamatosan mélyülő hatalmas lyuknak megfelelően. Ahogy a kiolvadt függőleges furat
mélysége lassan közelített a kétszáz méterhez, váratlan akadállyal találták szembe magukat a hóviharban küszködő műszakiak.
- Uram, a daru nem fogja tovább bírni ezt a hatalmas terhet, ha így haladunk, még ötven méter és leszakad az egész szívócső!- jelentette a fáradtságtól és az izgalomtól lihegve, a szerelők vezetője.
- Találtak már valamit? - Kérdezte Shon a mellette ülőtől.
- Uram, a raktárakban csak az F-90- es típusból van készlet, ilyen esettel nem számoltunk!- hangzott a válasz és ettől Shon újra kezdete bizonytalanul érezni magát. Idegesen kezébe temette az arcát, majd hátrasimította a haját és tehetetlenül dőlt neki a szék támlájának. Szeme ebben a pillanatban megakadt a mennyezeten húzódó légkondicionáló - és fűtőrendszeren. A nyolcvan centiméter átmérőjű csövek behálózták az egész sarki állomást, biztosítva a megfelelő hőmérsékletet a termekben.
- Kerítsen elő egy tervrajzot az állomás adatait tartalmazó számítógépből, de addig is kezdjék meg leszerelni a légkondicionáló csöveit! Gyerünk, ez talán segíthet!.
A számítógép képernyőjén rövid idő múlva megjelent az állomás teljes tervrajza és a külön részletek lehívása után az adatbázisból könnyű volt megállapítani, hogy mintegy ezer méter csövet építettek be a teljes hálózatba. Ahogy Shon megkapta az adatokat, újra visszanyerte magabiztosságát és azonnal utasításokat osztogatott.
- Azonnal intézkedjen, hogy szereljék le az egész bázison a csöveket és kezdjék el az összehegesztésüket! Használják a lézerpántokat, az meggyorsítja a munkát! Ha kész vannak kétszáz méterrel, cseréljék le az eddigivel és legyen folyamatos a meghosszabbítás!
- Igen, Uram................azt hiszem maga nélkül megakadt volna a dolog!
- Jó, erre most nincs idő, a műszakiaknak mondja meg, hogy nagyon siessenek!
Ezzel újabb lendületet vettek az események. Ahogy az emberek átlátták az újonnan kialakult helyzet súlyosságát, valamennyien úgy dolgoztak, mint ha ez lenne a legtermészetesebb tevékenység, és erre kaptak volna kiképzést. Mikor elkészült az új, már könnyebb vezeték, a daru kiemelte az eddig használt súlyos csöveket a kráterből. A szerelők az előre elkészített csőkígyót lassan a helyére engedték és mintegy fél óra kieséssel a rendszer ismét folytathatta az időközben kissé felgyülemlett víz szivattyúzását.
Olyan ütemben folyt az olvasztás, hogy egyre inkább kérdésessé vált, a légkondicionáló teljes csőrendszere elegendő lesz-e a további munkához? Nehézségek mutatkoztak a visszanyomató vezetéknél is. A szabadban lefektetett csövekben egyre erőteljesebb jegesedés mutatkozott és félő volt, hogy az áramlás keresztmetszete a kritikus átmérő alá csökken. Ettől meghibásodhatnak a szivattyúk, vagy egy esetleges teljes befagyás esetén képtelenek lesznek tovább folytatni a munkát. Ennek a problémának a megoldása is Shonra várt. Szerencsére a megemelkedett adrenalinszint jótékony hatással volt helyzetmegoldó képességére, mert rövid, elmélyült gondolkodás után rögtön Henriksenhez sietett, aki a biztonsági laborban elemezte az eddig kapott adatokat.
- Dave, azt hiszem szükségünk lesz a repülődre!
- De ugye nem akarsz épp most valahova a melegebb tájakra repülni? - Kérdezett vissza Dave, kissé fanyar hangsúllyal.
- Nem lenne rossz, de sajnos a visszatermelő rendszer kezd lefagyni. Valahogy melegen kell tartanunk! Azt gondoltam, hogy a hajtóművekkel szinten lehetne tartani a hőmérsékletét.
