Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lovas József Pál: Sorsfejezet - NYOLCADIK TÖRTÉNET (2014. június)
(Az öreg halász)

Egy idős emberről mesélek. Miska bá’ valaha hajós volt, azt beszélik, valaha nagy vizeken járt, óceánokat lovagolt hatalmas hajóparipán. Leszerelése után a halászmesterségben találta meg önmagát. Imádta a dolgát, szeretett a vízen élni, jól ismerte a folyót, becsülte annak minden zegzugát. Mígnem egy rosszemlékű nap után nyugdíjba kényszerült. Orvosa javallata megfogta legbelül, talán meg is ijedt valamelyest, józan esze arra intette, hogy hallgasson az okos szóra.
– Majd az unokám folytatja helyettem – jelentette ki akkor Miska bá’, szeméből könny csordult alá, karját a fiú vállára helyezte. Az öreg ladikot, halászfelszerelését még aznap az unokájára hagyta. Azt mondta, nagyfiú lett belőle, most már ő is elboldogul a folyóval.
Miska bá’ nem sokáig bírta a Tisza látványa nélkül. Egy röpke idő után a folyó védőgátján üdvözölhettük ismét, ahogyan mindennapos sétája során a tőle megszokott elszántsággal ropja a kilométereket. Reggelente a belvárosi házak zegzugos utcáin elindulva egészen a fahídhoz vezető rámpáig, ritkábban a györfösi lejáróig cipelte 75 évével megrakott terhét. Természetesen onnan visszafele is ugyanúgy megtette ezt az utat. Egészségügyi sétája – ahogyan elnevezte, – akkor sem maradhatott el, ha nagyon fújt a szél vagy súlyos esőcseppek hullottak alá odafentről.
Kora tavasztól késő őszig gyakran letért a vízpartra is megpihenni. Szeretett üldögélni a folyómeder szélén, közel a pontonhídhoz, ott, ahol a város belvize egy kanálisban sodródik a Tiszába. Keskeny és mély volt ez az árok, az öregember szemében túlságosan is mély, és torkolatánál tölcsérszerűen kiszélesedett, ahogyan a nagy folyók találkoznak a még nagyobb folyókkal. Csak nézte a vizet, talán távolabbra is ellátott, ki tudja, talán a kékesszürke folyón túl az egész világot látta maga előtt.
Elábrándozott, szívet melengető emlékek, mesés történetek színes kavalkádja éltette benne a reményt: az élet szép! – Tőlünk is függ, persze, de mégis gyönyörű! – mondogatta gyakran hallgatóságának a baráti összejöveteleken. Ők meg bólogattak, és csodálták az öreget. Csodálták szívós akaraterejét, kitartását, hitét a földi létben, embertársaiban. És titokban irigyelték is, igen, irigyelték hatalmas életkedvéért.
Voltak fanyalgók, persze, akik, bár szerették, olykor-olykor, ha halkan is, elejtettek néhány megjegyzést az idős hajóssal kapcsolatban. Könnyű neki, hiszen a világot járta, sokat látott, tapasztalt ember, mondogatták, elismerve, akit megillettek, annak minden szava hitelt érdemlő.
Szeretett társaságban beszélgetni. Egy-egy pohár könnyű fehérbor mellett órákat elüldögélt a kocsmákban. Barátait hallgatta, nézelődött közben, aztán ő is elmondta a maga véleményét. Sok minden érdekelte a világból, olvasott, okos ember lévén általában naprakész volt bizonyos témákban. A sportban is.
– Akkor miért nem látunk mostanában a focipályán? – tették fel a kérdést a barátai.
Az érdeklődők kíváncsiságát Miska bá’ egyszerű, ám felettébb vicces magyarázattal elégítette ki:
– Előbb megszűnt a Diófa vendéglő, aztán bezárták a Harmadik félidő nevezetű kocsmát, mindkettő közel esett a pályához. Most mondjátok meg nekem, ezek után mi értelme volna meccsekre járni!?
Jót mosolyogtak ezen a többiek, mert hát nem olyan embernek ismerték az öreget, akinek nagyon fontos közintézmény lenne a kocsma. Már ami az italozást illeti. Miska bá’ pedig megnyugtatta társaságát, hogy az elhangzott akadályok ellenére a mai napig figyelemmel kíséri a helyi futballcsapat játékát.
– A Fő utcán sem jársz-kelsz már, mint régebben tetted – szegezték neki újabb dilemmájukat. Az öreg csak legyintett a felvetésre.
– Lassan már ott sem marad látnivaló – jelentette ki nagy szomorúan. – Üzletek, kocsmák, vendéglők zárnak be sorba. Márpedig ott, ahol a kocsmák is csődbe jutnak, azon a településen nagy a baj!
Mind közül a Hídi kocsma jelent meg előtte. A fahídhoz vezető utcában, a rámpánál. Valaha jó nevű, forgalmas vendéglátóegység volt, mára azt is utolérte a végzete. Ajtaján lakat, a küszöbén kinövő hatalmas gyomnövény jelzi, már nagyon régen léptek be rajta. Árva lett, elhagyatott, mint oly sok fontos és érdekes dolog a kisvárosban.
– Intézmények, cégek, épületek, emberek. Soroljam még? – nézett barátai szemébe az öreg. Aztán nagy sóhajtozások közepette még hozzáfűzte: – Egyszer csak mindannyian magunkra maradunk.
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejében ott, a folyó partján. Csend volt, nyugalom, s a neszező hallgatásban a Tisza lustán folydogált alá. A vizet bámulta, a mélységet. Aztán, amikor a napfényben hirtelen megcsillant egy parányi keszeg pikkelyes teste a folyó felszínén, a zsebéhez kapott. Majd el felejtettem, szólalt meg hangosan, és előhúzta a kis csomagot. Bocsánatkérőn figyelte az ide-oda cikázó halakat, miközben a nekik szánt eledelt a vízbe szórta. Ugyanúgy, mint régen, amikor még halászgatott.
Most éppen beetetett.
3172
jemcsuska - 2014. június 26. 17:41:34

Kicsit szomorkás, de megoldottad a feladatot.
Grat.
Emília

2135
mami - 2014. június 09. 16:23:36

Kedves Tollforgató!

Azt gondolom ennek az írásnak a legértékesebb mondata: -"Egyszer csak mindannyian magunkra maradunk."- Az egész történet tetszik, egész az utolsó mondatig. Nem érzem ide valónak az utolsó sort. amit érzek az, hogy komolytalanná teszi ezt a súlyos megfogalmazást is tartalmazó írást.

Szeretettel: /mami/

3313
paltetel - 2014. június 03. 20:12:14

Kocsmák bezárása, az egyedül maradás, halászás elmaradása - mind fordulatok lehetnek.
Üdv. Etel

547
Frady Endre - 2014. június 02. 11:24:12

E mese mint kiskabát
Melengeti Miska bá'-t.
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.