Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.19. 23:42
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.19. 22:08
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok sok szeretettel: Kövesdi Ferencné Teri

2019.04.19. 21:36
Kedves Holnaposok! Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok, mindenkinek!

2019.04.19. 21:07
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

2019.04.19. 18:18
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kíván szerkesztőségünk minden magazin tagnak és olvasóinknak! Smile

2019.04.19. 18:16
Szép estét kívánok szeretettel! Heart

2019.04.19. 18:16
Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok! Heart

2019.04.19. 17:54
Kedves Józsi ! A vers ( Erdőn,mezőn ) kétszer lett feltéve kérlek a meglévőt törölni. Köszönettel Tibor (Mirage )

2019.04.19. 14:13
Koszonom szepen, hogy nyuszis versikem ilyen gyorsan folkerult. Mindenkit udvozlok es Kellemes Husveti Unnepeket kivanok.

2019.04.19. 09:05
Kedves Holnaposok! Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok! Smile Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: BerencsiSzilvia
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Farkas Viola: Ki lehet az?
Nemrégiben, Fiam meglepetésszerűen elhozta legkisebbik lányát láthatásra, a még nem egészen 3 éves Hölgyet az én ötödik unokámat. Egyszer már találkoztunk Svédországban, az ölemben is ült. Kedves, barátkozó, csupa mosoly, csacsogó baba.
Tehát megérkezett a kis hölgyemény hosszú, divatos ruhában, bátran, lehengerlően. Épp túrós csuszát főztem, máris megkínáltam őket, a tepertő különösen ízlett a kis unokámnak, ezek szerint magyar gyomra van. Utána fényképezés, majd szaladva felfedezés, bokrok, fák között eltűnés. Benépesült minden, életre kelt az udvar, kacagtak a virágok, a Nap is ránk kacsintott, örvendezett a ház, a kert, az összes benne lévővel, a szűkre szabott idővel.
Fontos teendő végzéshez, édesapja felkapta, bevitte a heverőre, pelenka cseréhez, mire a kislány heves tiltakozásba kezdett, szinte sivalkodva, hogy „ide nem, nem akarok jönni, mert itt fekszik a „bácsi”!
Megdermedtünk, kérdezgettük, ő mindig a fejrészhez nézett és válaszolt. Közben megtörtént a csere és ő futva menekült a szobából.
Mi felnőttek, gondoltuk a jelenség okát, hisz elméletben tudjuk, hogy soha nem vagyunk egyedül, de mivel nincs „látó” szemünk – szerencsére – nem veszünk tudomást róla. Kis idő elteltével a szoba felé vettük az utunk és érdeklődtünk, hogy ott van-e még a „bácsi”? Ő csak az ajtóig jött, onnan nézett a heverőre, igennel válaszolt aztán már futott is ki.

Hamarosan elbúcsúztak, én viszont itt maradtam kétségek között: vajon ki lehet az én heverőmön, ahol minden délután aludni szoktam? Lehet, hogy az előző háztulajdonos nem tud elszakadni a maga építette házától? Aki hirtelen halt meg a közeli buszmegállóban, munkába menet közben? Azóta sem tudott megnyugodni? Talán nem is tudja, hogy meghalt, pedig annak már több évtizede, hisz én 20 éve itt lakom? Ez már az én tulajdonom. Összeszedtem minden gondolatom, bátorságom és elkezdtem „hozzá” beszélni hangosan, érthetően. Kértem, hogy menjen innen el, az övéi várják, neki itt már nincs keresnivalója, mert nem tartozik az élő emberek közé. Az után imádkoztam a megnyugvásáért és kértem az Angyalokat, hogy segítsenek neki bejutni a saját szférájába.
Hogy elment-e? Nem tudom. Semmilyen gondolati kapcsolatom nincs vele, de nem is volt.
Egyébként, amikor tavaly Svédországban voltam látogatóban, a kis unokám édesanyja érzékelte, sőt látta is a megérkezésemnél, hogy egy férfi szellemlény van velem, vagyis követ, amiről én nem tudok.
Nem lehetett valami nagy öröm, hogy a meghívott vendég „kísérettel” érkezik, amikor a ház asszonya különleges „látással” rendelkezik!

