Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.27. 00:25
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Cs. Nagy László: Sópiramis 21.
A teremben pillanatok alatt zajos felfordulás támadt s hogy a nagyobb zűrzavart elkerülje, Dave átkapcsolta a képet a hatalmas fali képernyőre. Ott forgott mindenki szeme előtt egy valami, amiről mindenki csak fantáziált eddig és most, a hatalmas kivetítőmonitor jóvoltából, szinte életnagyságban vonzotta a tekinteteket egy irányba.
Ezalatt a laborban fantasztikusan jó hangulatban folyt a kutatás valami apró, árulkodó jel után, ami talán elvezethet Kosinszkyhez. A jó hangulat Peter Carlsonnak volt köszönhető, aki rövid idő alatt bizonyítékát adta fantasztikus tudásának és felkészültségének.
- Haver, ha nekem csak a fele lenne meg annak, amivel ti itt bütyköltök, nem sok esélyt adnék a Világbanknak!
Mindenki jót derült a hallottakon, bár tudták, hogy Pit ezt teljesen komolyan gondolja.
- Akkor vedd úgy, hogy most Kosinszky a világbank! - Tomnak tetszett a fiú magabiztossága, de türelmetlenné tette a tudat, hogy főnöke mindenképpen eredményt vár tőle. - Jó lesz, ha még egyszer átfutjuk, amit eddig megtudtunk.
- Öreg, ne görcsölj! Lazíts ! Az agysejteknek nem tesz jót ez a nagy feszültség! Ha nem az ellenfél fejével gondolkodsz, sosem fogod megoldani a problémát!
Tomnak kissé nehezére esett ezt a stílust átvenni, ezért:
- Tudjuk, hogy mindig a " grill " után jelentkezik és tudjuk, hogy mi az, ami mindig, minden alkalomban közös..........Bemérni mégsem sikerült egyetlen adást sem. Miért?.........Van valami, ami nem szükséges a kapcsolathoz. Van kontakt és még sincs!
- Ok tudóskám! Kezdesz logikusan gondolkodni! Ez már legalább valami eredmény!.............Na nézzük! Rendszer bekapcs! Grill. Fenn tükrök, fény le, olvadajégcsapcseperegavíz...he-he ez jó mi?............Rendszer leo. Fény ki, Kosinszky be........Ennyi............Mi következik ebből?
- Semmi!
-..............Hát ez az......Kezd az agyamra menni ez a fazon!.................................Egy pillanat, egy pillanat, egy hangyfasznyi pillanat! Az elemző ketyeréd mindig arra adott választ, ami mindig együtt volt a jelentkezéseknél................Hoóóppá!..............Fordítsuk meg a dolgot Mi az ami soha nincs, ha jelentkezik ?
- Elég nehezen követlek, de mindjárt!
Tom kezei sebesen kattogtatták a billentyűket és egyszer csak: - Kapcsolat a LUX-al! Ez az! Az egyetlen, ami soha nincs a jelentkezések alkalmával, összeköttetés az űrállomással!
- Hát ez az haver! Ott kell lenni valaminek! Ez az agyament, az állomásról pofázik bele a képünkbe!.........Nem rossz! Mondhatom nem rossz!
- Ez ok., de miért nem lehet bemérni az adást, te nagyokos?!
- Ide figyelj cimbora. Próbálj meg egy kicsit elszakadni a valóságtól! Te is tudod, hogy minden adás bemérhető, tehát a kérdés az , milyen adás az, ami nem mérhető be? Na? Találós kérdés! Aki megfejti, mosogatógépet nyer! Gyerünk fiúk! Itt a nagy lehetőség! Saját, külön bejáratú mosogatógép!
-..............................
- Mi van? Befagyott az agyatok? ................Ötös versenyzőé a válaszadás joga! Mi a helyes válasz?.........A válasz, azt az adást lehetetlen bemérni, ami nincs.............Bravó, bravó, kérem tapsoljuk meg az ötös versenyzőt! Öné a mosogatógép!................Apám, hoppá! Állítom, ez a faszi az állomásról jövő fénnyel küldi az üzeneteit! Tudod mit, ez olyan kurva jó, hogy bánom, amiért nem én találtam ki!
