Cs. Nagy László: Sópiramis 19
A laborban épp az újabb elemzések eredményei ömlöttek papíron a nyomtatókból, mikor Dave és Shon beléptek.
- Jules!........... Bevetés!-hangzott a parancs.- Védőruha, sisak, fejkamera, kommunikációs rendszer, C40 - es töltet, belövő!........- Öt perced van, hogy felkészülj!
- Elég lesz , Uram! Mi a célpont, Uram?!
Dave a monitoron visszajátszott homályos felvételeken magyarázta el a feladat lényegét Julesnek.
- Ha lenn leszel, a te megítélésedre van bízva a töltet elhelyezése. A lényeg, hogy a csövet biztonsággal el lehessen vezetni a lerobbantott szikla mellett. Sikerülnie kell!
- Menni fog, Uram! Csak annyit még, Uram, hogy a C40-es mágneses töltet, ilyenre nem lesz szükség. Ajtókhoz használatos.
- Ok, Jules, de a C60-as túl nagyot szól és beomolhat az akna.
- Világos, Uram, öt perc!- mutatta a kezével s már rohant is felkészülni a feladatra.
A hóvihar kissé alábbhagyott, megkönnyítve a műszaki személyzet munkáját, akik a váltás ellenére is már a végsőkig kimerültek volta. A hatalmas daru gémjére már felszerelték a különleges csörlőt, amivel Julesnek le kellett ereszkedni a nyolcszáz méteres aknába, hogy szabaddá tegye az utat a szívócső számára. A védőruha, amiben megjelent a kupola mellett, kettős védelmet nyújtott. Kiváló hőszigetelő-képessége egyaránt ellenállt a nagy hidegnek és az akna alján uralkodó magas hőmérsékletnek is. A sisakjára szerelt kamera és a kommunikációs rendszer biztosította a kapcsolatot az irányítást ellátókkal, valamint közvetlen képeket továbbított az irányítóterem e célra szolgáló képernyőjére. Jules egy utolsó ellenőrzést végzett a teljes felszerelésen és az apró tölteten, mielőtt az övén lévő karabinerre erősítette volna a csörlőn előkészített, különleges tartókötelet. Bejelentkezett a sisakmikrofonba, hogy ellenőrizze a hibátlan kapcsolatot.
- Itt leszállóegység! Hallotok?
-Tisztán és a kép is rendben! Jó merülést!- válaszolta Dave.- Az idő vészesen kevés, igyekezni kell a töltet elhelyezésével!
- Meglesz főnök!
A kupolán belül szinte vakító volt a fény, de a sisak szemvédője csak a kellő mennyiséget engedte át ebből, így nem kellett tartani a káros sugaraktól.
A csörlő lassan ereszteni kezdte a kötelet és megkezdődött a nyolcszáz méteres utazás a cél felé. Állandó volt a kapcsolat az irányítás, a csörlővezérlés és Jules között. Minden kiválóan működött. A folyamatosan érkező helyzetjelentés, valamint a mélységkontrolláló szonda minden egyes méter adatait kiírta a monitorra, így biztonsággal nyomon követhették az eseményeket. Egy ejtőernyős sebességével haladt lefelé a tartókötél és a hatszáz métert elhagyva, jelentkezni kezdtek az első látási nehézségek a felszálló gőz miatt.
- Jules! Kapcsolj át inframódra, mert alig értékelhető amit látunk! - szólt az utasítás, ami azonnal meg is történt és a kissé zöldes képek rögtön élesebbek lettek.
- Így már jobb!
Egyre sűrűbb gőzfelhőben haladt lefelé és a hőmérséklet is emelkedni kezdet, ahogy közelebb került a végcélhoz.
- Hétszáz méter! Be kell kapcsolnom az oxigént. Túl sűrű itt már a levegő!
Az irányítás jóváhagyólag vette tudomásul és mindenki úgy tapadt a képernyőre, mintha először látná.
- Csörlő, lassan! Még ötven méter és lent vagyok!
A szabályzó lelassította az ereszkedés sebességét.
- Állj! Lent vagyok!
A kötél apró rándulással megállt.
- Lassan, még fél métert le, aztán állj!
A műveletet végrehajtották, majd újra megállt a kötél.
- Ok, fiúk! Tudjátok, kurva világ van itt lent!............Vigyétek az egész függesztéket jobbra, teljesen a fal mellé!
