Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.25. 00:05
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.24. 21:47
Kedves Katinka. Megjelent a Hangaszál című írásom második része. Köszönöm a kedves szavakat.

2019.05.24. 16:58
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

2019.05.24. 16:00
Élmény, tapasztalat, kapcsolatok, hogy sikeres legyél! Várjuk jelentkezésedet! A szerzők írásait Holl Nándor színész előadásában hallhatjátok!

2019.05.24. 15:59
Egy hét múlva lesz 2 napos író kurzus rendezvényünk. Még 2 hely szabad, ne maradj le róla!

2019.05.24. 15:45
Folytatódik Így írunk mi! könyvsorozatunk. Az 5. kötet készül! Részletek a pályázatok rovatban!

2019.05.24. 13:16
Éva, javítottam a verssort.

2019.05.24. 12:24
Szép napot Mindenkinek! Olvasd a HM-t és közben a napsütést is élvezheted végre. üdvözletem Éva

2019.05.24. 12:20
Józsi! A versemnél az első szó lemaradt. Ha lehetne még javítani. "Megrozsdált". Valószínű nem másoltam be figyelmesen, bocsánatot kérek érte. Kösz... Bővebben

2019.05.24. 08:50
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Cs. Nagy László: Sópiramis 27
Carlson okfejtő magyarázatát hallva Dagerti szinte azonnal kész volt a válasszal.
- Ez, csak egyféleképpen lehetséges! Amiről mi azt hisszük, hogy élő kapcsolat, az valójában egy felvett, előre elkészítet anyag!
- Talál, süllyed! Úgy látszik a WBI sem teljesen húgyagyúakból áll!.............Már ha, ......szóval a,....érti... a....többiek.
- Ami továbbmenve azt jelenti, hogy a fenti állomáson egy kis központ van és semmi más kapcsolat nem létezik Kosinskyvel! - vezette tovább az elemzett szálat Dave. - Bár még nem értem a mikéntjét, de azt hiszem közel járunk a valósághoz!
- A dolog mikéntje igazán nem ördöngös. Tudjuk, hogy nem akármilyen koponya ez a Kosinsky, ráadásul vezető állása van, volt a cégnél. Bármilyen adathoz hozzáférhetett. Hangminták, jellemzések, végzettség, felkészültség. És ideje is volt bőven, ahogy hallom. Ha ezt mind feldolgozta és párosította egy helyzetelemző programmal, majd betáplálta egy adott szituáció összes lehetséges módozatát, a program, attól függően, hogy milyen hangmintát kap, kiválogatja az adott személytől elvárható és lehetséges reagálást, ennek alapján adja meg az előre elkészítet válaszok közül a megfelelőt. Vagyis, jelenleg csak egy okos géppel állunk szemben!.............Egyszerűen elvágjuk a vezetéket és lőttek!-okoskodott tovább Dagerti.
- Hát hogy lőttek az biztos, mert jelenleg a csak úgy mellékesen szaladgáló programról nem sokat tudunk! Abba akármit beleírhatott az ilyen esetre.............Én azért ezt nem próbálnám ki! - válaszolt Pit - De amit elmondott, az valószínűleg igaz....És ha elfogadják a bankszakma véleményét, azt is megmondom, hogy ellenőrízhető a feltevés.
- Ez nem csupán feltevés! Bármilyen lángész is az ellenfelünk, a lehetetlent neki sem áll módjában megtenni! - Dagerti kissé zokon vette, hogy egy kalóz minősítse az általa összegzett tényeket.