- Gratulálok! Boldogulj azzal amid van! Rég találkoztam már ezzel a gondolattal, természetesen nincs szükség az engedélyemre. Ha úgy látod jónak, használj fel bármit, ami segíthet a megoldásban!
- És ti? Van valami eredmény, előrelépés?
- Egyenlőre semmi. Örülnénk, ha legalább úgy haladnánk, ahogy a te részleged, de még halvány nyomok sincsenek. Túl jó ez a Kosinszky, ellenfélnek legalábbis!
- Szorítok, hogy mielőbb megtaláljátok ezt a szemetet ,........de megyek, mert kinn is elég munka van!
Shon örült az elismerő szavaknak és a legkisebb kétsége sem volt afelől, hogy Henriksen előbb-utóbb talál valami kapaszkodót s csak reménykedett abban, hogy inkább előbb. Kaotikus állapotok fogadták a vezérlőben. Szerelők, műszakiak, irányítók egymást túlharsogva próbáltak úrrá lenni a területükön kialakult összevisszaságon.
- Hol tartunk? - kérdezte a műszakiak vezetőjétől, amint visszaért a helyére.
- Az új szívócsővel valamivel gyorsabban halad a szerelés és nincs felgyülemlett víz az aknában, de a mélyülés folyamatos. Valakinek foglalkozni kellene azzal is, hogy valahogy leállítsuk az egész folyamatot. Már hatodik órája folyamatosan mélyül a furat és ezek a gépek még soha nem dolgoztak egyszerre ilyen hosszú ideig. Valahogy meg kell bénítanunk a rendszert!
- Ezt felejtse el! Annak a kockázatát, hogy tönkretesszük az irányítást, én nem vállalom fel! Gondolom más sem! Ha működésképtelenné válik ez az egész, annak beláthatatlan következményei lehetnek Így is elég nagy a kockázat, de egy újabb rendszer kiépítése éveket venne igénybe és addig, víz nélkül............................ne is folytassa!
Gondolkodni kezdett, de semmi életre való elképzelés nem jutott jelenleg az eszébe. Úgy gondolta, talán Henriksennek van valami ötlete és ketten kiokoskodhatnak valamilyen megoldást. Azonnal visszasietett a laborba, hogy tanácsot kérjen.
- Dave, van valami módja annak, hogy kikövetkeztessük, milyen hosszú ideig akarja Kosinszky a jelenlegi állapotot fenntartani?
- Annyi ideig mindenképpen, amíg eredményt nem ér el vele. De ha gondolod, végezhetünk elemzéseket a különböző variációkra. Ha egy negyed óra múlva vissza tudsz jönni, talán már tudok valamit mondani.............Tom, elemző program! Megnézzük, milyen keménytökű a barátunk!
Tom, a különböző katasztrófahelyzetek elemzésének volt kiváló szakembere és a maga készítette program segítségével lehetséges változatokat tudott megadni, bizonyos kaos-törvényszerüségek alapján. Jelen esetben azt a feladatot kapta, próbálja meg előre kiszámolni, hol az a logikus határ, ameddig az ellenfél képes elmenni úgy, hogy később a legkedvezőbb helyzetbe kerüljön. Hol az a szükséges, ám elégséges pont. A gép bonyolult algoritmusok és szimulációk után nyomtatásban közölte az eredményt. Dave rögtön átnézte az anyagot és nem várta meg, amíg Shon újra megjelenik, maga sietett az irányítóterembe, hogy közölje vele a különböző módozatokat.
