Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.23. 15:23
Kedves Józsi! Megkaptam a könyvet, köszönöm. Smile

2019.05.23. 14:12
Kellemes napot kívánok az esô ellenére! In Love

2019.05.23. 09:34
Kedves József! Köszönöm a tájékoztatást! Üdvözlettel: Kriszta

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
kovesdiferencne
Szántó László: Reneszánsz - Hatodik történet (2014. augusztus)
Az éj kocsijával,szilaj tervekkel utazom a város felé,a cél szomjúságával kémlelem az alattomos tájat, akár a tolvajok. Útszéli megállóknál tartok pihenőt, apró falvakon hajtok át, óvom az álmot. Néma földeken köd dereng, mint egy vén dinnyecsősz pipájának bodros füstje. Fent a ragyogó ég kikandikál a jegenyefák mögül, borzas patakok, korhadt fahidak, panaszos temetők maradoznak el. Kóbor cigányok lődörögnek a nádas felé, mint mindennap, esőben, szélben, hóban. Vajon ilyenkor hány elveszett lélek jár-kel céltalanul, feleslegesen, kedvtelésből vagy csak unalomból a világ elől menekülve vagy éppen saját világát keresve?
Az éj vándorának arra is van ideje, hogy megszámlálja a csillagokat. Csak zsibbadt szív meg némi fásult fájdalom szükségeltetik hozzá, nyilván imígyen olvashatta a centimétert a kiszolgált baka leszerelés előtt. Vajon mindig ennyi csillag szikrázott a Mennyben? Elődeink is így látták? Az ősember is ugyanezen fénylő pontok alatt aludta álmát? Ők is választottak maguknak csillagot egy romantikus estén a barlangjuk előtt hanyatt dőlve? Mostanság mintha csökkent volna a számuk, hiányoznak a halottak az égről, a megboldogult lelkek, az áldozatok, a harcban elesettek csillagjai. Fogyatkoznak, de hamarosan újak gyulladnak – mindenkinek szíve szerint más-más fénnyel.
Elhagyott foszlány az éjben a folyópart, mint a kútnak a végtelen mélye, a víz nyughatatlan,csak a potykák szenderegnek. Tündöklik ezüsttengerében egy óriáscsillag, mint egy keleti, egzotikus szépség fekete fürtjei között szeme helyén egy szikrázó briliánssal. A telihold sápadt álarca félresiklik egy pillanatra, kivillan csupasz fője. Félő, ők mind-mind hamar kifakulnak, messzire távolodnak. A külvárosban sem hallani már a szerelmi civódások hamis sikolyát, az árvák könyörgő sírását, a tenyérbe fojtott bűnbánatot, a kövér gyötrelmet, a fa tetején ringatózó Ámor tehetetlen megbotránkozását. A porban virrasztó szégyenkezve álmodozik a föld elérhetetlen hívságairól. Egy taxi nesztelenül suhan az éjszakában, miközben a csípős nyelvű sofőr minduntalan panaszkodik a vágy nélküli asszonyról valamilyen sajátságos hangon, amivel utasát untatja, míg haza nem fuvarozza.
A szerelem elköltözött!

Egész nap ábrándozva járok a város forgatagában, estére felvetődik bennem: hová lett innen az évezredes szenvedély? A házak ósdiak vagy mi emberek vénültünk meg? Hová lett a tagbaszakadt házmester, aki a kulcsokat csörgette baljósan,a rikoltozó ószeres, a jeges kocsi, a fáradhatatlan köszörűs és bánatos kutyája, a sárga villamos, mely csörömpölve reszketett a fénylő sínen? Merre illant a divatos bársonyzekék, vastag prémek, sejtelmes fátylak illata, a boldog és elégedett szerelmek melankolikus, ringó járása a sötét kapualjakban, a szélben táncoló cégérek alatt?A házak példás szobáiba a pillangómintás, fehér függönyök mögé lágyan fészkelte be magát az esthomálya délután száraz józanságából.
A virágbolt nyirkos ablaka mögött vér piroslik, az ötvösnél drágakő vakít, az agyonkoptatott macskakövekre barátságtalan verejtékcsepp hull. Az antikváriumban a megsüllyedt bejárati ajtó súrlódására a zsiványképű tulaj ráérősen felnéz, de mihelyt boltja visszatér a megszokott némaságba, újra az elsárgult lapok közé bújik; akaratlanul is halkan lépkedek, akár egy fülledt, gyertyaszagú kápolnában, nehogy felébresszem a múltat.
Szemben a színpad fakó függönye legördült már, az idős színész ledörzsöli arcáról a festéket, lehámozza magáról bohócköpenyét. Egy szempillanatra eltűnik a külső máz, felszínre tör a kendőzetlen valóság, könny csordul, homályosra vált a tükör. Átcsoszog az út túloldalára. Ő az, aki sohasem veszi észre az őszi elsárgult levelek zizegését, az első hó eksztázisát, a hídról a borzalmas halálugrást, aki nem látja a topános lányt, ki ügyes kézzel szeli a kovászolt kenyeret, mint Isten ajándékát. Érzékietlen, pátosz és költészet nélküli lénye már az Arany Hordó füstös magányában ücsörög, hosszú, őszinte kortyokban issza napi fröccsét.
A szerelem elköltözött?

