Winczheim Tibor: Körforgás (2014. április)
Ó, azok az áldott 60-as évek! Lehet, hogy emlékeim tárházában kutatva nem találom meg a pontos árat, de ez idő tájt olyan olcsó volt az áram, hogy ihaj!
Ma már elképzelhetetlen, de akkoriban villanykályhával fűtöttünk. Bizony, így volt, talán igaz sem volt… Nem hősugárzóval, hanem hőtárolós elektromos üzemű szerkezettel. Igen, annyira olcsó volt akkoriban az elektromos áram. Éjszakai árammal üzemelt, ami azt jelentette, hogy a gyárak nagy része este 10 felé befejezte a termelést, s mivel a hőerőművek folyamatosan termelték a villamos energiát, a rengeteg, maradék árammal nagyon olcsón felfűtöttük a kályhát. Ez a készülék úgy volt belül kiképezve, mint nagyanyáink sparherdje, tehát samott-tégla borította belsejét. Ez esetben a fűtő-szálakat. Az áramot központilag kapcsolták be, és egész reggelig volt ideje a samottnak átforrósodni. Ez a hő aztán napközben egyenletesen melegítette a lakást. Tiszta volt, olcsó volt, és egyszerű volt, kívánni sem lehetett volna jobbat! Kár, hogy maga a készülék roppant drága volt, de néhány évtized alatt visszahozta volna az árát.
De nem hozta, mert az áram ára hirtelen az egekbe szökött, ép eszű ember gyorsan le is cserélte ezeket, a pénzpocsékoló szerkentyűket. De mire?

Természetesen olajkályhákra! Az még megfizethető volt. Igen, a 70-es években még csak 4-5 ft volt a fűtőolaj literje, s nekünk, a három olajkályhába is elég volt naponta 20 liternyi belőle. Ha nem lenne képzavar, nyugodtan állíthatnám, hogy nemcsak tejben-vajban, hanem gázolajban is fürödhettünk volna! Igen, a benzin, és a diesel-olaj - köszönet a baráti Szovjetuniónak -, olyan olcsó volt, hogy ihaj!
Tény, hogy ez a fajta tüzelési mód már közel sem volt olyan komfortos, mint a villany, hiszen az olaj nem jött dróton, érte kellett menni, cipekedni kellett vele, ráadásul, ha a kályha mellé csöppent-csurrant-ömlött-folyt, büdös volt, mint a rossz nyavalya, s lehetett felmosni! De a megpróbáltatás ezzel még nem ért a végére, hiszen maga a felmosó rongy is büdös maradt, nem beszélve a vödörről, így, ezeket már nem lehetett bent tartani a lakásban…
De a legrosszabb maga a kormozás, mint füstcső-tisztítási módszer volt. Hiába volt maga az olaj aránylag tiszta, ha nem volt huzat, vagy visszavágta a szél a füstöt, tökéletlen volt az égés, nagyobb mennyiségű korom rakódott le a kéménybe, de magába a füstcsövekbe is. Ilyenkor szűkült a cső keresztmetszet, s ha lett is volna elég huzat, sem égett rendesen a tűz, mivel a beszűkült csöveken át kevesebb füst távozhatott el. Akkor aztán lehetett szétszedni a füstcsöveket, s vinni ki az udvarra. Amerre csak mentünk, szóródott a korom, szállt mindenfele.
De a legrosszabbakat, viharos időkben éltük át, amikor az erős szél bele-bele vágott a kéménybe, és kicsapott a szobákban a füst.
Aztán, ennek az „aranykornak” is egyszer vége lett. Sajnos.

Már csak a matuzsálemi korú emberek emlékeznek a taxis-blokádra, amikor a benzin drasztikus áremelése miatt a taxisok lezártak pár Duna-hidat, ezzel bénítva meg az ország gazdasági vérkeringését. Szinte hihetetlennek tűnik, de ha nem tévedek, a benzin árát 20 forintról 24-re (vagy 27-re) emelkedett, ezzel kiverve a biztosítékot a személy-szállító kisiparosok többségénél.
A nagyobb baj az volt, hogy a benzinnel együtt emelkedett a gázolaj, s ezzel párhuzamosan a fűtőolaj ára is. Oly annyira, hogy már nem volt rentábilis, újra lépni kellett. És léptünk is! Akkoriban, - s ez már a 80-as években történt -, a leggazdaságosabb fűtési mód a kazán volt. Fa és szén mindenütt dögivel, és megfizethető áron. Csak kazánt nem lehetett kapni, ami arra engedett következtetni, hogy az épülő-szépülő szocialista hazánkban bizony volt sok minden. Különösen a hiánycikkekből volt bőven, de nem estünk kétségbe: készíttettünk egy kisiparossal egy böhöm nagy kazánt. Mivel vasöntő műhellyel nem rendelkezett, hát vaslemezből.
Természetesen ehhez már radiátorok is kellettek volna, de az sem volt. Viszont cső mindenütt kapható volt, így csőradiátorokkal oldottuk meg a kérdést.
Nagyon boldogok voltunk, amikor elérkezett a próba-fűtés napja, hiszen, az egész házban egyenletes meleg honolt, illetve az áteresztő szelepek ki-betekerésével úgy állíthattuk be a fűtést, ahogy akartuk. S mi úgy akartuk, hogy a hálószobánkban ne legyen több 18 foknál, viszont a fürdőszobában jóval melegebb legyen. S lett is!
Tény, hogy rengeteg macerával járt ez a fajta fűtés: ősszel fa hasigatás tonna számra, és becipelés a kazánhoz, mely (pincénk nem lévén), külön szobában nyert elhelyezést. Helyet kihasználandó egészen a plafonig stószoltuk fel a fát, ami kétemberes munka volt: asszony pajtás adogatta, én pedig létráról pakoltam óra szám.
De a legrosszabb a hamuzás volt: szállt a finom por mindenfele, hiába csuktuk be az ajtót, s nyitottuk ki a helyiség ablakát, a hamupor mindig a lakásba szállt.

