Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.25. 00:05
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.24. 21:47
Kedves Katinka. Megjelent a Hangaszál című írásom második része. Köszönöm a kedves szavakat.

2019.05.24. 16:58
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

2019.05.24. 16:00
Élmény, tapasztalat, kapcsolatok, hogy sikeres legyél! Várjuk jelentkezésedet! A szerzők írásait Holl Nándor színész előadásában hallhatjátok!

2019.05.24. 15:59
Egy hét múlva lesz 2 napos író kurzus rendezvényünk. Még 2 hely szabad, ne maradj le róla!

2019.05.24. 15:45
Folytatódik Így írunk mi! könyvsorozatunk. Az 5. kötet készül! Részletek a pályázatok rovatban!

2019.05.24. 13:16
Éva, javítottam a verssort.

2019.05.24. 12:24
Szép napot Mindenkinek! Olvasd a HM-t és közben a napsütést is élvezheted végre. üdvözletem Éva

2019.05.24. 12:20
Józsi! A versemnél az első szó lemaradt. Ha lehetne még javítani. "Megrozsdált". Valószínű nem másoltam be figyelmesen, bocsánatot kérek érte. Kösz... Bővebben

2019.05.24. 08:50
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Cs. Nagy László: Sópiramis 23
Az űrállomáson Lin és Rob a szerelőpanelek fedelét illesztette vissza, hogy eltüntesse az utólag beépített huzalozást. A kapcsolók teljesen beleolvadtak a fedélzet képébe és lehetővé tették, hogy a gravitációs rendszert bárhonnan kapcsolni és szabályozni lehessen. Még egy nap állt rendelkezésükre a teherűrhajó érkezéséig, hogy a hatalmas tükörrendszert átvizsgálják és találjanak valami oda nem illő szerkezetet.
- Tudod Rob, ez állati nagy ötlet volt! - kacagott nagyokat Lin, miközben a hozzá legközelebb lévő szabályozót, hol fel, hol le kapcsolgatta s ezzel egyszer lebegett egyszer meg talpra huppant. Ennek a kis játéknak csak társa nem örült olyan felhőtlenül, mert épp a következő kapcsolóba próbálta bekötni a vezetékeket.
- Lin, az isten szerelmére, legalább ne kapcsolgatnád! Vagy lebegjünk, vagy álljunk, de így nem tudok dolgozni! - méltatlankodott Rob.
- Tudod mi a te bajod, barátocskám? Az a baj, hogy te mindent túl komolyan veszel. Lazíts egy kicsit! Hát nem isteni? - nevetett és újra csak a szabályzóval szórakozott.
Rob majd szétrobbant a dühtől, de jobbnak látta ha nem szól, ilyenkor Linnel úgysem lehetett bírni.
- Háááá, ez igazán jól esett. - nyújtózott nagyot a lány, miután végleg abbahagyta a játékot. - Megyek és beöltözöm, de a csatornákat nem vállalom!
- Na végre!...............Egy pillanat és az irányítóban leszek.
Rob most, hogy nem emelkedett pillanatonként a levegőbe, gyorsan bekötötte a vezetékeket és a kapcsoló fedelét is szakszerűen a helyére illesztette. Ahogy végzett, átsétált a szektorfolyosón és az irányítópult mellett elfoglalta a helyét.
A lány már a zsilipkamrában volt, éppen a sisakot erősítette a ruhához, majd mikor ellenőrizte a felszerelést, helyet foglalt az oldalfalra erősített szerkezetbe és csatlakoztatta az űrruhán lévő kábeleket és csöveket. Újabb, előírás szerinti ellenőrzés következett, majd intett a kamera felé, hogy elkészült.
A Tom előtt lévő műszerek jelezték, hogy a kinti sétához elengedhetetlen űrfotel minden berendezése kifogástalanul működik.
- Jó lebegést, Lin! Nyitom a zsilipet! - figyelmeztette, majd egy kart elfordítva kinyitotta a kamra külső zsilipkapuját. Szabad volt az út a végtelenbe.
- Indulhatsz!
Lin lassan előre tolta a kis botkormányt, a rögzítőkapcsok kioldottak és kilebegett a kamrából, maga után húzva a biztosító köldökzsinórt.