Pit igazán elemében volt és úgy játszott, mint egy hivatásos mulattató.
- Ez elég bizarrul hangzik, de akkor, feltéve, hogy igazad van, mi generálja a hangot az irányítóban?
- Figyelj pubi, ne rohanj annyira! Még le sem arattam a babérokat az előző zseniális megfejtésért és te máris egy másik találós kérdést teszel fel!..........................Szerintem ez az egész szarság, amit az a Kosinszky itt összehozott nekünk, úgy működik, mint egy posta! Van ott fent valami, amivel elküldi a levelet, a fényt használva fel postásnak. Itt lent, kell lenni egy postaládának, ahova megérkezik az üzenet, és addig ott van, amíg valami ki nem veszi, és be nem olvassa. Apám, ez a Kosinszky tud valamit, de nyugi, ha Pit papa kézbe veszi a dolgokat, nem sokáig vigyorog a bácsi! Ha idáig eljutottunk, eljutottam,megtalálom a többit is!
- Pit, kezdem azt hinni, hogy valamilyen oktatásról lemaradtam. Nem tűnik lehetetlennek amit felvázoltál.
- Öreg, az a suli, ahol ezt tanítják, valóban nem rossz, szép ösztöndíjat is szerezhetsz, ha érted mire gondolok, de a folyosói felügyelők kurva szigorúak! Nem neked való............Tudod, lenyúltam egypár számlát, bemásztam egypár adatbázisba, nem annyira a pénz miatt, inkább csak, hogy megmutassam! De örökké menekülni,..........meg aztán könnyen kaphatsz ólommérgezést! Nem egészséges...............De jó buli!....................................Na, dologra fel!- pattant fel a székből, - Mit mondtál, melyik gép zongorázik?
- A nagyfőnöké! - Felelte Tom és megmutatta Henriksen komputerét. - De ha elszúrsz valamit a főnök jégcsapot csinál belőled!
- Ne szarj be, a bácsi ért a gépekhez!
A lakásáról ideszállított holmik közül elővett egy fejre erősíthető nagyítót és szakszerű mozdulatokkal szétszerelte a számítógépet. Nagy rutinnal kutatott az áramkörök és alkatrészek között.
- Kell itt lenni valaminek, ami nem ide való! - nyelvével megnedvesítette az ajkait és utoljára a lemezegységet távolította el a dobozból. Az asztalra helyezte, majd a hátizsákból, egy átlátszó fedelű tárgyat vett elő.
- Mire készülsz? Beavathatnál engem is?!
- Ez itt kérlek, Pit bácsi csodamasinája! Majd meglátod. Ebben, pillanatok alatt szétkapom a Winchestert. A többi, egyébként tiszta. Semmi nyom!
Felnyitotta az átlátszó fedelet, belehelyezte a lemezegységet és lezárva a tetőt, egy apró szivattyúval rövid idő alatt, pormentes, légritka teret hozott létre a doboz belsejében. Az oldalfalon lévő kesztyűkbe nyúlt és szakszerű óvatossággal eltávolította a lemezegység burkolatát. A nagyítóval alaposan szemügyre vette a belső részeket, de semmi rendellenességre nem bukkant
- Vagy nagyon eldugta, vagy nincs semmi!......................Tom, szerezz egy hosszabbító szalagkábelt, életet kell lehelnem ebbe a vacakba, mert így nem sokat látok!
Nemsokára a kezében volt a csatlakoztató kábel és egy ügyes kis zsiliprendszeren keresztül, -ami megakadályozta a benti és a kinti levegő összekeveredését, - összekötötte a lemezegységet a komputerrel. Ismét élt a berendezés és Pit, a nagyítóval a szemén egészen közel hajolva vizsgálgatni kezdte. Forgatta, hogy minden oldalról alaposan sikerüljön szemügyre venni, amikor: - A rohadt életbe!.............Elkaptalak, te szemét!.........Ezt nézd meg Tom!..............Vedd le a nagyítómat, ezt érdemes megnézni!.................Ez a faszi, megcsinálta!
