Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 21:59
mama a szerző profiljánál közvetlenül tudsz neki levelet írni.

2019.07.18. 20:47
Kedves H. Gábor Erzsébet! Szeretnék a "Berkenyeágon kismadár" tündéri gyermek verses kötetéből rendelni egy példányt. Mi a teendőm? Üdvözlette... Bővebben

2019.07.18. 18:35
Felhívom a kedves szerzőtársak figyelmét (főleg az újabbakét), hogy személyemben, a versek prózák alatti véleményekre legtöbb esetben bővebben reag... Bővebben

2019.07.18. 17:31
Kellemes estét az értékes alkotások között. Szeretettel. Éva

2019.07.18. 16:21
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

2019.07.18. 10:13
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 6
» Online tagok: 0
Laszczik Andrea: Egy kéz (2014. december)
„ A tömeg őrjöngve ordította: - Feszítsd meg! Feszítsd meg!
Pilátus értetlenül figyelte a felbőszült, ártatlan vérre szomjazó népet. Fejét csóválva adta át nekik az embert, akiben semmi bűnt nem talált.
Megalázták, leköpték, elhagyták Őt. Szomjasan, éhesen, ruhátlanul egy oszlophoz kötözték, és megkorbácsolták. Minden ütésnél felszakadt a bőre, ahogy a hagyományos római korbács hegyes tüskéi csontig a húsába martak. Majd durva fából készült keresztet tettek sajgó hátára.
Keresztre feszítették, kigúnyolták, magára hagyták, hogy teljessé tegyék lelki, és testi szenvedéseit.
Ő némán, alázattal tűrt. Tudta, értünk teszi, hogy kiontott vére menedék, védelem legyen mindenkinek, aki hozzá megy. Engedelmes volt a népéért. Elviselt minden kínt azokért, akiket szeretett. Az ellenség azt hitte, legyőzte Őt, de öröme rövid életű lehetett csak. Csalódottan tudomásul kellett vennie, hogy Isten terve így volt tökéletes, teljes. Örökre legyőzte őt a Fiú, aki értünk halt, és feltámadása után is értünk él.”
Sára ölébe ejtette a könyvet. Apai öröksége volt, melyet évszázadok óta őrzött a család. Sosem nézte meg ezt a több kötetes kincset. Nem érdekelte.
- Volt egyáltalán valami igazán fontos az életemben? – kérdezte magától cinikusan.
Nem kellett kimondania a választ. Már letisztázta magában életének sivárságát. A siker, karrier érdekében folytatott viszonyokat, a nem kívánt gyermekeket, akiktől a műtőasztalon szabadult meg, az átmulatott éjszakákat, a becsapott kollégákat, akiken átgázolt saját előmenetelét tartva szem előtt. Egyébként ez sosem okozott neki lelkiismeret furdalást.
Egészen addig, míg pár hete orvosa nem közölte vele a szörnyű diagnózist.
Hmm! Soha nem merült fel benne, hogy ára van a törtetésnek, pénz imádatnak, a könyörtelen, gátlástalan életnek. Mindig úgy hitte, neki ez jár, mert okosabb, különlegesebb, mint mások. Most fizetnie kell. Az életével. Halálos kór, gyógyíthatatlan betegség. Csak pár hete van hátra.
Megpróbálta legalább részben rendezni a számlát. Felhívta volt kollégáit, szeretőit. Döbbenten vette tudomásul, hogy senki nem akar vele szóba állni. Valójában megvetették.
Férje, gyermeke nem volt. Csak akadályozták volna a karrier építésében, szabadságában.
Most egyedül üldögél a teraszon, kedvenc hintaszékében, teát szürcsölve. Arról az Istenről, és arról a Jézusról olvasgatva, akiknek létezésében sosem hitt. Mindig úgy vélte, az a legbiztosabb, ha önnön istene lesz. Így maga hozza a szabályokat. Ő dönti el, mi bűn, és mi nem az. Így persze a büntetés, bűntudat, bűnbánat kifejezések eleve hiányoztak a szótárából, hisz bűnei a saját szemében csak apró hibák, csínyek voltak, amik alól azonnal fel is mentette magát. Lelki ismeretét egész fiatalon némaságra ítélte.
Az azonban fellázadt. Talán a könyv szabadította ki a foglyot, talán a közelgő vég gondolata, a magány. Nem tudta pontosan. De kiszabadult, és az évek során elnyomott bűnei elemi erővel törtek felszínre.
Rájött, szüksége lett volna a korlátokra. A szabályokra, amiket Isten nem véletlenül állított fel sok ezer évvel ezelőtt.
Könnyek csordultak le az idősödő asszony arcán, és csendes imát suttogott, melyben elsorolta bűneit, és minden fájdalmát.
- Soha nem hittem benned. Így a bocsánatodra sem volt szükségem soha. A segítségedre sem.
De már hiszem, hogy vagy. Nem tudom, miért, de tudom, hogy Te teremtettél mindent. Engem is. Hiszem, hogy a fiad, Jézus, értem is meghalt, és értem is szenvedett. Köszönöm. Bocsáss meg nekem, kérlek. Tudom, hogy megteszed, mert Te sokkal jobb vagy, mint mi emberek. Hiszem, hogy a Tied az életem. Tőled kaptam, és most kérlek, te gondoskodj rólam, mert én már nagyon fáradt vagyok. A szüleimen kívül senkit sem szerettem igazán, szívből. De Téged akarlak szeretni. Segíts ebben nekem.
Ahogy a szavak feltörtek a szíve mélyéről, még nem érzett nyugalom, béke töltötte be egész lényét. Nem félt, eltűnt a magány, a kétség. Mintha minden kérdésére megkapta volna a választ a lelkében.
Boldog mosollyal lehunyta szemeit. Már tudta, merre visz tovább az út. Még látta, hogy érte nyúl egy kéz. Az a kéz, amit érte szegeztek át.