- Pá, majd szólj ha valami jó műsor lesz a TV-ben, addig anyuci repül egy picit! - kacarászott a fejmikrofonba és óvatosan süllyedni kezdett a tükrök irányába. Rob minden mozdulatát követte a külső kamerákkal és folyamatosan rögzített minden adatot, ami a kinti egységből érkezett. Bár igazi nyugalom csak ilyenkor adatott meg számára, mégis egyedül érezte magát. Hasonlított ez az érzés a bezártságra és igazán irigyelte Lint, aki szabadon lebegett a semmiben. A tükörelemek elfordulva tengelyükön, üzemszüneti állásban voltak, teljesen szabad kilátást engedve az egyes panelek között. Lin először a tükörfelületeket vizsgálta át, lassan végigaraszolva a fényes felületek előtt. Semmi feltűnőt, vagy rendelleneset nem látott.
- Itt minden tiszta! Most átmegyek a hátoldalra! Ott is körülnézek egy kicsit.
- Csak lassan kislány! Óvatos légy!
Átsiklott a panelcsatorna másik oldalára és minden szektort tüzetesen átvizsgált. Semmi. Utoljára maradtak a végeken elhelyezkedő napelemek, most azokat kezdte elemenként ellenőrizni.
- Lehet, hogy nem is idekinn van, amit keresünk! Úgy látszik itt is tiszta minden!
- Azért csak nézz jól körül!. Ne hamarkodd el!
A lány közben kiért a panel végére és a napelem élén kezdett lassan továbbhaladni. A felénél tartott, mikor valami szokatlanra figyelt fel.
- Rob, vedd elő a napelem terveit, van itt valami, ami azt hiszem, nem ide való!
Társa azonnal a tárolóhoz ment és a vezérlőpulton lévő egységbe helyezte az elővett discet. A monitoron azonnal a tükörrendszer tervrajza jelent meg.
- Mondd, mit keressek?
- A D-szektor végén, a napelemzóna közepén, úgy a vége felé, van a rajzon valami kiemelkedés? Alig észrevehető, de itt van!
A keresett ponthoz érintve az ujját, a képen a napelemsor vége jelent meg nagyításban.. A rajzon végigkísérte az említett vonalat, de semmi kiemelkedést nem ábrázolt a terv.
- Lin, itt semmi ilyen nem szerepel a terveken!
- Ok. apuci! Azt hiszem anyuci megtalálta!
Ahogy egészen közelről kezdte vizsgálni a lapos, átlátszó kis szerkezetet és a szkafanderbe épített lámpa megvilágította, apró rezdülést észlelt a berendezésen. Kissé elfordította a fénysugarat, újabb rezdülés. Tovább keresgélt és alig észrevehető, keskeny szalagot vett észre, ami az előbbi egységből kiindulva haladt végig a napelemek hátuljára tapasztva.
- Te Rob, ez a kütyü úgy működik, mint egy membrán! Ha fényt kap, reagál! Ha nem csalódok, ez egy kis fényjelző készülék. És össze van kötve valamivel, egy hártyavékony, lapos, átlátszó kábellel. Megnézem hova vezet a bekötés!
- Ez az kislány!....Remélem jó úton haladunk!
Lin, végigsiklott az elemek hátoldalán, követve a furcsa szerkezetből kilépő vezetéket.
- Hé, Rob! Azt hiszem a többi szarságot valahol a szerelőalagútban kell keresnünk, oda csatlakozik be ez az izé, a vezetékek között. Nem szívesen, de bemegyek. Át kell kutatnunk a csatornákat!
- Vár az otthon, baby, de vigyázz a köldökzsinórral!
Lin, mintha a tenger felszínén lenne, átadta magát a lebegésnek és lassan pörögve, forogva siklott a zsilipkapuhoz. Ahogy belebegett a kamrába, módszeresen összeszedte a köldökzsinórt és a rögzítőkarokhoz irányította magát. A megfelelő illesztők segítségével az eredeti pozícióba hozta a sétálóegységet s a rögzítők apró kattanással rázárultak a függesztőfülekre.
- Berepült a kismadár!- szólt be az irányítóba.
Rob bezárta a zsilipkamrát, majd bekapcsolta a kiegyenlítő-rendszert. Mikor a műszerek a megfelelő nyomásértékeket mutatták és a kontroller is kiírta a kamrában lévő levegő adatait, bekapcsolta a jelzőlámpát, ami sárga fényével azt jelentette Lin-nek, hogy minden rendben és lecsatlakozhat az egységről. Leoldotta a ruha főcsatlakozóját, majd kisvártatva kibiztosította a sisak rögzítőjét és leemelte a fejéről. Kissé csapzott fürtjeit megrázta és kiszállt a sétálóegységből, majd belépett a sterilizálóba. Kibújt a nehézkes űrruhából s mikor a program elvégezte a szükséges mentesítést és ellenőrzést, kinyitotta a beszállórekesz ajtaját és belépett az állomás átvezetőfolyosójára.