- Eddig nem volt jellemző a WBI-ra, hogy csak makulátlan emberek véleményét hajlandó elfogadni! Nem nyerő, ha most kezd el sértődősdit játszani! Egyébként is, nem én akartam ide jönni, hogy a maguk problémájával foglalkozzak! Ha meg én kellettem ehhez a melóhoz, ne egy aktamoly mondja meg nekem, hogy merre folyik a Brooklyn - híd!
Dagertit annyira felbőszítette Carlson pökhendisége, hogy egy váratlan ökölcsapással állon vágta és a földön elterülő, meglepett kalóz mellére térdelve a homlokának szegezte a pisztolyát.
- Törlöm a memóriádat, he egyetlen mozdulatot teszel!
Henriksen azonnal közbelépett.
- Nyugalom! Nyugalom!..........................A fegyverét,...kérem a fegyverét Dagerti! - parancsoló és ellentmondást nem tűrő volt a hangja, hisz az ügynökön látszott, hogy bármelyik pillanatban képes meghúzni a ravaszt. Dagerti a pisztolyért nyúló, mozdulatlan kéz mellett, egy határozott mozdulattal kioldotta a fegyver tárrögzítőjét, és a tele tár, Carlson füle mellett, hatalmas koppanással hullott a földre. A hang hallatán, a még mindig remegő Pit ijedten hunyta be a szemét, csak mikor Henriksen a mellénél megragadva felrántotta, merte újra kinyitni.
- Ez a fazon teljesen meg...........
- Ha még egy szót szól, én lövöm le! Világos Carlson?! - lökte a székre Dave dühösen. - Nem mindenki vevő a humorára! Ehhez tartsa magát!
Az előző pillanatok feszült csendet teremtettek az irányítóban és csak lassan kezdett oldódni ez a görcs.
- Mr. Dagerti, ebben a teremben nincs helye fegy.............
- Igen. Tudom...................Elnézést. - és leintette a másik két ügynököt, akik mindenre készen, zakójuk alatt tartották kezüket.
- Ha mindenki megnyugodott, talán visszatérhetnénk a dolgunkhoz!...................Carlson! Hallani akarom a javaslatát! De tartsa a száját! - Dave megtörölte a homlokát és a pisztolyt az irányítópultra dobta.
Carlson még mindig nehezen vette a levegőt és alig tudott megszólalni a remegéstől.
- Szóval,.........ha......azt gondolom, ha..........a személyi anyagot használta fel és ......................és a hangmintákat,.....talán az enyém,..........az enyém gondolom nem szerepel a készletben.............Az sokat elárulna a program működéséről, ha látnánk, hogyan reagál egy ismeretlen hanganyagra........Hát ezt gondoltam............Azt hiszem innom kel .....valamit! - ezzel elbotorkált, hogy valamiképpen feloldja a feszült remegést.
- Jól ráijesztett!................................De a pisztoly túlzás volt.
- Egyszer elkaptam.....................Az nem borít ki, amit csinál, de a stílusa..................
- Nem vagyunk egyformák.........................................Az viszont használhatónak tűnik, amit mondott.
- Ez a legbosszantóbb, hogy a feje értékes!..................Tényleg, majdnem lelőttem!
- Jöjjön, igyunk egy kávét! Ha más nem, az mindig segít. Ma már úgyis vége. Holnap meg elkapjuk!
Este tizenegy óra volt, a személyzet rendezgette a papírokat és a munkaanyagokat. Eltelt újból egy nap s az apró kis bár a bázison, kezdett benépesülni az egyenként érkező, fáradt irányítószemélyzet tagjaival.


