Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Pozderka Imre: Szeretem az esőt - Kilencedik történet (2014. szeptember)
A tavaszi, gomolygó, szürke felhők áztatják a még sárgászöld vetéseket, hogy haragoszöldre váltsanak. Cseppjeik óvatosan, áztatón szivárognak be a rögök közé, lemosva a fák, bokrok gallyairól a tél rideg keménységét. Kopaszságukban a napot keresik, de az most a felhők között rejtőzik. Az eső már meleg és életre duzzasztja az ágakon még terpeszkedő rügyeket.
A védettebb helyeken megpuhítva az utat fűcsomókat húz elő a földből, miután a fel-felrebbenő szél arrébb seperte, feldarabolta a tavalyi avart. A hóvirág hagymáit addig locsolgatja, amíg kibújik, de aztán szinte egyszerre növeszt levelet, virágot. Nemsokára át kell adnia helyét a tulipánoknak és jácintoknak, de addig dacolva az éjszakai hidegekkel szerényen bólogat az esőcseppek súlya alatt.
A tavaszi szél végigsimít az esőben megroggyant tavalyi nádszálakon, hamarosan el is fekteti, hogy helyet biztosítson az új, feltörekvő leveleknek. A nyulak meggörbült háttal, még sántikálva keresik a lucernatáblán az új hajtásokat.
Az emberek esernyővel járnak. A hószínű arcok, a beesett szemek tudják, hogy ez már a tavasz ígérete. A nap majd széthúzza a felhőfüggönyt és mosolyával elűzi a tél fehér hidegségét.
A nyári, nyugat felől rohanó, a vidéket sötétségbe borító, villámlásos égiháborúk után a sötét felhők gyorsan világosodnak, amint megszabadulnak esőterhüktől. Áztató esők már, ahol a bőrig ázott gyerekek kétoldalt kiterjesztett karokkal nevetve forognak egyre gyorsabban tengelyük körül az esőben. Aztán a felhők mögül kikukkantó nap fényében csodálják a szivárvány hídját, mely minden közeledő lépésnél távolabb kerül. A tócsák melegek, mezítláb lehet bennük tapicskolni. A ruha átázott, bár ennek lehetnek következményei.
Az emberek parasztünnepet emlegetnek. Aratás van, ilyenkor pihenés csak eső idején lehet.
Nagyanyám ilyenkor előkereste nagyapám kopott, színehagyott bundáját, leterítette a félig nyitott verandán, ráfektetett, és mesélt. Közben a csendesülő esőt néztük, amint egyre halkuló dörgéssel távolodik. Mesélt az életéről, a régi aratásokról, égiháborúkról, egészen addig, míg el nem aludtam.
Másnap a nap nagyobb sebességre kapcsol. Gyorsan szárítja fel az utakat, csak a döccenőknél hátra hagyva a tegnapi tócsákat. A levegő nehéz, párás, de a felröppenő szél gyorsan tünteti el a hajnali párát, szárítja a renden lévő szénát, a talpon álldogáló gabonát. A búzatarló újra szúr, és egy nap múlva folytatható az aratás.
Az őszi esők szitálását, fényes, szinte tündöklő napsütés váltja. Szikrázón freccsen szét a barnuló leveleken, kicsalogatja feketedő burkából a diót, pirosra festi a szőlőszemeket. A szél a felhőket terelgeti szét-össze, útján felkap maréknyi száraz falevelet, röpteti, aztán elengedi. Szántáson, vetésen keresztül repül az ősz pókhálója is, az ökörnyál. Kis pókok utaznak így, míg meg nem akadnak egy-egy nagyobb hanton, szárkúpon szinte fehérre festve őket.
Az őszi esők aztán dermednek. Maguk előtt terelik a hajnali, csendben gomolygó ködöket, melyek foszlányait csak délelőtt tudja áttörni a nap. A fel-fellobbanó szél újabb esőket hoz, mely a jövőnek szól. A következő tavaszt táplálja már ez.
Az emberek ilyenkor felhajtott kabátnyakkal az ernyőjükkel bajlódnak ismét és várják a márciusi első, reményt adó, áztató záport, mert akkor már múlt időben beszélhetnek a negyedik évszakról, – a télről.
3659
bujdoso - 2014. október 02. 08:26:37

Kedves Titanil és Endre!
Köszönöm. hogy írásomat elolvastátok és a véleményeket.
Üdv. Bujdosó

1403
titanil - 2014. szeptember 30. 14:49:40

Kedves Tollforgató!
Nagyon tetszik, ahogy évszakonként bemutatod az esők közötti különbségeket. Smile
Sok szeretettel: Magdi

547
Frady Endre - 2014. szeptember 02. 14:15:23

Agrármérnöki precizitással cizellált epika. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.