Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Arthur Z. Balogh: Vonatnéző
Fullasztó hőséggel àrasztotta el a földet az óriàsi vörös nap, s a régen mély kék ég, ember emlékezett óta vörös volt.
Hàtàt, hàza omladozó falàhoz tàmasztotta. Modulatlan, hunyorgó szemekkel, — egy ideje rosszabbul làtott mint fiatal koràban, — nézte a semmiből jövő sineket eltünni az ismeretlenben.
Évek óta nézte a vonatokat. Igy ülve mint most, hàta a falnak tàmasztva, mozdulatlanul hallgatta a sinek énekét mikor egy vonat közeledett. Az erösödő ének acél és énergia orkànnà vàltozott.
Jól tudta, hogy nagy vàrosból jött a vonat, — szàmàra ismeretlen, — de nem tudta hovà ment. Eltünt a kanyarban és utàna minden elcsendesedett.
Két vonat között ismeretlen tàvoli tàjakról àbràndozott. Honnan jött és hovà ment, és az àllomàsok, ahol megtorpant néhàny percre. Vàgtató képzelete làtta az embereket szaladni dolgaik utàn.
Hàta mögött a hàz is élt. Egy pólyàs sirt az egyik szobàban és gyerekek jàtszottak körülötte a bokrok között. A szomszédból làgy zene szólt és a fülledt melegtől és ezektől az ismert hangoktól feje àlmosan bólogatott. Ezek az örökös délutànok amit csak néhàny robogó vonat zavart, volt az élete. Időnként egy Ürhajó félelmetes tàvoli morajàtól megremegett a levegő és a hàz ablakai, de soha nem làtott egy Ürhajót leszàllni.
Egy reggel a sinek között ment és meglepődött, hogy nem jött több vonat. Elöbb a föld remegett, majd a levegő és életében elöször làtta a megszàmlàlhatatlan Ürhajot ! Irtózatos erőfeszitéssel szàltak fel nyugat felé és a szél olyan erősen fújt, hogy borzongva feküdt a sinek közé.
Majd a csend visszajött. Ujra nézte a sineket de nem jött több vonat. Mögötte a hàz is elnémult. nem lakott benne. A csecsemő nem Senki sirt és a làgy zene sem szólt és nem jàtszottak a gyermekek a napégett bokrok között.
Csak most értette meg, hogy elfelejtették. Elmentek mielött a nap felfújta magàt és az égő vörösség mindent elönt. Tudta, hogy egyedül maradt és szomjas volt. Nem jött többé a vonat…A nap…A szomjusàg. Nehezen felàllt és a föld utolsó kutyàja eltünt hàzàban.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.