Cs. Nagy László: Sópiramis 38
Az irányítóterem folyosóján Shon fogadta a némán bandukoló csapatot.
- Valami? - érdeklődött Henriksen.
- Csak a szokásos. A felvételek a laborodban vannak.........Két napunk van, hogy a nemzetközi igazgatóság lemondjon és minden kódot átadjon Kosinskynek! ............Egyébként minden rendben ment.
- Valami gondjuk van? - kérdezett közbe Osinaro professzor.
-Megoldjuk! - volt a kurta válasz. - De kezd az az érzésem lenni, hogy Carlsonnak igaza van..................Ha ez a technika ilyen Kosinsky féle kezekbe jut, a Föld többé már nem lesz ugyanaz.
- Jutottatok valamire az UFO-val? Vannak pilóták? Honnan jöttek? - ömlöttek a kérdések Shonból.
- Ne most! Mindannyian túl fáradtak vagyunk ........és......nem tudom, igazán jó e ha megtudod az igazságot!.............Majd reggel. Friss fejjel. - mondta Henriksen, - Carlson, egy napja van, hogy jusson valamire! Ha úgy érzi, gondolom Osinaro professzor szívesen segít magának.
- Ó ! Megtisztelő az ajánlat! Minden vágyam az volt, hogy egyszer egy professzor legyen a munkatársam! - gúnyolódott Pit, eléggé sértő módon.
- Kedves barátom, ne becsülje alá a csiszolt elmét. Az előbb láthatta mire képes az agy! - szólt közbe szelíden Gordon, - Fogadjon el tőlem egy szerény tanácsot. Ne ítéljen, míg nem tudja mi rejtőzik a másik emberben!
- Hatalmas bölcsesség!.......Nagy szarság!..........Hallgassa meg az én tanácsomat, talán többre megy vele az életben!......Mire megtudod, mi rejtőzik a másikban, már a hátadba szúrták a kést! Igyekezz elsőnek szúrni és a magad ura lenni!....................Na, ehhez mit szól?
- Ha pszichológus lennék,...........
- De nem az!............Eléggé felképelt már az élet ahhoz, hogy csak magamba bízzak! Amit nem tudok magam megoldani, arra nincs is szükségem! ..........Én ezután is ehhez tartom magam! - vágott vissza Pit és faképnél hagyta a társaságot, sietve a szobája felé vette az irányt.
Csak néztek a távozó után, majd Dave szólalt meg elsőnek.
- Mrs. McNiel. A végső döntésig kérném a kameráját. Nem akarok felesleges bonyodalmakat. Ugye megérti?
- Ne várja, hogy megértsem, de mint mondták, itt maga a főnök! - adta át a kamerát, kissé kelletlenűl Deb.
- Mindenkinek jó éjszakát! Reggel döntünk majd a továbbiakról. - Dave miután elköszönt, még benézett a laborba, meghallgatta a felvételeket és pár perc múlva fáradtan dölt végig az ágyán, úgy ahogy volt, ruhástól.
A legtöbbjük nyugtalanúl járkált a szobájában. Gondolataik egyre csak a nap folyamán megtett felfedezések köről kavarogtak. Több mint egy óra telt el, mire valamennyien gondterhelten álomba merültek.


Deb kopogás nélkül lépett be Dave szobájába.
- Reméltem, hogy még nem alszik.
- Ahogy látom, maga sem az a koránfekvő típus. - válaszolt Dave, felülve az ágyon.
-Tudja, az jutott eszembe, hogy egy silány másolattól, mint amilyenek vagyunk, nem várható el, hogy logikusan viselkedjen az adott helyzetben.- Dave ölébe telepedett és a derekát átkulcsolta combjaival, - Ugye maga is így gondolja? - mondta és forrón, szenvedélyesen megcsókolta a kissé meglepett férfit.
