Cs. Nagy László: Sópiramis:-20
Az irányítóterem hangulata, az olvasztás megszűnése pillanatába kitörő ujjongásból, hirtelen csapott át döbbent némaságba, mikor Jules rémült hangja belereccsent a mikrofonokba. Alig pár pillanat múlva ismét feloldódott a személyzet, mert kiderült, hogy a kötélen lógó robbantási szakértő ura a helyzetnek. A monitoron kapkodó, elmosódott képek cikáztak és senki nem tudta valójában mit is jelent a lentről jövő nyugtalan káromkodás. Dave felugrott a pult mellől és útközben magára kapva a meleg kabátot, rohant a daru irányába, ahol ebben a pillanatban bukkant elő beosztottja sziluettje az átlátszó, gyéren megvilágított kupola mögött. Jules, ahogy megint biztos talajt érzett a lába alatt, térdére támaszkodva, szinte fújtatott az izgalomtól. Kapkodva vette a levegőt és nem válaszolt egyetlen kérdésre sem.
- Minden rendben?- volt az első kérdése Dave-nek, ahogy a havon korcsolyázva megállt mellette.
Rövid bólintás és egy felemelt kéz jelezte, hogy pár másodperc múlva már beszámítható állapotban lesz a kérdezett.
- Jöjjön! Maga mindent megtett. Fújja ki magát bent.
Besétáltak szó nélkül az irányítóterembe, ahol hatalmas éljenzés fogadta őket. Mindenki szeretett volna Jules közelébe férkőzni, hogy legalább a kezét megszorítsa, de Dave elhárított minden kezet és a saját székére ültette a még mindig ziháló munkatársát.
Hosszú, feszült csend következett, valamennyien azt várták mikor lesz képes valamit is kinyögni ez az izgatott ember és találgatni kezdték mi lehetett az ami egy kötélidegekkel megáldott robbantási szakembert így felzaklatott.
- Uram,...................- legszívesebben kihúzták volna a szavakat belőle a pillantásukkal,-.........az ott.......lent, nem...........szikla!
Alig tudta ezt a pár szót kinyögni. Nem a rémület, inkább valami megmagyarázhatatlan izgatottság tette akadozóvá a beszédét.
- Az nem egy szikla,.........az valami ....egészen más ott lenn, Uram!
- Az istenit Jules, kapja már össze egy kicsit magát, a képekből semmit nem lehet kivenni! Úgy vagdosta ide-oda a kamerát, hogy egy árva értékelhető felvételünk sincs! Mi van ott, ami ennyire kiborította?!
- Uram, az lent, nem szikla, hanem valami fémtárgy! Kirántotta a kezemből a töltetet! Le sem tudtam venni róla! Ott maradt lenn................Uram, az egy, az egy ismeretlen..........tárgy!
- ............................Nem akarom azt hinni, hogy félrebeszél, ezért mondja még egyszer. Mi van ott lenn?
- Ahogy mondtam, Uram az ott lenn egy idegen ......., egy ......!
Ezt a váratlan döbbenetet szakította félbe Kosinszky hangja.
- Üdvözlöm önöket, Uraim! Remélem, most már belátják, hogy mindaz amit mondtam, nem puszta szócséplés volt. Természetesen tudtam, hogy ha nehezen is, de megoldják a víz kiszívattyúzását és nem hagyják, hogy az állomás, úgy ahogy van, beleolvadjon a jégmezőbe. Ez nekem is nagyban rontotta volna a későbbi lehetőségeimet. De árulják el, ugye a légkondicionáló csövei voltak az egyetlen lehetséges alternatíva? Hát persze, hisz ez volt az egyetlen logikus lépés. Ez egy újabb teszt volt Uraim és látom, nem csökkent a koncentrálóképességük. Gratulálok!
Dave, miközben a felvételt készítette, intett Shonnak, hogy kapcsolja be a mikrofont és odament.
- Mondja Kosinszky, mi a szándéka? Eddig még semmit nem árult el arról, hogy mit akar elérni ezzel az őrültséggel?!
- Őrültség? Én korántsem tekinteném annak, de mindent megtudnak, ha eljön az ideje. Most csak egy fontos dolog van, amit gondolom a történtek után már nem utasítanak vissza. A két emberemet fel akarom juttatni a LUX-ra. Ha fent lesznek, megkapják a további utasításokat!
Ezzel, amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul szakadt meg a kapcsolat.
- Ez aztán nem cicózik! Huuuu! - bukkant elő az egyik komputer mögül Carlson feje.- Na? Tudhatom én is, hogy mi az ábra, vagy nekem csak a meló marad?
- Azonnal megkapja az új felvétellel kiegészített elemzést! - vágott eléggé félre nem érthető fintort Dave.
- Nézze, tudom, hogy nem tetszik magának a képem, de jobb, ha megbékél vele, mert ezt a fazont nem lesz gyerekjáték sarokba szorítani és ahogy a dolgok állnak, még egy darabig elleszünk ezzel a bulival!