Mikor Tom feltette a nagyítót, úgy fordította a lemezegységet, hogy a lézerfej jól látható legyen.
- Na, mit szólsz?- tudakozódott elégedetten.
- Semmit! Nem egészen értem mit kellene néznem?!
- A szentségit ! A főnököd még nem mondta, hogy keress valami más munkát?.......... bocs, csak pofázok.
Gyors mozdulatokkal összerakta a szétszerelt alkatrészeket és mikor újra összeállt az egység, kinyitott egy kis szelepet, majd a halk szisszenés után felnyitotta a fedelet. Kivette a lemeztárat és önelégülten Tomhoz fordult.
- Ez egy csúcsproduktum és van hozzá némi közöm! Na ne gondolj rosszra, nem vagyok benn a buliban, csak nem gondoltam, hogy ezt bárki képes lesz megcsinálni! Még pár percet kérek és azt is megmondom, hol az egésznek az agya!
Egy másik csodaszerkezet került elő a táskából. Ránézésre teljesen szabályos hordozható számítógépnek látszott, de amire képes volt, az ismét ámulatba ejtette Tomot. Néhány mozdulattal összekötötte a lemezegységet és a hordozható komputert egy speciális kábellal és máris belekezdett egy kiselőadásba.
- Ez ugyancsak Pit bácsi csodái közül való, de nem mondom meg, hogyan működik, ebbe még nagy pénz van! A lényege, hogy ezzel a csatlakozóval belelátsz a lemezegységbe és most figyelj, megmutatom amit az előbb látnod kellett volna.
A kis monitoron megjelent a Wichester belső képe. Ahogy Pit megérintette a képernyő egy adott pontját, rögtön többszörös nagyításban láthatóvá vált a kívánt részlet. Ráközelített a lézerfejre. A többször megismételt művelet eredményeként, már nem lehetett megállapítani mi is van a képen, csak nagyított vonalak voltak láthatók. Mintha egy kamera mozogna, Pit lassan elindult az egyik vonalat követve, majd hirtelen megállt a kép és diadalittasan azt mondta: - Na, ez az! Látod azt a kis légyszart, ott a fej elejénél?
A képen, a nagyításnak köszönhetően, valóban nagyon apró valami jelent meg, közvetlen a lézerfej elejénél.
- Hát légyszarnak elég légyszar, de mi a fene ez?
- Ez, apám, egy sokat érő légyszar! Ez egy miniatűr, csiszolt prizma. Mondanom sem kell, hogy az ötlet hihetetlen. Egyszerűen, ha a gépet bekapcsolod, ez a parányi légyfing leválaszt egy alig érzékelhető kis nyalábot a lézerfényből és az eredetivel párhuzamosan továbbítja. Csak bizonyos szögből nézve válik észrevehetővé, ezért is nem láttam meg elsőre. Ez az elkülönített apró kis lézersugár aztán, minden gond nélkül olvassa a neki írt programot. És tudod mi a legjobb az egészben? A program ott van a lemezen, közvetlen az eredeti program mellett, csak a barázda oldalfalán. Megmutatom! Villámgyors adatbetáplálás következett és máris a képernyőre került a lemez keresztmetszeti képe. A többszörös nagyítástól a barázdák V - alakját kiválóan lehetett látni és a program lézernyomai is tisztán kivehetőek voltak. Ráközelítve a barázda oldalfalára előtűntek azok a mikrojelek, amelyekkel az úgynevezett hologramprogram volt rátelepítve a lemezre.
- Most te is láthatod amit idáig kerestünk. Na, mit szólsz?
- Azt, hogy zseniális vagy - mondta elismerően Tom - Azt hiszem megnyugodhatsz., a főnök biztosan leálltja a jégcsap hadműveletet!