Mohón szeretkeztek, mint ha csak utóljára tehetnék ebben az életben. Mint ha a világnak vége lenne, mert a legértékesebb faj, csak egy, a ködös múltban megalkotott, bonyolult, de nem tökéletes remekmű. Mint ha az univerzum összes, még át nem élt csodáj ott lobogna a sejtjeikben és csillagködökbe sűrűsödve hajtaná őket egy ismeretlen, végletekis felfokozott kielégülés felé. Utána, hosszú ideig feküdtek szótlanul egymás mellett.
- De ugye most nem az következik, hogy visszakéred a kamerádat? - suttogta Dave felkönyökölve a párnán.
- Te vagy a legnagyobb sztorim! Amikor megláttalak, már tudtam..............Semmi más nem fontos.
- Hát elég kihívó jelenség voltál a szökőkút előtt. Nem tudtalak nem észre venni.
- Azt nem is hagytam volna.........Ez az egész UFÓ - s dolog, csak egy apró kis hab a tortán........... de a torta, te vagy!
- Az jó............................Azért kissé összezavart ez az egész mai nap.
Deb jólesően nyújtózott egyet a takaró alatt.
- Ne gondolj rá. Miért kellemetlenebb ez az elmélet, mint az évezredek óta bevált Bibliai? Csak mert újabb?
- Abban a lehetőséget kaptuk meg...........De most, mintha elvettek volna tőlünk valamit, ami igazán a miénk volt.
- Soha nem volt semmi igazán a miénk.......Csak ezek a pillanatok.................Mit számít az, hogy egy kicsit átértékelődött a Teremtés! A szabadságunk mindegyik esetben csak viszonylagos. Abban is és ebben is! Ott az eredendő bűn, itt az agykapacitás! Súlyos korlátok a léleknek!
- Azért számomra mégis van valami apró kis különbség a teremtés és az gyártás között.....................De ebbe most már bele kell nyugodnunk. Mi, alkotott lények vagyunk......Ha ezt sikerül elfelejtenie az embernek, végül is az élete lehet akár gyönyörű is.


Az ajtó előtt eközben észrevétlenűl, hangtalan léptekkel lopakodott végig a folyosón Pit, akit szintén nem hagyott aludni a gondolat, hogy át kell értékelnie eddigi életét. Felötlött benne hogy, talán segíthet ez az új ismeret az egész Kosinsky - ügy megoldásában. Még fogalma sem volt mit fog csinálni, de valami azt súgta neki, az idegen technológia segítségével végére juthat a dolognak.
Az álmos ügyeletes személyzet ügyet sem vetett a melletük elhaladóra és Pit kisvártatva ott állt az idegen hajó mellett, az izgalomtól mit sem törődve a metsző hideggel. Megkereste a nyitószerkezetet és a hatalmas test lassan, hangtalanúl emelkedett fel a jeges talajról. Ahogy belépett a csőbe, újra erőt vett rajta az a furcsa érzés, hogy részévé válik a hajónak. Felemelkedett a fedélzetre és szinte azonnal a vezető pilóta mellé lépett, kezébe vette a mellette fekvő sisakot és a fejére tette. Gondolatait teljesen a hajó felépitésére koncentrálta és ami megjelent a fejében, az még az eddigieket is felűlmúlta. A hajótest külső váza, amit fémszerű anyagnak gondoltak, szerves anyag volt, ami inkább egy rák kemény páncéljához volt hasolatos, ha emberi fogalmakkal akarta megmagyarázni. Különösen nagy szilárdságú, fémes jellemzőkkel, de élő anyag. A működtető berendezések, amelyek a belső, egyedül mesterséges anyagból készült burkolat mögött rejtőztek, szintén organikus eredetűek voltak. Egy bonyolult, sejtekhez és idegpályákhoz hasonlító, élő computer volt az egész hajó, aminek a központja a pilóta agya volt. A fátyolszerű köd, a sisak nélküli kapcsolatot segítette elő és egy