Cs. Nagy László: Sópiramis 28
Az éjszaka békés volt a sarki bázison, mintha a természet is a másnapra tartogatná erejét, mert részese kíván lenni a történéseknek. A máskor oly fékezhetetlen viharos szél, most alig-alig kavart fel havat a végeláthatatlan jégmezőn. Csak a hatalmas kráter árulkodott a nap folyamán történtekről és azt várta, hogy az elkövetkező napokban újra jéggé varázsolja a visszatermelés alatt beleszivattyúzott vízet. A tengeren lévő, fúrótoronyhoz hasonló kikötőállomások mellett sem horgonyzott most tanker s csak a toronyra szerelt villanó helyzetjelzők rótták a vég nélküli köröket a csendes éjszakában. Minden a másnapot várta. A jég, az emberek és a mit sem sejtő világ.

2046. Junius 4. Reggel 7 óra 39 perc.

Az éjszakai ügyeletet, már reggel hat órakor felváltotta a nappali személyzet. Shon szeretett csendben, félálomban botorkálni a fürdőben, úgy érezte, így lassabban telik az idő és talán elnyújthatja ezt a kellemes ébrenlét előtti állapotot. Éppen a reggeli borotválkozás gyötrelmeivel volt elfoglalva. Egy pillanatra eszébe jutott a tegnapi vijjogó hang a fejhallgatóban, de visszagondolva, még az is elviselhetőbbnek tűnt, mint az a hang, ahogy a borotva megsercent a borostás bőrön. Egyébként is utálta a reggeleket, de most a kissé hosszúra nyúlt éjszaka után, émelygő gyomorral még szörnyűbb és nehezebb volt életet varázsolnia tagjaiba. Ahogy letörölte a forróvíz páráját a tükörről, egy savanyú ábrázat bámult vissza rá, akit e pillanatban, még Kosinskynál is jobban utált. Elzárta a melegvizet és erőt véve magán prüszkölve a hideg víz alá tartotta a tarkóját. A víz végigkúszott a hajszálak között és lecsorgott az állán. Borzongás szaladt végig az egész testén és hirtelen átzökkent a teljes ébredésbe.

Deb már öt óra után lerúgta magáról a takarót és a szokásos reggeli mozgást most sem hagyta ki. Néhány törzshajlítás és egy kis hejben futás után, teljesen frissen lépett a fürdőszobába. Gyors zuhany és máris bekapcsolta a diktafont. Az öltözködés idejét sem akarta elvesztegetni és az eddig történt eseményeket mondta szalagra. Most is, az otthon szokásos rendetlenség vette körül, de valami furcsa érzékkel, mindig megtalálta amit keresett. Az ő rendetlenségének volt valami rendszere.

Dagerti reggelente mindent egyszerre csinált. Néha önmaga előtt is rejtély volt, hogy képes egyszerre borotválkozni, fésülködni, miközben az inget húzza magára, és egyensúlyozva próbál a cipőjébe belebújni. Mégis, mindig időben elkészült és elegáns külseje senkinek nem árulkodott ezen hihetetlen módszeréről. A végeredményt tekintve, inkább látszott egy alapos gondossággal készülő, pedáns úrnak, mint reggelente idegesen rohangáló, össze-vissza kapkodó, lezser világfinak. Egyszerű elmélete volt: - Az ajtón belül, magamnak élek, kívül, azt látnak, amit mutatok!

Peter Carlson szinte az egész éjszakát ébren töltötte. Csak hajnaltájt tudott elaludni, - talán két-három órára - elnyúlva a fotelban. Megszokott epizódja volt az életének ez a fajta éjszakázás, hisz otthon, túlnyomórészt a monitor előtt töltötte az estéket, hisz egy-egy banki kód feltörése sokszor hosszú időbe telt. Míg a program megkereste a helyes bejutási módozatot, szokásává vált a rövid alvás, akár ülve is, a számítógép előtt. Az előző nap azonban merőben eltért attól a laza, céltalan, napról-napra való élettől, ami eddigi sorsát jellemezte. Álmatlanságának ezúttal semmi köze nem volt rosszhírű lebujok füstös levegőjéhez, vagy a kalóztalálkozók hajnalig tartó ivászatához. A hangár mellett várakozó, idegen űrhajó jelenléte tartotta ébren. Gyors fogmosással legyűrte a keserű ízt a szájában, majd nedves kézzel végigsimított hosszú haján. Ennél nem tartotta többre érdemesnek a mai reggelt. Még lehuppant egy pillanatra a fotelre és megpróbálta összeszedni a gondolatait.

Henriksen alapos volt, mint mindenben. Mindig ugyanabban az időben ébredt és szertartásszerű programja volt a nap kezdetének. Miután szemügyre vette magát a tükörben, alapos zuhany következett, - a végén hideg vízzel, - majd kényelmes és igényes borotválkozás. Már eközben a szájába vette az elmaradhatatlan frissítő szájvízet amit mindaddig nem köpött a mosdóba, míg az utólsó habfoltot el nem tüntette arcáról. Ezután, a rá jellemző alapossággal mosta vakítóan fehérre a fogait és az öltözködés után egy valóban mindenre felkészült, tettrekész férfi lépett ki a szoba ajtaján.