Ahogy a vezérlőbe ért: - Barátocskám, azt hiszem megcsíptük a vén szarzsákot!
- Mondd, muszáj neked mindig így beszélned? Fogd vissza magad néha, jó!?
- Ó, a mimóza lelkű Grál lovag, aki meglepődik, mert a királykisasszonynak anyajegy van a seggén! Ugyan Rob, régóta tudod, hogy én ez vagyok, most mit szarakodsz velem!
- Áááá, javíthatatlan vagy, de lépjünk tovább! Ki kell dolgoznunk valami tervet a szerelőcsatornák átvizsgálására. Ekkora területet nehéz lesz átnézni. Le kell szűkítenünk a keresést!
- Hát ez nagyszerű! Most, hogy neked kell bebújnod abba a fémgilisztába, egyből szűkíteni kell a keresést! Hát ez baromi jó!
- Ne bomolj, én csak az idő rövidsége miatt mondom! Két nap is kell, mire mindet átnézem és nekünk nincs annyi időnk!
- Cseszd meg, minden neked kedvez!..............De lássuk!
- Valahogy ki kell zárnunk a terület egy részének átvizsgálását. Van valami ötleted?
- Nincs. De nézzük, mit tudunk eddig...........Ez a tökös Kosinszky, nem akármilyen kis telefonközpontot telepített ide nekünk. Látszik, hogy alapos munkát végzett. Mondhatni tökéletes. Eddig hibátlanul és zavartalanul cseszegethetett minket a játékaival. Bárhol lehet a többi biz-basz. Elég nehéz bármelyik területet is kizárni, ha figyelembe veszem milyen szisztematikusan dolgozott idáig.......................Hoppá, várj csak! Azt mondtuk hibátlanul........Nézd meg a gépben a hibajelentéseket! Ki kell keresni, hol volt a legtöbb meghibásodás idáig, és hol volt a legkevesebb! Azt hiszem ez alapján szűkíthetünk a dolgon!
Rob, rögtön lefuttatta a hibajelentéseket, és a keresővel kiválasztatta a szélsőségeket.
- A legtöbb meghibásodás, a B-szektorban volt, szám szerint kilenc, a legkevesebb az F-szektorban. Kettő. De van itt még valami! A D- szektor, eddig teljesen hiba nélkül teljesített!
- Bravó, apuci! Nézzük! Ha te lennél Kosinszky helyében, mire törekednél?- meg sem várva, hogy a másik válaszolhasson, folytatta: - Hát világos, hogy egy tökéletesen működő berendezés létrehozására! Ha a rendszernek nagy a hibalehetősége, az bekavarhat! A hibátlan szektor az ami nekünk kell! Kiscserkész, akár mehetsz is! Irány a D-szektor! De aztán jól nézz ám körül, kell találnod valamit, ami alátámasztja anyuci zseniális elméletét!...........Ha nincs ott semmi, szerelj be valamit, mert különben felrobbanok! Olyan szépen kitaláltam, nem?! - s már nyúlt is a kávéautomata felé, hogy egy újabb adagot felhörpinthessen.
- Megyek beöltözöm, mert egy ilyen zseni mellett a kisebbségi érzés teljesen depresszióssá tesz!
- Hát igen, nem könnyű az ésszel együtt dolgozni, de gondolom, azért zártak össze velem, hogy fejlődjél!
- Lin, inkább igyál még egy kávét, addig is lefoglalod a szádat!
A megszokott kis vita után, Rob beöltözött a zsilipben, majd a D-szektor szerelőalagútjának ajtaját kinyitva bekínlódta magát a csőbe. Drukkolt, hogy Linnek igaza legyen és ne kelljen az összes szektort átvizsgálnia, mert ennél kellemetlenebb hely kevés volt az állomáson. Apró húzásokkal, lassan haladt előre és minden egyes részletét az alagútnak alaposan szemügyre vette. Már kezdett kedvetlenné válni, mert a csatorna vége felé közeledett, de semmi oda nem illőre nem bukkant.
- Lin, azt hiszem, most nem volt szerencséd. Minden tiszta és már majdnem a végén vagyok.
- Ide figyelj, ha csak azért nem találod meg, nehogy igazam legyen, istenemre kilőlek a semmibe!