- Shon, itt van amit kértél. Elég riasztó, de megközelítőleg erre lehet számítani!..................A előrejelzés az feltételezi, hogy úgy ezer méter környékén van az a határ, ahol előreláthatólag leállítja a folyamatot. A gép szerint ez már olyan mélység ami elég elrettentő és elég elszántságról árulkodik, viszont nem történik semmi olyan visszafordíthatatlan dolog, ami - Kosinszky szemszögéből nézve, - esetleges terveit hátráltatná. Az emberi félelem logikus határa ezen a ponton húzható meg, ugyanis addig kiderül már, hogy nem vagyunk képesek közbeavatkozni, viszont katasztrófába sem akarjuk sodorni a világot. Nagy a valószínűsége, hogy ennél mélyebbre nem fog olvasztani. Itt úgy négyezer méter a jégvastagság. Ha átfúrja, eléri a talapzat szikláját és ha azt felhevíti,- a jégpáncél és a szikla közt kialakuló olvadékon - megcsúszhat a jégmező egy nagy darabja és ha a tengerbe köt ki, az nagy katasztrófával járna. Ez a későbbiekben nem szolgálná Kosinszky érdekeit, mert mit kezdene egy víz alá került világgal? Odáig tehát nem megy el. Az ezer méterrel viszont bebizonyítja, hogy akár többre is képes! Ez a mélység ettől a TÖBBTŐL való rettegéshez épp elegendő. Hát jelenleg így néz ki a dolog!
- Nem valami megnyugtató!.............Most hol tartunk?- fordult a műszakiak vezetőjéhez.
- Átléptük a hatszáz métert, Uram!
- Váltsák le a kinn dolgozókat, az újaknak pedig mondja meg, hogy még két-három órát tartsanak ki!..........Ha igaz, ezer méter körül leáll az egész.
- Rendben, Uram. Intézkedem!
Dave közben visszaindult, hogy folytassa a hiábavalónak tűnő kutatást valamilyen árulkodó jel után, de mielőtt elhagyhatta volna a teremet, az újságírónő lépett hozzá:
- Ahogy az egyik irányítótól halottakból kikövetkeztettem, maga nem egy rutinbeszámolón volt a nagykutyáknál! Hogy gondolta, hogy egy ilyen információt visszatarthat tőlem? Nem teheti meg, hogy.................... Dave a felháborodott nő szavába vágott.
- A legkevésbé van most szükségem egy sértődött újságíróra! Végeznem kell a munkámat, és nem ajánlom, hogy ebben fenntartson! Azt hiszem elég világos voltam!
Sarkon fordult és otthagyta a nőt.
- Egyszer már békét kötöttünk és én nem akarom hátráltatni, csak figyelmeztetni akartam az ígéretére. Tudja az exkluzív?
Loholt Dave után, aki nem válaszolt, de nem is akadályozta meg, hogy kövesse, így bejutott a biztonsági laborba. Próbált észrevétlen maradni, de ugyanakkor mindenre figyelt, ami esetleg fontos lehet. Az egyik számítógép monitorján épp a " kalózok " névsora futott. A gép előtt ülő próbált valamilyen rendszert kialakítani a különböző speciális adottságok alapján, mikor Deb odalépett és hanyagul megjegyzete:
- A legjobbak rajta sincsenek!
- Maga csak tudja, hisz biztonsági szakember! - volt a rövid, de lekezelő válasz.
- Nem vagyok biztonsági szakember, de ha az lennék, nem hiányozna a gépem adatbázisából a három legjobb kalóz neve! - vágott vissza rá jellemző sértődöttséggel Deb.
A vitára Dave is felfigyelt és azonnal próbált közbelépni, de az újságírónő ezúttal nem hagyta, hogy csak úgy félresöpörjék.
- Ez a MAGA híres biztonsági szolgálata? Még a kutyám őrzését sem bíznám rájuk, nem hogy egy világcég biztonságát!
- Értékelem az indulatát, de jobb lenne ha hagyná dolgozni az embereimet! Nincs időnk arra, hogy az Ön sértett hiúságát pátyolgassuk! Örülnék, ha nem ártaná a dolgunkba magát!
Ahogy hátat fordított Debnek, maga is kissé keménynek gondolta a közbelépést, de legnagyobb ámulatára egy teljesen megszelídült hang szólalt meg mögötte.
- Én csak azt próbáltam meg elmagyarázni, hogy elég nehéz lesz ezt az ügyet felderíteni, ha a legjobb számítógépkalózok neve még csak nem is szerepel a listájukon.
Dave azonnal tudta, hogy ez vagy hatalmas blöff, vagy egy igen fontos információ. Megpróbálta rögtön kideríteni, melyik feltevése a helyes.
- Nos, akkor gondolom örömmel kiegészíti a hiányos adattárunkat, ha szépen megkérem!