A rövid korrekció pillanatok alatt kész volt és újabb várakozás következett.
- Most jó a pozíció! Tartsátok itt! Jöhet az ajándékcsomag...............Ááááááááááááá......úgy fortyog a víz, mint egy boszorkánykondér!
Jules leoldotta az övéről a töltetet, egy kapcsolóval beélesítette, majd mikor a kis lámpa villogni kezdett, újra felszólt a csörlővezérlőnek.
- Figyelj haver! Most el kell feküdnöm, és lassan eresszetek, amíg mondom! Öreg! Nem szeretném, ha megfőznél, úgyhogy figyelj oda, értve?
- Rendben, ne aggódj!
- Akkor most lassan le!
A kötél araszolt lefelé.
- Állj! Maradj így!
Közvetlen a fortyogó víz fölött fekve lassan lefelé nyúlt, hogy a töltetet rálője a víz alatt derengő szikla peremére. Lábát a síkos falnak támasztva egyensúlyozott, de első próbálkozása sikertelen volt.
- A kurva életbe! Úgy csúszik, mint a jég!...........he-he-he.......ez vicc volt fiúk!
Néma, feszült csend volt a válasz.
- Úgy látom nem értékelitek a humort!
Az újabb kísérlet előtt levette a töltetet a belövőfejről. Előbb a rögzítőt, talán egyszerűbb lesz. -gondolta. Mikor egy kísérletet tett, hogy az acélszeget belője a sziklába, újra egyensúlyát vesztette. A sisak, majdnem a fortyogó vízbe merült, de az utolsó pillanatban sikerült elkapnia a függesztőkötelet. A belövőpisztoly azonban a hirtelen mozdulattól kirepült a kezéből és elsüllyedt.
- Bassza meg! ........................Fiuk, a belövőnek lőttek!................De van itt a peremtől úgy egy méterre valami mélyedés, azt hiszem oda le tudom tenni!
Újra vízszintes helyzetbe tornázta magát és ahogy a víz alatti mélyedésbe próbálta helyezni a töltetet, egy szempillantás alatt teljes sötétségbe borult az akna. Jules azonnal megmerevedett és ugyanebben a pillanatban valami kirántotta a kezéből a robbanószerkezetet. Miközben a sisakján lévő kis reflektor kapcsolójához kapott, egy halk koppanást halott, de már üvöltött is:
- Mi a szar volt ez! Húzzatok fel! Húzzatok fel!
Odafönn, ahogy a fénycsóva kialudt, apró riadalom támadt, de a mikrofonban harsogó hang rögtön visszazökkentette a figyelmet és a kötél sebesen kezdett emelkedni. Pár másodperc múlva ismét kiáltás hallatszott.
- Állj!- Jules hangja volt.-...........Fiúk, mi történt ott fönn?
- Teljes a sötétség! Leállt ez a barom!
- Más?
- Semmi! Úgy néz ki semmi!
- Ok gyerekek, akkor most lassan engedjetek vissza!
Henriksen közbeszólt:
- Jules! Jöjjön fel! Semmi magánakció!
- Uram, nem hagyhatok lenn egy kóborló C40-est, akárki erre járhat és elsütheti! Még baj lehet belőle! He-he-he-he!
- Jules,.......maga marha!..........A maga kockázata, de hozza fel ha tudja, ok?!
A tartókötél újra a mélység felé vette az irányt. Ez a rövid idő is elegendő volt ahhoz, hogy a jégkráterben rohamosan csökkenni kezdjen a hőmérséklet. Mikor Jules ismét elérte a megfelelő mélységet, az olvadék felszíne már hártyásodni kezdett. Sisaklámpájával gyorsan megtalálta a víz alatt villogó piros lámpácskát, betörte a puha felszíni jégréteget és megpróbálta felvenni a töltetet. Ahogy másik kezével félresöpörte az apró jégdarabokat, nem akart hinni a szemének. Maga sem volt biztos abban amit lát, ezért gyors mozdulatokkal egy hatalmas területen szabaddá tette a víz felszínét és jobban szemügyre vette az akadályt.
- A szentségit!
Bárhogy próbálkozott, nem sikerült felvennie a C40-est, mint ha odaragadt volna.
- Azt a szentségit! Fiúk, ez itt lenn, egy...............a kurva életbe ez............ez............húzzatok fel! Gyerünk, húzzatok! Nyomás!

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.