Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.23. 17:09
Kellemes délutánt és szép estét mindenkinek. Smile

2019.05.23. 15:23
Kedves Józsi! Megkaptam a könyvet, köszönöm. Smile

2019.05.23. 14:12
Kellemes napot kívánok az esô ellenére! In Love

2019.05.23. 09:34
Kedves József! Köszönöm a tájékoztatást! Üdvözlettel: Kriszta

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Szabó János: Megsárgult lapok - Negyedik történet (2014. november)
Gombóccal a torkában ment fel a keskeny lépcsőn. Óvatosan lépkedett, fokról-fokra. Már nem rohant úgy, mint annak idején. Hányszor, de hányszor szóltak rá anyáék, lassabban, mert leesik. Rátette a kezét a kilincsre, és egy sóhaj után benyitott. Ahogy az ajtó megnyikordult, a bal szeméből egy könnycsepp gördült végig az arcán. A nyikorgás… „Kérem”. Keze fejével letörölte a sós cseppecskét, majd újra behúzta az ajtót. Mikor ismét kinyitotta, megint megszólalt. „Kérem”. Ezt ő találta ki, hogy az ajtó azt mondja, azt nyikorogja, kérem. Nem engedte Apának, hogy megolajozza. Beljebb lépett. A szoba úgy nézett ki, mintha egy perccel ezelőtt hagyta volna el. Minden katonás rendben, sehol egy porcica. Anya rendszeresen takarított, csak éppen egy hét éves kislányt vártak haza, nem egy huszonkilenc éves asszonyt. A berendezés, és az íróasztal üveglapja alatt lapuló popsztárok fotói, azért elárulták, hogy van itt némi időutazás. Leült az ágy szélére. A matrac ropogott a súlya alatt. Most már zokogott. Csendesen, de teljes szívéből. Két-három perc után csillapodott a sokk. Elővette a zsebkendőjét. Megtörölte a szemét, majd ránézett az íróasztal fölé felakasztott fém lapra. Apa rakta fel. Mágnessel bármit rá tudott rögzíteni. A családi síelős képek mellett, három vonalas füzetlapra lett figyelmes. Az első, egy vers, amit ő írt. Milyen érdekes, hogy most mindenre emlékszik. Tavasztündér a címe. Még az első sor is beugrik:
- Mikor elolvad a hó a kertben, először még nagy a sár.
De Tavasztündér napfénylovon, egykettőre odaszáll.
Elmosolyodott a gyermeteg rigmuson. A másik lapon egy rajz. Valami bohóc. Rémlik, hogy cirkuszban voltak, és látott egy zenebohócot, aki mindenféle hangszeren játszott, de minduntalan elvették az eszközeit. Az egyik hangszer tolvaj, egy hófehérre maszkírozott, csúcsos sapkás piperkőc volt. Azt rajzolta le. A harmadik lapot, csúnyán tépték ki a füzetből. Ennek ellenére, akkor ez volt a legféltettebb kincse. Szerelmes levél, ami neki szólt. Egy Zsolti nevű fiú írta a B-ből. Előző nap kapta. Másnap, még az egész napos zuhogó eső sem tudta elvenni a jókedvét. Aztán minden másként alakult…
Ömlött az eső. Az iskola bejáratánál várakozott, az előtető alatt. Tudta, Apára még legalább negyed órát várni kell. Aztán egyszer csak, mégis lefékezett a sötétzöld lada, és rohant. Tornazsákját a feje fölé tartva, kerülgette a pocsolyákat. Bepattant hátra. Nem tűnt fel, hogy Apa nem fordul felé, és kérdezi meg, „mi újság maszat?” Csak az üléshuzattal volt elfoglalva. Mármint, hogy nem a ronda kávébarna, hanem hogy még rondább okkersárga. Aztán a kocsi illata is más volt, és most nézett a sofőrre, hogy ennek rövid őszes haja van. Ki akart szállni, merthogy rossz kocsiba ült, de a férfi azt mondta, nincs semmi gond, elviszi valahová. Az ajtók be voltak zárva, és ő csak sírt, sírt, hogy meddig nem tudja, mert elvesztek az emlékek. Kitörlődtek. A következő, az a csodaszép néni, és még szebb ház, Belgiumban. Hogy mikor került oda és hogy, azt nem tudta. Hogy mikor öltözött át másik ruhába, azt sem. Az új anyukája is magyar volt, és nagyon barátságos. Magántanulóként ki sem tette a lábát a házból, csak mikor elutaztak valahová, és sűrűn utaztak. Keresztbe kasul a világba. Nagyon gazdagok voltak. Úgy tudták, neki sanyarú sorsa volt Magyarországon. Hiába bizonygatta sírva az ellenkezőjét, csak nyugtatgatták, csitítgatták, hogy minden rendbe lesz. Becsapták