Azt tudjuk, hogy a kisgyermekek kb. 7 éves korukig látják az elhaltak szellemeit. Mondják is az élményeiket, a látottakat, de a felnőttek legtöbbször elhallgattatják őket azzal, hogy ne „fantáziálj”! Pedig nem ártana rájuk néha oda figyelni, már aki hisz az ilyesmiben és szeretné tudni, hogy kik tartózkodnak a közelükben. Bizony, sokszor vannak velünk az elhunyt családtagjaink. Mint ahogy az újra testet öltésnél is, ugyanazon közösségbe, rokonságba születnek meg kisgyermeknek.
Talán még annyit, hogy az úgymond „látó” embereknek nagy teher ez a képesség, hisz bizonyos helyeken, temetőkben, kocsmáknál, bűntanyák közelében látják a gonosz szellemek tömegeit.

- Személyes tapasztalatom még: a szomszédom kislánya 3 éves lehetett, amikor egyszer csak, félt a kertjük végében menni, a felállított hintájához, mert ott látta a „bácsit”, aki valaha a hátsó szomszédunk volt és most jött a beteg feleségéhez. Egyfolytában a kert végében tartózkodott, ahol a három szomszéd telke összeér. Kb. két hétig nem lehetett hintáztatni a kislányt. Meglátogattam a hátsó szomszédasszonyomat s elbeszéltem neki e jelenséget. Örömmel nyugtázta, hogy tud róla, hisz most van a házassági évfordulójuk. A „bácsi” segíteni jött élete párjának. Hamarosan a feleség is távozott a földi világból.
Azóta a kislány nyugodtan hintázik és elfelejtette a kis kori látomását. -

Hogy ki lehetett az? Ki volt, aki az én ágyamon tanyázott? Valószínűleg soha nem derül ki. Erről is csak a kis unokám révén szereztem tudomást. Remélem, azóta bele nyugodott a helyzetébe és elhagyta a Föld légkörét.

277
farkas viola - 2015. január 02. 05:00:19

Kedves Róza-mami!
Köszönöm és örülök, hogy megírtad a saját tapasztalatodat is. Igen, el kell hinni mindezt, Te is bizonyságot kaptál. Jó érzed, hogy van aki vigyáz Rád: Lehet őrző angyalnak is nevezni, de de lehet, hogy az igazi duálod őrködik feletted.
Annyira nem vagyunk egyedül, hogy egész szellemcsoportok vesznek körül és a jó gondolatainkkal, cselekvéseinkkel a jó szellemeket vonzzuk magunkhoz. A rosszra törekvőket már nem is kell magyaráznom.
BOLDOG ÚJÉVET és jó egészséget kívánok szeretettel: Viola
HeartRose

2135
mami - 2015. január 01. 12:22:21

Kedves Viola!

Érdeklődve olvastam írásod. Alig mertem elhinni az olvasottakat, mert velem is hasonló dolog esett meg, többször is életemben. Sőt mostanában is. Nem rég egy műtéten estem át és az őrzőben meglátogatott egy férfi. Ott ült a fotelban és beszélgettünk. A gyerekekről az unokákról és a dédunokákról. Elcsodálkozott, hogy már majd négy dédunokám van. Annyi mindent tudod rólam így nem volt nehéz vele beszélgetni. Aztán jött a vizit és én csodálkoztam, hogy nem küldik ki a szobából. Elaludtam és mikor felébredtem már nem volt ott. Mikor haza hoztak a klinikáról és a lányomnál lefektettek még láttam mosolyogva ülni a fotelba, de már többet nem szólt hozzám. De érzem, hogy itt van, csak azt nem tudom, hogy ki ő, mert az arcát nem láttam. És mert itt van és tudom, hogy azért van, hogy vigyázzon rám ki merek menni éjjel a fürdőbe egyedül és sétálni és mostmár a boltba is... Érdekes az élet. Jó, hogy sosem vagyunk egyedül.

Szeretettel: /mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.