Az űrállomáson is az utólsó ellenőrzést végezte a személyzet, mielőtt az éjszakai automatikának adnák át a helyet és a vészvilágítás újra sejtelmes fénybe burkolná az állomás szektorait. Csak a végtelen űr és a jégvilág volt ugyan olyan, mint előtte bármikor. Ők, ketten, az örök túlélők.
- Gyerekkorom óta szeretem hallgatni, mikor a férfiak beszélgetnek. - Lepte meg, Deb a kis asztal mellett, lényegtelen semmiségekről társalgó csoportot. - Csatlakozhatom?
-Deborah McNiel!..............Ha valahol ott van, mindig történik valami. Nem lehet, hogy köze van a dologhoz? - Mondta leplezetlen gúnnyal a hangjában Dagerti.
- Tudja Mr. Dagerti, az embereket biztosan érdekelné, vajon miről beszélgethet egy asztalnál a WBI, a WWCo. biztonsági szolgálata és egy kisstílű hacker!
- Mr. Dagerti, jobb ha befejezi, amit elkezdett. Lőjjön le! Az sem lehet rosszabb, mint egy firkászlady! - Carlsont kifejezetten dühítette Deb megjelenése.
-Imádom a vészhelyzeteket! Valahogy összehozza az embereket, nem?!- jegyezte meg Deb és leült a férfiakhoz, Shon és Dave közé. - Ezt magának hoztam! - fordult Dave-hez és egy összehajtott papírlapot nyújtott át.
- Apám mindig mondta, hogy a jó öreg angol kluboknak nincs párja! - úgy félvállról ejtette el a szavakat Dagerti, miközben intett, a felszolgálónak.
- Kedves, hogy marasztal.................. Mindig is vonzottak a különleges foglalkozású férfiak!
- Függesszék fel,............nem kell ennyire szeretni egymást!....Sokkal érdekesebb, mi van a poharakban! - Miközben Dave felemelte a sörös poharat, másik kezével zsebre tette a kapott papírt.
- Csatlakozom! Attól eltekintve, hogy nő és újságíró, még kiderülhet róla, hogy tud inni!- kapcsolódott be a szócsatába Carlson, közben fenékig kiitta a poharat és újabb adagért intett.
Körülöttük, a teremben lévők, midannyian az elmúlt eseményeket tárgyalták. Az átélt izgalmak jót tettek a forgalomnak, mert a szokásosnál jóval nagyobb mennyiség szaladt le a száraz torkokon. Shon nem tartozott a rendszeresen ivók közé, de még ő is a sörrel próbálta oldani a felgyülemlett feszültséget.
- Itt, mintha nem is hiányozna annyira a víz! - kissé kásás hangján már érezhető volt a szokatlan mennyiségű ital elfogyasztása. Deb csak egy könnyű koktélt kért, nem szerette a hangulat fokával arányos, másnapi világfájdalmat.
- Pedig ahogy látom, nagyon is hiányzik a víz! Legalább is ami a poharát illeti! - jegyezte meg Deb, ki nem állhatta a részegeket és Shon jó úton haladt a rosszullét felé.
- Mindig példabeszéd a vége, ha nő keveredik a férfitársaságba. -Carlson már kissé ingerült volt ,- Na persze egy firkász, nehezen viseli, ha nem ütheti bele az orrát mások ügyeibe!.......Miért nem hagyja, hogy ha valakinek berúgni van kedve,........megtegye?!............
Egyébként is, ahogy a dolgok állnak, víz úgysem sokáig lesz! Fogja a kis poharát és menjen szépen alukálni Mrs. McNiel ! - legalább olyan akadozva beszélt, mint Shon, de próbált úgy tenni, mint ha teljesen ura lenne önmagának. Deb elengedte a füle mellett a hallottakat, volt hozzá némi érzéke, hogy lássa, mikor kell válasz nélkül hagyni a kihívó megjegyzéseket.
- Ne felejtse, nem én akartam ide hozni! De most legalább őszinte véleményeket hallhat, ami nem az újságnak szól, bár gondolom hozzászokott már, hogy nem mindenki fogadja szívesen!- Dave oldani próbálta az egyre kellemetlenebb légkört.
- Valóban...........De soha sem tudtam megérteni, miért fontosabb egyesek számára saját kis gyűlölködésük, mint egy ilyen valóban kritikus helyzet megoldása?!
- Pedig egyszerű! Pusztán mert önzők....és mert emberek...........Maga, meg én sem vagyunk kivétel......Nem gondolja, hogy legalább olyan önző dolog itt ülni, és mások lelkét elemezgetni, mikor az ön által említett helyzet nem éppen megnyugtató?.......Talán szerencsésebbek akik a saját kis piti problémájukat tekintik elsődlegesnek, mert igazán át sem érzik, mekkora katasztrófa előtt állnak...........Deb, ha igazán átgondolja, magának is elsősorban a hír volt fontos és nem valamilyen magasztos cél......Ne hogy azt higgye, hogy én más vagyok!........Az első reakcióm nekem is az volt, hogy tudom ÉN megúszni a dolgokat, kis veszteséggel. Csak a második gondolat az, ami a feladatnak szól!.......Nincs emiatt lelkiismeret furdalásom. Magának se legyen. Ilyenek vagyunk, mi, emberek.............Kevesen születnek isten áldotta hősnek! De nem is ez a dolguk.........Egyikünk sem értékesebb, vagy értéktelenebb a másiknál!.........Vagy azt hiszi, hogy lesz különbség az elnök, vagy a maga szomjúsága között, ha itt összedőlnek a dolgok? Csak ideig-óráig.........De ahhoz, hogy ne haljunk szomjan, most mindenki kell. Maga is, Shon is, Dagerti is, még Carlson is................Most már túl vannak az önzésen, ez itt már csak férfias játék......és ez a lényeg! - felállt, már ő is kissé bizonytalanul, és azt gondolta ennyi marhaságot életében nem prédikált még: - Holnap, majd meglátja őket......Jó éjszakát Mrs. McNiel! - azzal otthagyta a társaságot és a szobája felé indult.
Az alkoholos ködön keresztül mindannyian meghökkenve hallgatták Henriksent és ismeretlen volt számukra az egyébként kellemes, de céltudatos ember új arca. Lassan, egyenként kezdtek felállni a kis asztal mellől és végül Deb maradt egyedül a koktéljával és Dave hangjával a fejében.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.