Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lovas József Pál: Eszter (2014. szeptember)
Eszter. A bemutatkozás pillanatok műve volt. Már ha az előzményekhez hasonlítjuk a történéseket. A bál forgatagában el kellett telnie bizonyos időnek, amikorra egymásra találtak. Sokáig csak a szemezgetés ártatlan ténye játszódott le kettejük között, figyelmes, mindazonáltal titkosnak vélt pillantásokat vetve a másikra.
Az a tekintet azonban mindent elárult. Gábor némi félelemmel lépett a hölgyhöz, a bemutatkozásnál katonásan összecsapta a bokáját, fejével biccentett egy picit. Eszter apró meghajlással fogadta a bókot, tapintatosan kedves mosolya bátorítóan hatott a férfira.
– Már azt hittem, soha nem kér fel – szólalt meg kicsivel később, már a táncparketten. Karját Gábor vállára helyezte, mélyen a férfi szemébe nézett. Szavait inkább biztatásnak, mintsem intelemnek szánta.
– Miből gondolta, hogy nem kérem fel?
– Hát, hogy úgy tétovázott az elején.
– Na, hallja, ilyen szúrós tekintetű gardedám mellett más férfi is habozott volna a helyemben.
Eszter elmosolyodott.
– A keresztmamám. Ő olyan ártatlan, mint a ma született bárány. Még nem evett meg egyetlen fiút sem az ismerőseim közül. De azért mellette biztonságban érzem magam.
– Akkor jó. Így már nyugodtan táncolhatunk.
Azon az estén jól érezték magukat. Nekik tetsző volt a zene, a hangulat és a társaság is. Beszélgettek. A társalgásban Eszter volt a kezdeményezőbb.
– Mivel foglalkozik? – kérdezte egy röpke pihenő alatt.
– Fotózom.
– Csak úgy magánszorgalomból, vagy hívatásosan.
– Hívatásosan.
– Művész? – kíváncsiskodott tovább a lány.
– A munkáim alapján azt mondják rólam, hogy művész vagyok. Egyébként egy magazinnál dolgozom, fotóriporterként.
– Csakugyan?
Eszter málnaszörppel frissítette magát, elgondolkodva révedt poharába. Azon töprengett, mit is mondana minderre a keresztanyja. Bizonyára csettintene egyet amúgy úrinő módjára a nyelvével, ez igen, harsogná világnak, jól szituált fiatalember, remek ember, ráadásul pénzkereső is. Aztán még hozzáfűzné: jó parti lenne ez neked, lányom.
Elmosolyodott ezen. A keresztanyján. Ott ült velük szemben az asztalnál, ásványvizét kortyolgatva, árgus szemekkel figyelt. Le nem venné Gáborról a tekintetét, gondolta Eszter. Aztán vége lett a szünetnek, újra táncba mentek.
– Szép foglalkozása van – szólalt meg a lány.
– Az – bólintott a férfi. – Szeretem.
– Mi az, ami a legfontosabb benne ahhoz, hogy az ember jól csinálja a dolgát?
Gábor egy pillanatra elgondolkodott.
– A szem. A látás. Jó időben érezni és elkapni egy adott pillanatot, egy mozdulatot, egy rezdülést. Érzék és jó szem, az kell hozzá, hogy észrevegyük a fontos történéseket.
– Igazán szép – nyugtázta a lány. Belekarolt a férfiba, s a gardedámhoz kísértette magát. – Most mennünk kell.
Gábor kissé csalódottan nézett Eszterre, szíve szerint marasztalta volna még.
– Sajnálom – mondta. – Remélem, hamarosan találkozunk.
A lány búcsúzóul kézcsókra nyújtotta a kezét.
– Hát persze. És egyszer majd rólam is készíthetne egy képet.

A fotó. Eszter izgatottan készült a napra, órára, percre. A legjobbat akarta kihozni magából. A teraszon várta a férfit. Néhány lépést tett felé, szerető jó barátként köszöntötték egymást.
– Kedves, fantasztikusan jól néz ki – szólt ámulattal a fotós, parányi csókot lehelve a lány arcára. – Gyönyörű! – kiáltott fel újra és újra Eszter kezét szorongatva, majd néhány lépést tett hátrafelé, hogy még többet láthasson a csodából. Egyszerűen lenyűgözte a lány szépsége.
– Köszönöm – szólt Eszter kedvesen, s hogy elpirult, a férfi így még vonzóbbnak találta.

Ma is jól emlékszik arra a napra. Órára, percre. A fotózásra. Az egyetlen képre, ami megmaradt örökül. Bejárta vele a fél világot. Sajnos, már Eszter nélkül.
Hogyan maradtak el egymástól, ma sem érti. Csak hajtogatja magában: édes, édes-drága emlék! Ha akarna, sem tudna szabadulni tőle. Az a lány örökre megigézte. Behunyt szemmel is őt látja, ott ül vele szemben egy asztalkán, a terasz oszlopának dőlve, és csábosan mosolyog. Ahogyan a kamerába néz, maga a megközelíthetetlen tökély. Aztán az a mozdulat! A kalapját igazító nő mozdulata, amint fejfedőjét föntebb csúsztatja a homlokán, hogy árnyék se érje azt a csodálatosan szép arcot.
Istenem, de gyönyörű!, kiált fel. Aztán nagyot sóhajt, úgy mondja: kár, hogy mindez már csak egy emlék.
#
3933
vadvirag47 - 2014. szeptember 10. 13:45:26

Tetszett, és mivel én szeretem, ha láttatják velem a szerző által megélt vagy kitalált, történéseket, kicsit csalódottan olvastam végig. Kíváncsi lettem volna, mi történt ezzel a két fiatallal? Így is nagyszerű olvasmány volt. Vadvirág

4409
Yolla - 2014. szeptember 04. 11:20:43

A beteljesületlen szerelem mindenki emlékezetében piedesztálra kerül.

Szépen fogalmazott novella.

Gratulálok: Yolla

499
magyareszter - 2014. szeptember 03. 18:45:52

Kedves József Pál!

Nem tudom, hogyan használod a keresztnevedet, vagy melyiken lehet megszólítani, így mindkettőt írtam.
Megfogott novelládnak a címe, az Eszter nevet nemcsak viselem, hanem szeretem is. A poén pedig az, hogy Gábor Eszter párja, illetve, nem lett az.
A beteljesületlen szerelem talán a legszebb, abba bármit bele lehet képzelni. Talán elszalasztották a pillanatot, talán nem voltak olyan erős érzelmek, hogy összekössék az életüket. Sok mindent bele lehet képzelni, azt is, hogy vajon mi történt, hiszen nem bonyolódtál bele semmiféle magyarázatba, csak a tényeket írtad meg.
Gratulálok írásodhoz! Sok szeretettel Eszter (Csató Gáborné) Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.