A biztonsági labor ebben a korai órában még üres volt, mikor Henriksen a leolvasóba helyezte a mágneskártyát és a szokásos ujjlenyomat-ellenőrzéssel is végzett. Szeretett pár percig egyedül lenni, mielőtt megérkeznek a többiek. Ilyenkor teljesen sajátjának érezhette ezt a maga teremtette, furcsa világot. A reggelente rendszeres programmegbeszélések voltak a leginkább kedvére valók, ahol lazán, kávét kortyolva, vidám hangulatban beszélték meg a rájuk váró legdrámaibb tennivalókat is. Ahogy érkeztek a többiek, szertefoszlott a nyugalmas magány varázsa és lüktetni kezdett a WWCo. biztonsági pulzusa.
- Jobb reggelt főnök! - üdvözölte Tom, amint belépett, - A tegnapi anyag Kosinskyről! - majd Dave asztalára tette a jelentést.
- Helló Tom! ............ Van benn valami új?
- Ez a nő, egy kincsesbánya! Merészek, de nem lehetetlenek az elképzelései!
- Áááá! Már megint csak harmadik! Hogy csináljátok? ........Jó reggelt! - lépett a terembe John, aki mint ha meglepődne, hogy ketten már megelőzték, minden reggel eljátszotta ezt a kis színjátékot - lassan már hét éve - az előző helyettes balesete óta.
- Már megint elakadt benned a lemez, John! Csak az - az érdekes, hogy nem recseg! A változatosság kedvéért, néha elmondhatnád, voltak e erotikus álmaid az éjjel! Mondjuk, hogy épp keféltél volna és a jégen találtad magad, megfagyott szerszámmal! - kötözködött Tom.
- Mond Dave, nem azt mondtad, hogy újra kellene gondolni az elemzői státust? Igazán rá férne a csapatra valami humorosabb alak! - próbálta kivédeni Tom piszkálódását a helyettes.
- Még szerencse, hogy eseménytelenül telnek a napok, és kevés időtök marad egymásra! - vetette oda Dave, miközben a jelentést böngészte. - A vendégek is itt lesznek ma reggel, úgy-hogy komolyodjatok meg, ha lehet!
- Hát, ami Mrs. McNielst illeti, vele szívesen hibernálnám magam, de.......................
- Nyugodtan folytassa Mr. Lerimer ! Mindig is érdekelt a hibernálás problematikája és ahogy hallom, Ön szaktekintély ezen a téren!
- Elnézést Mrs. McNiel, csak.....
- Semmi gond, bóknak veszem amit mondott.......Mindenkinek jó reggelt!
Közben megérkezett a szolgálat még két tagja és utánuk, együtt lépett be Carlson Dagertivel, akinek nagy vehemenciával magyarázott valamit.:
…......- mert ha csak egy kicsit is többet fordítanának a biztonságra, jó reggelt, nekem felkopna az állam.
- Mrs. McNiel, uraim, jó reggelt! Épp kimerítő elemzést kaptam a banki helyzetképről, kiemelve a biztonsági rendszerek bizonyos hiányosságait. Mr. Carlson nagy szaktekintély ezen a téren, érdemes lenne a bankvilágnak foglalkozni a javaslataival!
- Ha rá bíznák a banki biztonságot, hamarosan tucatjával követnének el öngyilkosságot a bankigazgatók! - jegyezte meg Deb lekicsinylően.
- És még azt merik állítani, hogy az ember minden segítséget megkap, hogy jó útra térjen! - méltatlankodott Pit, nem titkolt iróniával a szavaiban.
- Érdemes lenne elgondolkodni azon, vajon mi oka lehet, hogy az emberek, reggel sokkal könnyebben elviselik egymást! - jegyezte meg Dave, - De talán rátérhetnénk a világ dolgaira, ha már nem maradt más téma..........Ettől a perctől kezdve, teljesen egyenrangú partnereket szeretnék látni, és nem akarok, az ügynek nem használó piszkálódásokkal foglalkozni! Ennyit az együttműködésről. Minden területen értékelhető anyag áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy megbirkózzunk a feladattal és itt kivétel nélkül, mindenkinek szól az elismerés! Ami a mai teendőket illeti, egyáltalán nem szabad alábecsülnünk, még az eddigi eredmények alapján sem, az ellenfelet. Nem jósolható meg előre, mi lesz a következő lépése. A legkisebb hibát sem követhetjük el, ha meg akarjuk úszni ezt az egész Kosinsky ügyet! Ma, mindenképpen előrelépést kell tennünk, a program működését tekintve és erre csak a teherűrhajó, 17 órakor esedékes startjáig van lehetőségünk. Ha azt akarjuk, hogy a fent lévők biztonságban legyenek, ezt az időt ki kell használnunk! A dolgát mindenki tudja. Most senki sem hibázhat!...............Van még egy dolog, amit most már nem kerülhetünk meg és ez csak Mr. Dagertinek jelent új információt. Mrs. McNiel, összeállított egy listát a figyelembe vehető tudósokról és egyéb terület szakembereiről. Mindannyian független kutatásokat végeznek a saját szakterületükön, nevezetesen, az idegen intelligenciák felderítésén. Mr. Dagerti, mutatnék valamit, ami meg fogja lepni, de előre bocsátom, semmilyen információ nem hagyhatja el a bázis területét, amíg bizonyos vizsgálatokat el nem végeztünk!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.