Mindenki felszabadultan nevetett a teremben és úgy tolakodtak az apró monitor körül, mint a gyerekek. Ez volt az első olyan eredmény, amit már mindenki nagyon várt, de azzal is tisztában voltak valamennyien, hogy lesznek még nehéz perceik, amíg mindent megoldanak. Tom elismerően kezet rázott Pittel, majd egy apró telefonon benyomta a hívó gombot és beleszólt: - Főnök, azt hiszem ezt látnia kell! A kis védence talált valamit!
Henriksen, ahogy meghallotta a hírt, már rohant is a laborba, majd fellökte az útjába kerülő újságírónőt.
- Ó, bocsánat Mrs. McNiel, mondhatom, maga aztán beletenyerelt a közepébe. Remélem egyszer még hálás lesz amiért magammal hoztam?!
Úgy rontott be az ajtón, hogy az majd kiszakadt, nagy szerencse volt, hogy amióta ez a felfordulás tartott, senkinek sem jutott eszébe bekapcsolni a mágneskártyás biztonsági rendszert.
Ahogy berobbant, Carlson a tőle már megszokott módon, azonnal nekiesett:
- Azért az mégis csak sok egy kicsit, hogy a gengszterek úgy használják a biztonsági főnök komputerét mint egy utcai telefont! Nincs maguknál biztonság, Mr. Henriksen?
- Carlson, nem a legmegfelelőbb pillanatot választotta, hogy hízelegjen! Ajánlom, hogy tényleg mutasson valamit, mert....!
- Igen, tudom, jégcsap! Nem valami fantáziadús a készlete! De most az egyszer jó lóra tett! Jó, hogy az öreg Pitet bevonta a játékba. Ha magán múlik, még karácsonykor is itt fúrja nekünk ez a barom a jeget!
- Carlson!? Térjen a tárgyra!
- Ok, nagyfőnök! Tom, ismertesse az úrral a fejleményeket, de érthetően ám!
- Uram, a lényege a dolognak, hogy megvan az egész kommunikációs rendszer és a program is hozzáférhető. Valami elképesztő " hologramprogrammal " tud belépni a mi rendszerünkbe és az adója a LUX - on van. Az üzenetek az olvasztósugár segítségével jutnak el ide a központba, itt tárolódnak, majd valamilyen jelre aktivizálódik a lejátszóprogram. Azt hiszem ennyi amit jelenleg tudunk, uram.
- Ez igen, Tom! Határozottan fejlődőképes a beosztottja Mr. Henriksen! - jegyezte meg Pit.
- Mr. Carlson, nagyon szívesen kilőném magát a Marsra, de most azt kell hogy mondjam, remek munkát végzett!
- Azért még akad itt munka, ahogy elnéztem, a teljes vezérlést kódolta ez a majom és ha ez a rendszer, amit itt összehozott, az ő műve, azt hiszem nem lesz könnyű feladat feltörni a lakatot, hogy újra irányítható legyen az egész tákolmány! Gondolom, az irányítóterem gépeiben is megtaláljuk ezt a kis hókuszpókuszt!
Carlsonnak valóban hízelgett Henriksen elismerése, hisz minden csipkelődés ellenére tudta, hogy az egyik legjobb szakemberrel áll szemben.
- Odakinn sem unalmas az élet, de ez most egyáltalán nem hiányzott.- dörmögött magában Dave.
A laborosok még semmit sem tudtak a nagy felfedezésről, ezért kissé értetlenül néztek főnökükre. Pit újra, csak nem tudta kihagyni a kínálkozó lehetőséget és máris kész volt a válasszal.
- Egészen nyugodtan szóljon az öreg Pitnek, ha nehézségei támadtak, ehhez képest már csak gyerekjáték lehet!
- Nem a maga területe, Carlson.........Kosinszky jóvoltából kikaptunk valami idegen hajót a jégből!
Egy pillanatra mindenki elnémult, fogalmuk sem volt, mit kereshet egy repülő a sarki jégen.
- Mit, Uram? - kérdezték szinte egyszerre.
- Kiolvasztottunk egy UFO-t..................ha jól láttam!
Áramütésként hatottak a szavak a jelenlévőkre. Az UFO szó hallatán senkinek még kétsége sem támadt afelől, hogy a főnök a valóságról beszél, hisz ismerték már annyira, nem szokott ízetlen tréfákat űzni a keze alatt dolgozókkal. Carlsont először letaglózta, majd teljesen feldobta a hír.