különös berendezés termelte, a bonyolult szerkezetű, szemmel kibogozhatatlan idegszövevényt. Pit megállt a másik két pilóta élettelen teste mellett, leemelte fejükről a sisakot és most már tisztelettel tekintett a nyugodt arcokra. Nyoma sem volt már benne az elkeseredettségnek és a csalódottságnak, amiért szertefoszlottak a múlt álmai. Mióta újra a hajó belsejében volt, valami különös megbékélést érzett, agya nem tiltakozott az új ismeretek ellen. Nem értette, de érezte, hogy része ennek a különös, idegen világból jött csodának. Szerette volna ha a hajó felemelkedne vele és más világok felé repítené, de elhessegette ezeket a gondolatokat, talán maga is megrémült attól, hogy akár valóra is válhat. Próbálta a fejében kavargó rendetlenséget elfelejteni és a Kosinsky - ügyre összpontosítani a figyelmét. Rendezgette a gondolatait. Bármennyire is erőlködött, sehogy sem volt képes összeszedni annyira magát, hogy csak egy dologra koncentráljon. Csak állt a pilóta mellett és azt gondolta akár ő is lehetne ez az ember. Furcsa, hogy ez a szó jutott eszébe, de ugyanakkor természetes is volt. Hirtelen összerezzent, valami megmagyarázhatatlan, alig hallható zajtól. Alig volt ideje félrelépni, a padlóból kiemelkedő valami elől. A pilóta szarkofágja mellé, egy teljesen azonos alakú, de üres vezetőülés emelkedett fel Pit csak bámulta, ahogy a jövevényekéhez hasonlóan a sisak halk kattanással elválik a burkolattól és a fedél zajtalanul felnyílik előtte. Érezte, hogy ez neki szól. Habozás és félelem nélkül beült az ülésbe, hanyatt feküdt, várva, hogy mi fog történni. Izmai kissé összerándultak, mikor a testreszabott fedél bezáródott felette, de mikor a sisak a fejére került és a halántékán érezte az oldalkorongok enyhe nyomását, minden szorongása elszállt. Letisztultak a gondolatai, mint ha kiürült volna a feje és egyetlen gondolat kerítette hatalmába az agysejtjeit: - Megkapod a kódot!
Mint egy számítógép memóriájába, úgy áramlottak az adatok a fejébe. Teljesen kitisztult a gondolatvilága és egyre csak azt érezte, hogy fantasztikus tudás birtokosává válik. Egyszerűen tudta, mi történik a testében. Először a genetikai kódolás oldódott fel és mint egy vérátömlesztés járta át sejtjeit az új hejzetből adódó infornáció, majd a teremtő tudás adatai száguldottak át agytekervényein. Alig pár pillanatnak érezte az eltelt időt, mikor a szkafander, teljesen automatikusan újra szétnyílt és Pit, tiszta gondolatokkal kiszállt belőle. A szék ismét a padlóba süllyedt és ő ott állt teremtő társa holtteste mellett, felruházva az általuk hozott minden tudással. Aláereszkedett a csőben, bezárta a hajót és meg sem várta, amíg az jeget ér, elindult vissza a szobája felé. Kissé elmosolyodott magában, mikor a földi viszonyok között kiemelkedő teljesítményű számítógépét elővette, de eszközként mindenképpen szüksége volt rá. Visszament az irányítóba és rácsatlakozott a központi gépre. Keze vilámgyorsan járt a billentyűzeten, majd alig egy perc múlva odaszólt a monitorját álmosan bámuló ügyeletesnek.
- Szóljon a LUX - nak, hogy ismét a miénk a teljes irányítás!..............Ja és mondja meg nekik, hogy az ébresztőt kiiktattam!
Az ügyeletes hitetlenkedve bámult a távozó Pit után, aki hóna alatt a kis hordozható géppel eltűnt a szobák felé vezető folyosón
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.