A barackszemű lány a ligeti platánok védelmét választja, kézen fogva sétálunk ölelésében. Nemrég még itt volt az ifjú város szerelmi légyottjainak fő helyszíne. A fák ágait csiklandozó nap lemenő sugaraiban esküdtek sírig tartó szerelemre a párok, az eltépett szerelmes levelek apró darabjait sokáig lebegtette a szél.
A mezők virágai, melyeken oly jókat hemperegtünk, ma füves emberek üstjeiben nőcsábító és férfibolondító kotyvalékká nemesülnek. Apark lámpásai bazáros fényben csillannak, a kísérteties holdsugár a divatjamúlt hölgyek életunt arcát világítja meg, miközben a csónakázótó fodrozódása ezüsthullámot dob a ligeti színjáték résztvevőire. Merengve ülünk a nyíllal átszúrt szívek padján. Az élet oly közel, és oly fenyegetőn ereszkedik most hozzánk, mint egy elhagyatott kunyhó sarkából a fejbúbunk felé süllyedő pók.
Körülöttünk gigantikus játszma folyik. A régi mogorva és penészszagú városból mosolyogva és diadalmasan épül fel a romlatlan szentek városa. Nappal mindig dolgoznak: palotákra tornyot, házakra színes cserepet, a bejárathoz boltozatos kaput, a homlokzatra díszes erkélyt varázsolnak. Ám az éjszaka mintha temetnének. Teherautók végtelen sora hordja ki az elenyészett anyagot, a romlott szennyest a városból, az öreg emberek, az ősi házak, a régi utcák és az elavult szokások poshadt tetemeit. Még a szívek is elszontyolodnak, mintha a daruk lánccsikorgásától elillant volna a madarak bódító csicsergése.

Szerencsére az ablakok rideg rácsai mögött már felszaladnak a rolók, összeforrnak a kettétört álmok.A város hajdani sírjából az átaludt, elmulatott, eljátszott ifjúság lógatja ki fantomlábát, és bár egy percig tart csupán ez a rémlátomás, mégis megborzongva fordulunk a csodálatos égboltra, majd lelkünk mélyéről csínytevő puszit küldünk felfelé, mert érdemes az élet arra, hogy örömmel fogadjuk dalolását.
Felfigyelek páros magányomból: Istentől, éjtől, csillagtól, a lány gyűrűzőmosolyától önfeledten hallom, a közelben egy nő sikolt kéjesen, csalogatón gitározik rajta egy férfihang, az árnyékuk összeolvad a harmatos bokrok virágszirmaiban, a méz sárga fű őszies hajladozással, irigyen sóhajt utánuk.
Szemlesütve, lényünk összekacsint.
Ki ne tudná: aliget vasárnap mindig orgonaszagú. Andalgó sétányán, a padunk előtt örök nyomot hagy a négy keskeny talp, mely hűségesen átkarolva oly vágyódással szorong most egymás mellett. Az eléjük hullott akácvirág egy kis sóhajtás csupán, nemsokára elragadó kuncogás hangzik a lombok közül. Az esti köd ásítása pusztán egyetlen múló perc egy végeláthatatlan, boldog utazásban, mely hideg párát lehel ujjunkra, vele a város minden ablaküvegére felírjuk cirkalmas betűkkel: SZERETLEK.
2295
csanady nora - 2014. augusztus 06. 22:47:02

Kedves Tollforgató! Nem értem miért nem kaptál még hsz-t. Nagyon tetszett az írásod. Gyönyörűek a metaforák és a megszemélyesítések. Gratulálok! További sok sikert! Szeretettel: Nóra

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.