- Ne őrülj meg, tényleg semmi! A végén vagyok és semmi!
- A szentségit Rob, kell ott lenni valaminek! Nézd meg még egyszer!
- Figyelj! Csak azért, hogy ne csalódjál, nem fogom még egyszer végigkúszni ezt a szart!................Lassan úgy beszélek, mint te.
- Ebből is látszik, hogy fejlődőképes vagy.............Figyelj, menj vissza a közepére, ahol a bejövő kábelcsomópont van. Az elemek hátulján, volt valami egészen lapos, átlátszó vezetékszerű. Ha az, amire gondolok, megtalálod a többi vezeték között.............Lehet, hogy az oldalfalra van ragasztva. Rohadt nehéz észrevenni, de tudom, hogy ott van, találd meg, kérlek!
Rob, lassan visszaaraszolt a csatlakozódobozig, nem annyira azért, mert remélte, megtalálja, amit Lin mondott, hanem mert nem akarta, hogy azzal vádolhassa a lány, szándékosan nem talált semmit. Lebontotta a zárófedelet és keresgélni kezdett a kábelrengetegben. Sem a kötegekben, sem a falra ragasztva semmi olyat nem talált, ami csak egy kicsit is hasonlított a Lin által leírtakhoz.
- Sajnos, tiszta! Hidd el , jól átnéztem!
- Lehetetlen! Valahol ott kell lennie!
- Várj csak!
Ahogy épp vissza akarta szerelni a burkolatot, az apró sisaklámpa fénye egy pillanatra megcsillant az egyik kábelen.
Rávilágított a kötegekre. Az összes vezeték matt felületű volt, ám az egyik alig észrevehetően simábbnak és fényesebbnek tűnt. Egészen közelről megvizsgálta és :
- Nyertél, meg van! Azért nem láttam eddig, mert úgy ragasztották rá az egyik vezetékre, mintha a külső szigetelése lenne! De megvan! A csatorna vége felé vezet! Átnézem megint! A végének valamihez csatlakozni kell!
- Még hogy anyuci téved! Kisapám, megtanulhattad volna ennyi idő alatt, hogy egy szexis IQ-val lőttek fel!
- Úr isten! Azt hiszem átkérem magam egy tengeralattjáróra, tudom, hogy azt nem szereted.
Ismét a szektor vége felé húzta magát a szűk csőben. Odaérve kiszerelte a vezetékcsatorna utolsó fedelét és valóban, itt is megtalálta a keresett kábelt.
- Bekanyarodik a csatorna végén, de nem tudom , innen hova megy tovább!
- Nézd át a zárófalat! Nincs ott valami?
- Ez sima végelemnek néz ki! Semmi különös, ha csak az nem, hogy dupla falnak látszik,........te kisokos!
- Szeretem, ha hízelegsz!.........Le tudod szerelni?
- Semmi csavar, vagy rögzítő!
Végigsimította a zárólemezt, de nem akadt a kezébe semmi, amivel eltávolíthatta volna a helyéről. Az illesztéseket is végigpróbálta, de egyik sem engedett. Utoljára mindkét tenyerével kissé megnyomta a falat, hátha történik valami. Alig hallható kattanással, nagy meglepetésre, kinyílt a zárófal, alig tudta magát hátralökni az útjából.
- Lin.................megtaláltam!..............Ez valami egészen új típusú komputernek néz ki!
Egész sor kontrollámpa villogott a felfedezett berendezésen, jelezve, hogy pihenő, de üzemkész állapotban van. Komplett egység volt az alig húsz centiméteres üregbe beépítve, egy apró monitorral és az alatta függőlegesen elhelyezett billentyűzettel. Már éppen próbálkozni akart, mikor Lin megszólalt: - Hozzá ne nyúlj! Ki tudja milyen érzékelőkkel van ellátva! Nem lenne jó, ha most repülnél el a tükrökkel együtt!
- Rendben. Bezárom és visszamegyek! Ezt közölni kell a lentiekkel!
Óvatos nyomással visszazárta a végfalat. Ugyanaz a halk kattanás jelezte, hogy a helyén van. Hátrafelé tolva magát visszaindult a vezérlőbe. A szokásos eljárást követően végre újra a megszokott helyén ülhetett és valójában nagyon jó érzéssel töltötte el Lin közelsége, pedig néha kimondhatatlanul elviselhetetlen tudott lenni .

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.