őket. Aztán valahogy beleívódott ebbe az új életbe, mint a tinta az itatóspapírba. Kezdetben bebeszélte magának, hogy az igazi családja már úgy sem fogadná vissza. Később pedig már olyan mindegy volt. Itt is nagyon szerették, és valahogy elveszítette minden emlékét a régi édes szüleiről. Még az arcukat sem tudta felidézni. Mintha az előző életét egyszerűen kiradírozták volna. Teltek múltak az évek, és ahogy felnőtté vált minden visszajött. Félt a találkozástól, ezért húzta halasztotta a dolgot. Belga nevelői halála után, már nem bírta tovább. A férjének mindent elmondott a régi életéről. Michael, egy francia üzletember volt. Amint tudomást szerzett a felesége múltjáról, mindenben bátorította. Még így is egy teljes évig szervezte a hazatérését. Előtte kipuhatolt mindent. Az eltűnése után, a szülei hetekig alig aludtak. Rengeteget veszekedtek, egymást hibáztatták. Másból sem állt az életük, mint a kutatásból. Majdnem ráment a kapcsolatuk is. A nyomozók megállapították, hogy tudatosan választották ki. Valamiért megtetszett a gyermekrablónak, vagy rablóknak. A kocsi sem volt véletlen. Néhány nappal a rablás előtt lopták, egy kecskeméti autókereskedésből, és két napra rá találták meg, egy budaörsi autómosóban. Csak úgy otthagyták lehúzott ablakokkal. A mosószeres víz, minden nyomot eltüntetett. Három évbe telt, mire a magára maradt házaspár talpra állt, és újra gyermeket vállalt. De abban megegyeztek, nem pótlék lesz, hanem testvér. Klaudiát minden percben hazavárják. A húgát, Andit is úgy nevelték, van egy nővére, aki majd egyszer kopogtat az ajtón. És egyszer kopogtatott. A sors keze, hogy csak Andi volt otthon, de ahogy meglátta a nővérét, fiatalkori Anyját ismerte fel benne, és néhány pillanatnyi szünet után, rákérdezett:
- Klaudia?
A két lányt egymás nyakába borulva találta a bevásárlásból percek múlva hazatérő Anya, és Apa. Apa kiment a kertbe, csak intett a kezével, hogy minden rendben, de most szeretne egy kicsit egyedül lenni. Az ablakból nézte a három nő, ahogy arcát a kezébe temetve zokog. Aztán mikor bejött, beszélgettek kicsit, de a legjobb az volt, hogy egyáltalán nem kérdezték, miért csak most jött haza.
- Majd egyszer tisztázzuk, ha te úgy érzed, hogy eljött az ideje. – mondta Apa.
Egyszerűen csak örültek neki. A húga nem akarta elengedni a kezét. Kicsit később Klaudia elmondta, van egy kislánya, aki négy éves, és most a szállodába van az apjával. Elmenne érte, hogy idehozza. A férjét még nem akarja, majd talán holnap. Mikor megjöttek, Klaudia akkor ment fel az emeletre…
Nem tudja mióta ült az ágyon. Lentről finom ételszag áradt felfelé. Az ajtó megszólalt:
- Kérem.
Egy pici göndörfürtös fejecske jelent meg a nyílásban.
- Anya! Mikor jössz le?
Felállt az ágyról.
- Jövök kicsim.
Odalépett a mágneses táblához, és az jutott eszébe, csak ezen a három füzetlapon látszik az elmúlt huszonkét év. A déli fekvésű ablakból beáramló napfény megtette a hatását. Megsárgult lapokká váltak, mintha legalábbis valami régi lexikon darabjai lennének.
- Ez kinek a szobája? – kérdezte a kis Zoé.
- Az én szobám volt, régen.
- Szép.
- Igen. Nagyon szép.
Kézen fogta a gyermekét, és ahogy a kilincs után nyúlt, azon rimánkodott, csak most az egyszer maradjon csendbe az ajtó. Mert ha megint elrebegi a sóhaját, összeomlik, és nem lesz képes visszamenni Franciaországba. És akkor ez a géppel készült, tucatra gyártott olcsó nyílászáró, bebizonyította, hogy van lelke. Olyan csendbe csukódott be, mint még soha.

Vége.
4338
kbszabo - 2014. december 06. 23:53:02

Kedves Csaba! Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszik. Üdv. Szabó Jani

242
RRCs - 2014. december 03. 10:26:08

Szívbemarkoló történetet olvastam, igényes megfogalmazásban. Gratulálok az elnyert díjhoz, melyet megérdemelten gyűjthetsz be.
Üdvözlettel: Rajnai R. Csaba

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.