- Uram, uram, uram, egy pillanat! Azt mondja, hogy egy UFO-t? Egy U F O -t? Ez, ez egyszerűen.......uram, én,.......... uram, én mindent visszavonok, én amit,........ amit eddig mondtam! Uram, ingyen rendbe teszem a bankszámláját,....... Uram,......ha egy kicsit belenézhetek annak az izének a komputerébe!
Henriksen úgy érezte itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy egy kicsit visszavágjon, a mindig fölényeskedő Carlsonnak és a hírek is jókedvre derítették, ezért előzékenyen Pithez fordult.
- Mr. Carlson, hogy lássa mennyire nagyra becsülöm amit eddig tett, máris beleegyezem, hogy tanulmányozza az idegen berendezést. Jules, az úrnak tegye lehetővé, hogy egy kicsit ismerkedjen a földöntúli technikával!
- Rendben, Uram! - de alig bírta elfojtani a nevetését. - Pit, mehetünk. De azt ajánlom, öltözzön melegen, mert ez valami ismeretlen, mélyhűtött technológia!
- Semmi gond, egy szál gatyában is vállalkoznék a dologra, csak ott lehessek!
- Mr. Carlson, azt azért nem ajánlanám, bár tudom, hogy fűti a lelkesedés, de nyolcszáz méterrel a jég alatt az az egy szál gatya egy kicsit kevés lesz!
Henriksen és Jules még soha nem mulatott ilyen jót, mint mikor az értetlenül bámuló Karlsonra néztek.
- A francba! A francba! Tudtam, hogy van valami csapda az engedékenységében Henriksen! Tudja mit, felejtse el a bankszámlát! Majd alkalom adtán lenyúlok róla egy kis zsebpénzt!
Felszabadult derültség szaladt végig a labor alkalmazottai között, mintha nem is tornyosulna fölöttük a még megoldatlan feladatok sokasága. A pillanatnyi vidámság azonban nem tudta elvonni Henriksen figyelmét a következő lépések megtervezéséről, ezért valóban barátságosan Pit vállára tette a kezét és szelíd, de határozott hangon figyelmeztette.
- Lesz rá alkalma. Most azonban tovább kell lépnünk, és fel kell készíteni a LUX - on lévőket a vendégek fogadására!.............Shon, a műszakikkal tervezzétek meg annak a gépnek a kiemelését. Ha valamilyen adatra van szükségetek, a komputerben megtaláljátok..........Tom, Mr. Carlsonnal dolgozzatok együtt a további részletek felderítésén. Uraim, mindenki munkára!............Valaki kössön össze a LUX-szal! - ezzel leült a székére és elővette az első cigarettát, amit az elmúlt időszak alatt annyira hiányolt. A füstölés nála soha nem volt szenvedély,- ebben is különbözött a többiektől, - hanem valami megnyugtató élvezet, amit akkor engedett meg magának, ha úgy érezte, a gondjára bízott területen a dolgok megnyugtatóan alakulnak. Ez a pillanat most valóban ilyennek mutatkozott. A csapat ismét nekilendült a munkának, eredmények is mutatkoztak és az idegen jármű felfedezése nyújtotta lehetőségek, erősen megmozgatták egyébként is élénk fantáziáját. Eddig ismeretlen anyagok, technikák és eljárások kézzelfogható kincsestárát látta a felfedezett gépben, problémát csak a kiemelés jelenthetett, hisz az olvasztósugár nélkül, az akna alján azonnal megindult a visszajegesedés és félő volt, hogy az ölébe pottyant lehetőség örökre jégpáncélba burkolózik.
- Főnök! A LUX. - zökkentette ki gondolataiból a rádiókapcsolatért felelős ügyeletes.
- Á, kösz...........Itt sarki bázis! LUX, hogy vagytok?
- Helló Dave, azt hiszem jól haladunk! Épp egy kis meglepetést készítünk elő a vendégeknek! - hangzott Rob válasza a vonal másik végéről.