Vége
3390
andika72 - 2014. december 31. 11:08:06

Drága Eszter!
Köszönöm soraidat. Teljesen biztos, hogy lesz számadás. A gond csak az, hogy az már késő lesz.Onnan már csak két irányban lehet menni, és nincs sem köztes út, sem módosítási lehetőség.Ebben az életben kell döntenünk,és ez kihat a végső ítéletre is.
Boldog Új Évet Kívánok!!!AndreaWink

499
magyareszter - 2014. december 29. 18:42:28

Kedves Andrea!

Szereplőd történetén keresztül megfogalmaztad a mai törtető, egymást eltaposó, önmagukat előre helyező, másokon keresztül gázoló emberek típusát. Szerencsére velük ellentétben létezik még emberség, jóindulat, megértés, elfogadás, munkahelyen és a magánéletben is. Csak sajnos nagyon sokan gondolkodnak és élnek így, ahogy leírtad, "életre valók", nem "lúzerek", ahogy még meg is magyarázzák saját viselkedésüket. Bízom benne, hogy mindenki számára eljön egyszer a számadás ideje. Szerencsés, ha valaki már életében képes szembenézni a hibáival, egyáltalán ráébredni arra, hogy helytelenül viselkedett. Az életben jó, ha előre tekintünk, nem kesergünk a múlton, de időnként igenis hátra kell nézni, hogy a a megfelelő úton jártunk-e és azon maradjunk továbbra is, vagy irányt, szemléletet kell váltani. Sokan csak akkor képesek erre, ha valami megrázó dolog történik életükben, például halálos betegség.
Örömmel olvastam írásodat! Sok szeretettel Eszter

3390
andika72 - 2014. december 14. 14:46:35

Kedves Etel!

Köszönöm! Az ember úgy hiszi, bármit büntetlenül megtehet. Önmagunk isteneként bűn, büntetés, korlátok nélkül kergethetjük a boldogságot, de ha őszinték vagyunk, rá kell jönnünk, hogy az anyagi dolgok, vagy egy másik ember sosem adhat maradandó örömöt. Sajnos néha túl későn ébredünk rá erre.
Szép napot neked!
Andrea

3313
paltetel - 2014. december 13. 16:38:28

Eljön az idő, amikor számot adunk életünkről, tetteinkről, és ez a jó.
Ügyesen írtad le a fiatalok felelőtlen viselkedését és azok következményeit.
Tetszett írásod!
Szeretettel, Etel

3390
andika72 - 2014. december 02. 14:23:10

Drága Anyessz! Köszönöm! Saját életemből tudom, hogy elengedhetetlen a folyamatos újra értékelés. Így tudjuk helyes irányban folytatni tovább. Szép napot!WinkRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.