Volt ugyan ennél olcsóbb fűtési lehetőség is: a gáz, de cső nélkül nehezen lehetett volna kivitelezni. Vártunk is rá, mint a Messiásra! És elérkezett a nagy nap: a gáz-csonkot behozták a telekre, már csak a gázóra-szekrényt, és valami gáz-tüzelési szerkentyűt kellett vennünk… (Éppen időben, mivel a lemez kazánunk közel egy évtized kemény munkája után bemondta az unalmast).
És meglett! Nem volt olcsó, de összeguberáltuk rá a pénzt. A fali-melegítő tette a dolgát csöndesen, megbízhatóan, és olcsón. Egészen a gazdasági válságig.
Aránylag hamar feltornázták az árát ahhoz, hogy el kellett elmélkednünk azon, vajon, ismételten hogyan tovább? Az áram szóba sem jöhetett, mivel az még drágább volt, mint a gázzal való fűtés, (ez utóbbira egyikünk havi fizetése sem lett volna már elegendő), kazánunk meg már nem volt.

Hát vettünk. Nem volt olcsó, de legalább saját magát irányította: ha elért egy bizonyos fokot, bekapcsolt a keringető-szivattyú, és kellemes meleg árasztotta el a lakást. Ha 80 fok fölé emelkedett a kazánban lévő víz, a légbeeresztő ajtó lassan lecsukódott, így, oxigén hiányában a tűz is gyengébben égett.
A hamuzással járó macera persze visszatért, de egyszerre olcsó, és tiszta fűtést nem volt módunkban megfizetni, így a porral tovább kell élnünk. Viszont jóval olcsóbb volt, mint a gáz. Meg különben is: a gázkazán égő-szönyege tönkre ment, meg a hőfok-szabályzója is megbolondult, éppen jókor jött vissza a fával való fűtés.

Most újra választás előtt állunk, mióta a kormány bejelentette a húsz %-os gáz-csökkentést, és további pár %-ot beígért a választások utánra is. Igaz, ugyanennyit csökkenti az áram árát is, de az sosem lesz már annyira olcsó, hogy hőtárolós villany-kályhát üzemeltessünk. Így, most nem lehetett kérdéses, újra vissza kell állnunk a gázfűtésre. Már hívtam is szerelőt, kicseréltettem a hibás égő-szőnyeget, és a bedöglött hő-érzékelőt. Az őszi fűtést már ezzel fogjuk megoldani!

Vagy fával… Most, hogy a kormány bejelentette, hogy a tüzelőfa árát is 20%-kal csökkenti, már érdemes lesz újra kazánnal fűteni. Még, ha kormoz, és poroz is. Legfeljebb kitesszük a masinát a fészerbe, és leszigeteljük annak oldalait, megmentve egy kevés meleget, ha ki kellene menni, megpakolni.
Szerencsémre találtam a neten megbízható fakereskedőt és meg is rendeltem nála 1 havi tüzelőt. Miért csak annyit?

Mert nem tudni, hogy az oroszokkal most megkötendő stratégiai szerződés értelmében nem lesz-e a fánál is olcsóbb a fűtőolaj?... Nincs kizárva, sőt!...

Tud valaki eladó használt olajkályhákat olcsón?
2135
mami - 2014. augusztus 11. 07:24:39

Kedves Tibor!

Milyen gyorsan változik a világ! Az olajfűtésről már lemondhatsz! Szerintem te is kezd el a rőzse gyűjtését. Én épp indulok. De hova is...

Szeretettel olvastalak /mami/

2603
orkutya - 2014. április 29. 20:12:59

Köszönöm megtisztelő soraidat kedves Zsófi!

Ha jössz a kerti bulira (a meghívó már fent van a főoldalon), akkor majd elmerengünk a "régi, szép időkről". Én, mint matuzsálem, Te mint tűzről pattant menyecske...

Várlak, és hozd magaddal az egész ucccát!

Szeretettel: Tibor Confused

2952
bruxinelli - 2014. április 13. 04:17:45

Kedves Tibor !

Nem kis dolog volt összeállítanod ezt már-már szakmai
tájékoztatónak számító gazd.i beszámolót. Úgy volt ez bizony minden ahogyan megírtad. Bár a taxisblokádra én is emlékezem, de a matuzsálemi kortól még igen messze vagyok. Egy pár évvel ezelőtt történt az eset, de szerintem még ma is megtörténhet bárkivel aki valamilyen gázkészüléket akar beszereltetni a lakásába. Azért írom meg, hogy számolni kell ezzel is. Amikor gázkonvektort
szereltettem be , újra kellett terveztetni az egész rendszert, el kellett fogadtatni az illetékes területi gázszolgáltatóval, ami szerint csak úgy lehetett korszerűsíteni, ha a lakásban lévő csöveket átcseréljük
szélesebb keresztmetszetű csövekre. Miért? Mert ez az új
szabvány. Meg kellett tennem, azóta igaz, már behozta az árát, mert áttértem a lakásom egyik részére fatüzelésre
és csak akkor kapcsolom be a konvektort ha nagyon nagy a hideg, vagy éppen beteg vagyok. Ez a helyzet. A gáz ára csökkenhet, de mi van a szerelések árával?

Sok sikert kívánok , ez alapos munka volt.

Szeretettel gratulálok, bruxinelli

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.