- Minő váratlan fordulat! Most egyszerre milyen fontos lett a személyem!
- Tudtam, hogy blöfföl!
- Nem, nem, nem, kérem ne haragudjon. Nem blöffölök. Tényleg nem szerepel néhány név a felsoroltak között, akiknek pedig szerepelni kellene, feltéve, ha kimerítő listát akarnak.
- Mondana is egyet- kettőt, vagy csak úgy pufogtat!?
- Osikó, Carlson, Rubetti......................Ők, nem szerepelne a maga listáján, és ez, azt hiszem nagy hiba.
- Tudna valami közelebbit is mondani az urakról?
- Ha elmondja mi érdekli, nagyon szívesen.
- Ha ezek valóban létező nevek, akkor minden érdekel, de legfőképpen az, hogy miért nem szerepelnek a mi nyilvántartásunkban. Ennek kiderítését azonban nyugodtan rám bízhatja.
- Nézze, így csak általánosságokat tudok mondani, de ha összeköt az otthoni gépemmel, minden adatot megadok, amit csak kér!
- Ha ez csak valami olcsó kis trükk, hogy felhívja magára a figyelmet, nem szívesen lennék a maga helyébe!..................Tom, hozd össze az otthoni gépével a kisasszonyt!
Deb újra nyeregben érezte magát. Bár csak homályosan emlékezett ezekre a nevekre, de abban biztos volt, hogy valamilyen ügy kapcsán már találkozott velük. Abba is biztos volt, hogy az a régi esemény valahogy beleillik a mostani bonyodalmakba. Nem tudta felidézni a részleteket magában, de úgy emlékezett, Kosinszky is valamilyen módon belekeveredett ebbe a régi sztoriba, bár a név mintha más lett volna. Ezért is csodálkozott annyira, hogy ezek az adatok miért nem szerepelnek a biztonságiaknál. Közben a kapcsolat létrejött és Tom kérte a kódot, hogy beléphessen a megfelelő programba. Deb felállította a gép mellől és maga ütötte be a hiányzó kódot, ezután már gyerekjáték volt a keresett adatok letöltése. Pillanatok alatt elkészült a művelettel és máris folyamatosan jöttek a kívánt adatok a lézernyomtatóból. Mikor az utolsó papír is kisiklott a gépből, Deb azonnal törölte az összes áthozott adatot a számítógépből.
- Ez felesleges volt. - jegyezte meg Tom, - a biztonsági terminál úgyis rögzített minden adatot és folyamatot.
- Remélem azzal tisztában vannak, hogy ez nem jogszerű?
- A hanganyaga is rögzítve van, amelyen Ön felajánlja nekünk az adatbázisát, mégpedig önként!
- Bravó! Ez aztán a kivédhetetlen csapda, és még büszkék is magukra, ugye?
- Hát, igyekszik az ember.- és Tom elnevette magát.
Henriksen azonnal átvette a papírokat és röviden átfutotta őket.
- Ez az ön anyaga! Számunkra melyikük lehet érdekes?
- Osiko a tőzsdére specializálta magát. Nagy hal, de azt hiszem nem ő a maguk embere. Rubetti már érdekesebb egyéniség, de ő is tudja hol vannak a határok, amiket nem érdemes átlépni. Azt hiszem maguknak Carlson kell. Pit Carlson, egy igazi fenomén és nem csak a kalózkodás területén. Benn volt néhány igazán nagy dobásban, de valahogy mindig megúszta. Ő az, aki ha sikerül megtalálniuk, talán tud ezt-azt mondani.
- Deb, igazán bocsánatot kell kérnem az eddigi viselkedésemért, nagyon rosszul ítéltem meg önt.
- Á, sose mentegetőzzön Mr. Henriksen, már megszoktam, hogy ha férfiak kerülnek a közelemben, mindig elvesztik a fejüket. - harsányan felkacagott, majd kezét nyújtotta a férfi felé, az igazi békekötés jeléül. A kézfogás közben Dave máris osztogatta az utasításokat:
- Tom, azonnal add le a kontinensirodáknak, hogy ezt az embert még a sírból is kerítsék elő, és ha megvan azonnal értesítést kérek!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.