Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Dr. Erdős Tamás: Lányok az éjszakában

Úgy alakult a helyzet, hogy kaptunk egy fülest. Régóta körözték már országosan azt a férfit, aki egy házibulin megfojtott egy nőt, majd lelépett. Mindebből a bulizók semmit nem vettek észre, csak amikor egy párocska igénybe akarta venni a másik szobát. A férfi azóta munkásszállásról munkásszállásra járt és mindenütt csak néhány napot tartózkodott, majd továbbállt. A füles arról szólt, hogy néhány órája egy hasonló személyleírású férfi jelentkezett be Pesterzsébeten egy ilyen melóshotelbe.

Az osztályvezető kiadta a munkát az elfogó brigádnak. Ez nem rendszeresített egység volt, hanem egy ad hoc csoport. A Vizsgálati Osztály azon tagjaiból szervezték, akik versenyszerűen űztek valamilyen harcművészeti vagy más bunyós sportot. Benne volt – felülről lefelé haladva - Virág Jenő a IV. emeleti Kábítószer Csoporttól (wa-do-ryu), Kertész Tibor, azaz én a III. emeleti Rablási Alosztálytól (kick-boksz), Petrovics Józsi (ju-jutsu), Nádory Robi (kung-fu) és Kapros Laci (doshinkan) az I. emeleti Életvédelmi Alosztálytól. Úgy neveztük magunkat, hogy extra-szuper-akcióbrigád. A főnökség meg úgy, hogy a bunyósok. A bűnözők meg… hát leginkább szemét zsaruknak.

A brigádértekezleten megbeszéltük, hogy mindenki hazamegy vacsorázni, és este 8-kor találkozunk a Tolnai Lajos utcában, a Vizsgálati Osztályon. Onnan pedig két kocsival megyünk Erzsébetre.

A munkásszálláson nem találtuk meg a keresett személyt. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de mindig lelépett, mire odaért az óberhé, néha csak percekkel előzte meg a Céget. Most se volt fél órája, hogy kijelentkezett. Úgy döntöttünk tehát, hogy ha már így együtt vagyunk, átfésülünk néhány szórakozóhelyet.

Ezt persze nem lehet feltűnés nélkül csinálni. Ahogy elhaladtunk egy-egy kidobóember, mixer, vagy más hasonló foglalkozású mellett egy-egy csehóban, mindegyik a gallérját hajtogatva mutatta a képzeletbeli jelvényét, vagy tisztelgett, ahogy a rendőrök szoktak igazoltatáskor. Persze semmit sme találtunk, ezért visszamentünk az osztályra jelentést írni.

Azon vettem észre magam, hogy alig 10 perc múlva elmegy az utolsó Metró. Kiviharzottam az épületből, ki a Tolnaiból a József utcára, onnan a Rákóczi térnél a körútra.

A körúti Ezermester bolt előtt szobrozott egy szőke lány, amikor ránéztem, észrevettem, hogy mozog a szája. Közelebb menve ezt hallottam: - Szia, gyere velem szobára!
- Nem lehet, zsaru vagyok! – mondtam neki, de ez nem érdekelte. – Járnak hozzám rendőrök is! – felelte.
- Ok, de pénzem sincs! – válaszoltam, mire gőgösen végigmért. – Akkor meg minek tartasz fel? - szűrte a fogai között, majd elsétált.

Most már tényleg siettem, de csak a József körúti Borászati Szakboltig jutottam, itt két újabb lány botlott belém, vagy én beléjük. Egy nagydarab fekete és egy vékony barna pillangót vetett utamba a sors. Nem tudtam őket kikerülni, ott sasszéztak előttem. A nagyobbik tette meg az ajánlatot. Tudtam, hogy a pénzzel kell kezdeni, az bejön.

- Lányok, nincs pénzem – kezdtem, de ezt nem vették készpénznek.
- Ketten csak egy ezres! – mondták meg az árat. Nem volt mit tenni, bedobtam a következő fegyvert - Zsaru vagyok!
- Jaj, de cuki vagy szivi, hogy elmondtad! – borult a nyakamba a nagydarab fekete, és legott odanyomott a képemre mindkét oldalról egy puszit. Az orrom pillanatok alatt tele lett valami pacsili szagával, de olyannal, hogy a görény meg a Krasznaja Moszkva gyártója is sírva könyörögtek volna a receptért.

Az utolsó pillanatban csíptem el a Metrót. Az alagútban jól tükröződtek a szerelvény ablakai, így rémülten vettem észre, hogy az inggallérom és mindkét arcom csupa rúzsfolt, de akkora flekkek voltak rajtam, mint egy húszforintos. – Ezt nem tudom eltüntetni – gondoltam, majd azon kezdtem el töprengeni, vajon mit mondjak odahaza? Elmegyek nyolcra dolgozni, és hazajövök fél tizenkettőkor ekkora rúzsfoltokkal. Arra jutottam, legjobb lesz, ha megmondom az igazat.

A hatás nem is maradt el. Nejem lesújtó pillantással mért végig. – Milyen nő az, akinek pont te kellesz? – mondta megvető hangon.

Apósom ezzel szemben tele szájjal nevetett, majd amikor levegőt kapott, azt nyögte: - Ez a történet olyan hülye, hogy akár igaz is lehet!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.