Tom, közben megérkezett az elemzéssel és szakszerű magyarázatot adott az eddigiekről.
- Minden jel arra mutat, hogy semmit nem csinál kétszer ugyanúgy. Semmi ismétlés nincs az eddigiekben, ez megnehezíti a bemérést. Sehonnan nem érkezett értékelhető mérési adat, pedig az összes lehetséges adásmódot figyeljük. .Egy dolog viszont mindig ugyan az. Az adás időpontja. Eddig minden alkalommal, mint most is, a " grillezés " után negyvenhét másodperccel jelentkezett. Most folyik ennek a tényezőnek az elemzése. Hát, ennyi, ........... ha ez valami!
- Köszönöm, Tom! Nem sok, de legalább egy valamit már tudunk. Most maga jön Carlson! Törölje le a vigyort a képéről és tegye magát hasznossá Tom mellett. Indulás!
Ahogy a nyegle kalóz és az elemzés mestere eltűntek a laborhoz vezető folyosón, ismét Julesre összpontosult minden figyelem. Jules Mabit igazi francia fenegyerek volt, annak minden előnyével és hátrányával. Annak idején a kiválasztásnál, Henriksennek tetszett a fiú improvizatív hajlama és ez a későbbi feladatok alkalmával, valóban nagyon előnyösnek bizonyult. Nem létezett olyan robbanószer amelyet ne kezelt volna teljes biztonsággal és nem volt olyan bonyolult helyzet sem, amit ne tudott volna kiváló eredménnyel megoldani.
- Szóval azt mondja, hogy amit ott lent látott, az nem egy szikla volt?- Henriksen, bár kitűnő szakembernek tartotta Julest, mégis azt feltételezte, hogy valami megzavarhatta az ítélőképességét. Bármi. A mélység, az egyedüllét, a bizonytalan helyzet egy kötélen függve, vagy akár csak a szokatlan jégalagút.
- Nem Uram, határozottan azt állítom, hogy az nem egy szikla, de bízhatna bennem annyira, hogy elfogadja, amit a két szememmel láttam! Határozottan kivehető volt a fémtest úgy nyolcvan százaléka! Úgy vélem az orra lehet belefagyva az oldalfalba. Uram, az egy .....valami!
- Azt hiszem jobb lesz ha átnézzük a felvételeket, mielőtt bármit is elhamarkodnánk............ Shon, azért jó lenne, ha a detonátort biztonságba helyeznéd, addig is, míg kiderítünk valamit!
Újra és újra lejátszották az akna mélyén készült felvételeket. Kockáról kockára lépve próbáltak bizonyosságot szerezni arról, amit Jules állít, de nem nagyon jutottak előbbre. Az utolsó felvételek elég homályosak és kapkodók voltak, a sisakreflektor fénye pedig nem világított meg akkora területet, hogy átfogó képet lehessen látni.
- Így nem jutunk előbbre, - ráncolta a homlokát Henriksen, - de talán ha ráeresztünk egy analizáló programot, az képes lehámozni a felesleges részleteket és a formák, arányok, anyagminőség alapján talán többet tudhatunk meg.
A miniatűr discet behelyezte az analizátor tárolójába és elindította a programot. A gép villámgyorsan végigpörgette a felvételt, majd ontani kezdte az adatokat a képernyőre.
AERODINAMIKAILAG FEJLETT FORMA. REPÜLÉSRE IDEÁLISAN ALKALMAS. ISMERETLEN EREDETÜ ANYAGÖSSZETÉTEL. NAGY SZILÁRDSÁG, ISMERETLEN KRISTÁLYSZERKEZET. TOVÁBBI ELEMZÉSHEZ
ANYAGMINTA SZÜKSÉGES. ANYAGFAJSÚLY ISMERETLEN. MÉRETEK- 40,7 m ÁTMÉRŐ, LAPÍTOTT ELLIPSZIS FORMA, NYÚJTOTT OLDALON HÁROM SZIMMETRIKUS NYÚLVÁNY. BELSŐ SZERKEZET ÜREGES......GYORSANALÍZIS VÉGE ! RÉSZLETESEBB ADATOKHOZ SZONDA SZÜKSÉGES.
- Tud képet is adni ez a kisokos? - kérdezte Shon, még mindig hitetlenkedve az adatok láttán.
Villámgyors kezelői utasítások a billentyűzeten és a monitoron háromdimenziós, forgó test jelent meg, melynek mintegy húsz százaléka szaggatott vonalakkal jelezte, az oldalfalba ékelődött részt.
- A szentségit! Ez egy .........tényleg valami, vagy legalább is annak látszik!..........................Öregem, ezek már Roswell előtt is jártak itt! - Shon teljesen hatása alá került a látottaknak és alig volt hallható, amit motyogott.
Juels Mabit, bár tisztában volt azzal amit lent tapasztalt, mégis döbbenten meredt a képernyőre, ahol lassan forgott egy tárgy képe, ami teljesen bizonyossá tette számára azt amiről eddig csak álmodott.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.