Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.23. 17:09
Kellemes délutánt és szép estét mindenkinek. Smile

2019.05.23. 15:23
Kedves Józsi! Megkaptam a könyvet, köszönöm. Smile

2019.05.23. 14:12
Kellemes napot kívánok az esô ellenére! In Love

2019.05.23. 09:34
Kedves József! Köszönöm a tájékoztatást! Üdvözlettel: Kriszta

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Fülöp Ági: Szeretem az esőt - Hetedik történet (2014. szeptember)
Augusztusi est van. Sétára indulok. Végtelen csend uralja az amúgy kissé elhagyatott, szürke hétköznapokat élő városrészt. Elcsitult már a nappali zsivaj, a gyermeki lárma. Ők, még gondtalanok. Elvétve sétálgat egy -egy pár. Amott néhány magányos ember. A legtöbben otthonaikba pihennek. A napokban szörnyű meleg volt. Enyhe szellő suhan át a hallgatásba burkolt, rózsákkal szegélyezett parkon. Akár egy kis, vidám hírnök. A naptól tikkadt fák bágyadt ágaikat lóbálva integetnek a nyugovóra tért énekes madárkáknak. Igazi barátságban élnek egymással. A zömök, fényes testű tücsök királyfi egy altatódallal kíván jó éjszakát. A zizegő falevelek sejtelmes suttogása tölti be a néma teret. Jön az eső. Az égen szürke felhők gyülekeznek.
Lassan, óvatosan érkezik, szinte lopakodva. Ő türelmes. Nincs behatárolt munkaideje, hiszen a szelek szárnyán ő, - bármikor tovalibbenhet. Jelenleg, ez a kikötője. A város eme része. Szakaszosan végzi a rá bízott feladatot. Langyos szellők hátán érkezik. Előbb szétnéz a terepen. Majd lassan, ráérősen hullatni kezdi nagy, kövér vízcseppjeit. Boldogan elmosolyodom. No, végre! Csakhogy itt vagy!- mondanám, de, tudom, ő néma, úgysem válaszol. Finoman érinti arcomat. Érzi, felismeri rajta szomorúságom rezdüléseit.
Pedig, ha tudná, hogy mennyire szeretem őt! A nyáresti esőt. Gyermekkorom óta. Megnyugtat. Tisztít. Átöleli egész testemet. Betölti énemet. Szeretem érezni puha cseppjeinek bársonyos érintését. Amolyan misztikus az érkezése. Kellemes, bódító a jelenléte. Betölt mély érzésekkel. És elgondolkoztat. Sok mindenen. A létezés, az élet nagyszerű csodáján! Maradéktalanul balzsamoz. Nem hasonlítható a viharos, gyors, haragos esőhöz. Hiszen az, mindent felkavar. Dühös és vad. Néha büntet. Elsodor. Tönkretesz, pusztít, ha úgy van hozzá kedve. Emez, ellenben, - teljesen más. Lelkem kiismerhetetlen bugyraiba hatol. Olykor, - ott bent, elcsendesít mindent. Vele együtt megáll a könyörtelenül rohanó idő. Ha csak egy percre is. Nincs hatalma felette. Szemem lecsukom. Csak állok mozdulatlanul. Nehogy e varázs megtörjön, elszálljon. Hiszen éreznem kell…
A bőrömön, a hajamon, a hozzám tapadt ruhán keresztül. A perc, megismételhetetlen. Félve kinyitom szemeimet. A sós ízű könnycseppeknek nyoma sincs már. Lemosta az áldott, - finom eső. Eltűnődöm. Valóban szeretem az esőt. A májusit és az augusztusit. E két hónap a kedvencem. A szeptember is csodás hónap. De esője, már hűvösebb. Más üzenetet hordoz. A lassú elmúlásét. Most a jelen számít. És a jövő. A nyári esőcseppek lemossák a múltnak keservét. Felsejlik az ég alján a gyönyörű szivárvány. A Nap aranyló koronája hirtelen lebukik, akár egy térdre ereszkedő óriás. Fárasztó, hosszú napokat, heteket tud maga után. Borzasztó kánikulával. Egy fehér kiscica ijedten húzódik meg a bokor alatt. Eltévedt volna? Megkönnyebbülten sóhajt fel minden kis rög, e fekete, rozsdabarnára fakult anyaföldön. Fellélegzik maga a természet is. Boldogan felsóhajt, ezt várta.
Mint a sivatagi ember. Annyira szomjazott már. Kizsigerelte sejtjeit a tűző napsugarak égető ereje. Minden olyan misztikus. Mégis rendezett. Eleve elrendelt fordulatok sokasága az egész. Egy körforgás. Döbbenten állok és gyönyörködöm és emlékezem. Te is álltál már kedveseddel nyárestén finoman aláhulló langyos augusztusi eső köpenye alatt? Nevettél önfeledten miközben esőtől ázott ruhája testéhez tapadt? Csókoltad kedvesed arcát, nem törődve a végig csordogáló esőcsepp patakocskával?
Akkor tudod, milyen különleges érzés állni és ezt átélni! Mert van mire emlékezned. Van miért külön szeretned az esőt. Kedvenc évszakod esőjét. Kinek-kinek más az. Mert mi is mások vagyunk, emberek. Ettől szép és érdekes a világ! Még állok egy-két percet, majd lassan elindulok. Hazafelé. Miközben foltozgatom, elrendezem a végtelen képzelet elnyűtt hálóján szőtt kusza szálakat. A csendben sistergő esőcseppek végigfolynak arcomon, újra és újra. Letörlöm. Megtisztult a levegő. Szinte érezni a friss illatokat. Fellélegzik a város. Amott a kis patakocska boldogan csobog tovább. Ő is megy a maga útján. Kiszáradt medre új erőre kap. A csillogó gyöngyszemű esőcseppek portalanítottak. A fák, bokrok és a fű is életre kel. Az esteledő fényben kivirul a természet.
Minden hálát rebeg a felbukkanó holdsugarakat körbeölelő éjszakai csillagmágusoknak. Kellemes séta volt ez, amolyan nyári aranyesős. Újjászületve lépdelek, megtisztulva lelkileg, -érzelmileg.
Emlékeim vonatán utazom. Az eső légvonalán. Megpihenve, megnyugodva. Átértékelve a megtett utat. Életutat. Jó, ha vannak édes emlékek. Bearanyozzák a jelent és irányt mutatnak a jövőbe. Befejezte könnyhullatását a csodás eső is. A pihegő éjszaka csillagösvényén, álomországban megpihen a természet és mi is, emberek. Örök érvényű törvények ezek. A nappalok, az éjszakák, az eső, a hó, a szél. Útjuk végtelen, létük kikutathatatlan. Légy boldog, hogy részese lehetsz e csodának, az életnek és az abban rejlő minden örömnek! Szeresd az esőt és becsüld minden cseppjét, mert az élet mozgató rugója ő is!
4932
liliom54 - 2014. október 01. 22:55:31

Kedves Endre!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám és véleményedért pedig, - külön köszönet!ThinkingRoseHeart
Szeretettel: Ági

547
Frady Endre - 2014. szeptember 02. 14:08:03

Tyű, ez igen magasröptű filozófia! Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.