Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Krollné Marika: Romantikus találka - TIZENKETTEDIK TÖRTÉNET (2014. február)
Csendes téli este, a kandalló előtt üldögél Teri dédi ölében kicsi unokájával és a megsárgult fényképalbum kopott fotóit nézegetik. A dédunoka Vivien, egyfolytában csacsog, ki van a képen, mikor készült, miért nincs ő a képeken? A dédi mama magyaráz rendíthetetlenül, amikor egy esküvői fotó akad a kezükbe.
- Dédi ezen a képen kinek az esküvője lett megörökítve, ismerem őket? - kérdezi Vivien.
- Bizony ismered, kicsi unokám, képzeld, a menyasszony én vagyok, mellettem a fiatalember pedig a dédi papád, nagyon fiatalok voltunk, János 18 én pedig 19 éves. – emlékezett vissza révetegen, dédi mama.
- Elmeséled nekem, hogyan ismerkedtetek meg? – kérlelte az unoka.
Teri dédit emlékei visszarepítik a múltba, amikor még nagyon fiatal lányka volt. Úgy érzi, ez a számára felejthetetlen nap, mintha csak tegnap lett volna. Amikor belekezd a meséjébe, úgy érzi, újból átéli azt a varázslatos pillanatot.
- Vallásos család révén, minden vasárnap misére kellett mennünk a nővéreimmel és a húgommal. – kezdi a történetét Teri dédi. A misére a legtakarosabb ünneplő ruhánkat vettük fel. A hajunkat két copfba kötöttük és cukros vízbe keményített szalagot kötöttünk bele. Emlékszem nagyon szép tavaszi napsütés volt, miután elkészültünk és magunkhoz vettük a gyöngyházborítású csatos imakönyvünket, jókedvűen indultunk a misére. Gyalogolnunk kellett jócskán, mert jó messze laktunk a templomtól a falu szélén, de nem bántuk, mert egész úton bolondoztunk, álmodoztunk egy jóképű lovagról. Útközben csatlakoztak hozzánk a barátaink, így egy nagy csapattá nőttünk mire a templomhoz értünk. Mindenki ismerte egymást, voltak közöttünk szerelmesek is. Én csak kacérkodtam a fiúkkal, hozzám senki nem érhetett, mert nagyon vadóc lány voltam. Általában a karzaton volt a helyem a templomban, mert énekeltem a kórusban, szép hangom volt és ismertem minden egyházi éneket. Szerettem is énekelni, mert akkor úgy éreztem, tudok adni az embereknek valamit, nagyon át tudtam adni magam az ének hangulatának. Ezen a vasárnapon is az énekkarral, a Dicsőség Istennek c. éneket kezdtük énekelni, én teljesen belefeledkeztem a dallamba, amikor letekintettem a karzatról. Olyan érzésem támadt, hogy valaki figyel és akaratlanul is oda kellett néznem. Egy mosolygós fekete szempár szegeződött rám és tekintetünk egy pillanatra egymásba fúródott. Majd elfelejtettem az ének szövegét, olyan szívdobogást éreztem, azt hittem rosszul leszek. Ki lehet ez a fiú, egyfolytában ez járt az eszemben, még eddig soha nem láttam a templomban. Vajon honnan kerülhetett ide? Aztán a mise végéig nézegettük egymást, éreztem, hogy tetszem neki, ő meg nekem. Miután kijöttünk a templomból, egyszer csak mellém penderült a dédapád.
- Elkísérhetlek szép kislány? –kérdezte tőlem.
- Hogyan kísérhetnél el, hiszen nem is ismerlek, idegenekkel nem állok szóba, a bátyáim le is vernék a derekam – válaszoltam, de a szívem majd kiugrott a mellemből.
- Azon ne múljék, én János vagyok és nemrég költöztünk ide, Kaposvárról a szüleimmel – mutatkozott be a dédnagyapád.
- Jó nem bánom, de a házunkig nem jöhetsz, mert meglátnak a bátyáim és kapunk mind a ketten – válaszoltam, majd óvatosan körülnéztem, hogy van e ismerős a közelben. Az én nevem pedig Teréz, de hívhatsz Terinek.
Lassan ballagtunk hazafelé, mégis olyan gyorsan peregtek a percek. Nagyon sok mondanivalónk volt egymásnak és éreztük mindketten, hogy egymásnak teremtett bennünket a Jóisten. Úgy csacsogtunk, mintha már évek óta ismertük volna egymást. Dédpapád nagyon fess fiatalember volt, mosolygós, göndör, fekete hajjal, az első látásra rabul ejtett engem. Mire a házunk közelébe értünk, már minden tudtunk egymásról. Én arra kértem, hogy ne kísérjen tovább, mert a testvérbátyáim, nagyon szigorúan vigyáztak rám, s féltettem őt, nehogy baja legyen. Tudtuk mindketten, hogy folytatása lesz ennek a találkozásnak, mert ennek így kellett történnie a mi sorsunk és utunk, jövőnk közös lesz.
- Dédikém, ugye tudod, hogy a találkozásotok nagyon romantikus volt - simult cicásan Vivien a dédi kipirult arcához.
- Bizony pici dédunokám, ha mi a dédapáddal, akkor ott a templomban nem találkozunk, akkor most nem tudtam volna neked elmesélni, a megismerkedésünk” romantikus „történetét. – felelte Teréz dédi, a szeme sarkából legördülő fényes könnycsepp kíséretében.
4384
simamama - 2014. február 28. 19:32:13

Nagyon szépen köszönöm a kedves hozzászólásokat!!!

Marika

3313
paltetel - 2014. február 28. 18:30:19

Bizony a fényképek sok szép emléket őriznek. tetszett nosztalgiával teli írásod, Etel

4622
Simon Erzsi - 2014. február 24. 14:27:23

Marikám!
Szívből gratulálok, nagyon szép találkozás, amely örökre megmarad.
Szurkolok Neked!
Erzsi

4384
simamama - 2014. február 19. 21:41:27

Kedves Szerző társak!
Köszönöm, hogy időt szakítottatok a novellám olvasására, minden hozzászólásnak szívből örülök.

Marika

3172
jemcsuska - 2014. február 13. 13:00:17

Kedves tollforgató!
Kellemes és megható perceket okoztál az írásoddal. Minden gyermeknek ilyen szeretetteljes dédmamát kívánok, akit élvezet hallgatni.

Tetszett, köszönöm!
Emília

3493
vorosdemon76 - 2014. február 02. 22:02:22

Kedves Tollforgató!
Szeretettel olvastam írásod gratulálok hozzá köszönömRose

1414
Trauzal Andrea - 2014. február 01. 22:21:06

Kellemes kis olvasmány volt, köszönöm! Gratulálok! Grin

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.