- Semmi kockázatos akció, megtaláltuk a rendszer egy részét és remélem hamar eljutunk a többihez is, de ehhez rátok is szükség lesz.
- Na végre valami kellemes hír, azt hittem csak mi dolgozunk itt fenn. Na halljam, mit vártok tőlünk?
- Van itt nálunk egy okostojás, aki megtalálta a lenti vevőrendszert, és az a véleménye, hogy az egésznek az agya nálatok van, a LUX - on. Az az elképzelése, hogy az adatok valahogy az olvasztósugárral jutnak le tőletek. Valami olyat kell keresnetek, ami nem oda való. Carlson szerint a tükör környékén kell kutakodni!
- Mi van Dave, már külsősöket kell alkalmaznod, hogy eredményt tudj felmutatni?
- Ez csak egy lehetséges és szükséges eszköz.
- Értem Dave, de a keresés hosszúra is nyúlhat, túl kevés a támpont amit megadtál!
- Improvizáljatok! Az idő, sajnos szűkre szabott, ezért igyekeznetek kell! Jó lenne, ha mire a vendégek megérkeznek, már tudnátok valamit mondani?!
- Azon leszünk.
- Egyébként Lin, hogy van? Szereztem neki egy új lehetőséget, tudom, hogy imád repülni.
- Itt LUX - baby! Örülök, hogy rám is gondolsz, Dave! - csicsergett bele a vonalba Lin.- Egy új típus?
- Ez egészen új, majd meglátod, de többet, csak ha már lejöttetek. Rob minden adatot megkapott, igyekezzetek a dologgal és.......vigyázzatok magatokra! Vége! - és kikapcsolta az összeköttetést.
- Mr Henriksen, ha szakítana rám is ..........
- Sajnálom Mrs. McNiel, most nincs időm! De ha már segített, tegye magát újra hasznossá. Kutasson föl minden adatot, ami egyáltalán föllelhető, Kosinskyról. Maguk újságírók, néha olyat is tudnak, amit mi nem. Ha kell az otthoni gépe, szóljon ismét Tomnak............Kérem.
Deb nem próbált meg ellenkezni, hisz ami eddig történt, már az is fantasztikus sztori lesz és nem akarta, hogy a továbbiakról lemaradjon, egy esetleges apró összetűzés miatt. Megkereste Tomot és rákapcsolódott az otthoni adatbázisra. Shon, eközben a műszakikkal, megtervezte az idegen repülő kiemelését, bár nagy bizonytalansági tényező volt, hogy a komputer nem tudott még hozzávetőleges tömeget sem megadni. Az ismeretlen anyag összetételének és fajsúlyának hiánya nem tette lehetővé a programnak, hogy kiszámítsa a test várható súlyát. Maradt tehát a földi anyagokból készült, hasonló nagyságú testekre vonatkozó összehasonlítás, amely alapján mintegy ötven tonnásra becsülték a gépet. Az igazán nagy nehézséget azonban az jelentette, hogy most már nem csak a gép orrésze volt belefagyva a jégbe, hanem a testet takaró ötven cm- es vízréteg is megfagyott időközben. Ahhoz, hogy a kiemelést megkezdhessék, ezt a nagy mennyiségű jeget - ha időlegesen is - de meg kellett olvasztani. Különböző elképzelések voltak, amelyek mint megoldás szóba jöttek, de a mélység nagy úrnak bizonyult és egyik módszer sem tűnt megvalósíthatónak. Az olvasztósugár nélkül túl kevés energia állt rendelkezésre ekkora terület megolvasztásához. A hevítőpisztolyos megoldást eleve elvetették, hisz legalább tíz embernek kellett volna egyidejűleg az aknában tartózkodni ahhoz, hogy eredményes lehessen az akció, de nem állt rendelkezésre tíz, legalább nyolcszáz méteres tömlő, amivel a hevítőpisztolyok üzemanyag-ellátását fentről biztosítani lehetett volna. Végül Shon találta meg az egyetlen lehetséges megoldást, amitől eredményt remélhettek.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.