Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Apáti Kovács Béla: A hegy tetején lakó napsugár (2015. január)
Szomszédunkban lakott egy kisfiú. Nagyon kíváncsi lurkó volt. Állandóan kérdésekkel nyúzta szüleit és nagypapáját. Nem volt tőlük egy szabad percük sem. Embernek kellett lenni a talpán, aki felelni tudott a rengeteg kérdésre.
Egyik nap is így fordult öreg nagyszüléjéhez:
– Nagypapa, hol lakik a napsugár?
Az öregember meglepődött a kérdésen, és sokáig nem tudta, mit feleljen. Mivel a fiúcska a déli órákban kérdezte ezt, nagypapája azt találta mondani, hogy a közeli hegy tetején, mert akkor a Nap éppen onnan tekintett le rájuk.
Ezen a kis unoka elgondolkodott, majd mondta:
– Nem is sejtettem, hogy ilyen közel van hozzánk a napsugár háza. Nagypapa, – ugrott fel hirtelen – ugye egyszer elmegyünk vendégségbe hozzá?
– Miért ne? – ment bele a játékba az öregúr, és nagyot szívott a pipájából – Egyszer majd elmegyünk, de most siessünk ebédelni, mert nagyanyád mérges lesz, ha lekéssük a főztjét.
A kisfiú fantáziáját nagyon felkeltette, amit az öregapja mondott. Az ablakból egész nap a közeli hegyet nézte. Egyszer csak megint felkiáltott:
– Nagypapa, a napsugár lement a hegy tetejéről, és már szinte belebukott a folyóba. Ez meg, hogyan lehet?
– Tudod kis unokám, este a napsugár is mindig megfürdik lefekvés előtt. A folyóban szokott tisztálkodni. Amikor végez, az esti szellővel megtörölközik, és csillagfénnyel visszamegy a hegy tetején lévő házába.
– Reggel nem szokott mosakodni? Amikor felkelek, édesanyám mindig mondja: Menj a fürdőbe, és mosd meg az arcodat és a fogaidat! A napsugárnak nem kell megmosnia az arcát és a fogát minden reggel?
A nagypapa elmosolyodott, és mindjárt megértette, hogy unokája mire gondol. A csöppség megfigyelte, hogy a napsugár nem ott folytatja a napját, ahol abbahagyta. Reggelente ellenkező irányban keleten lehet látni, mint este.
– Tudod drágaságom, pitymallatkor a napsugár ott azon a szép, virágos mezőn harmatcseppel mosdik meg, ezért olyan friss és üde mindig.
Ez látszólag megnyugtatta a fiúcskát, de továbbra is minden vágya volt, hogy meglátogassa a hegyen lévő házat. Ezért öregapját nem hagyta békén. Szinte szünet nélkül azt kérdezte, mikor indulnak már végre vendégségbe a napsugárhoz. Szegény öregember alig tudott kifogást találni.
– Látod ott azt a nagy fekete felhőt?
– Igen.
– Ilyenkor nem szabad meglátogatni a napsugarat, mert a felhőben egy mérges rokona lakik, aki nem tűri a látogatókat. Ha valaki ilyenkor megy látogatóba, azt villámaival elkergeti.
Néhány napig megúszta az újabb zaklatást, mert borús idő volt, sőt még esett is, de amikor kisütött a nap a kisfiú megint rimánkodni kezdett, hogy már menjenek fel a hegyre. Végül már nem lehetett kibújni a rengeteg nyaggatás alól, és kitűzték a kirándulás időpontját.
Egyik szép kora tavaszi napon a kisfiú és nagypapája elindult, hogy a közeli hegyen felkeressék a napsugár házát. A nagymama mosolyogva készítette össze az elemózsiát az útra. A hátizsákban volt sok finomság és innivaló.
– Aztán el ne felejtsétek mondani, hogy én is üdvözlöm a napsugarat. Ezenkívül kérjétek meg, selymes cirógatásaival biztassa a kertemben a palántákat, hogy minél előbb erősödjenek meg!
Megígért, és boldogan elindultak.
Sokáig mentek. A kicsi unoka eleinte vidáman lépdelt nagyapja mellet, de egy idő után kezdte elunni a hosszú gyaloglást.
– Nagypapa, mikor érünk már fel a napsugár házához?
– Türelem, türelem kicsikém – nyugtatgatta az öregember – mindjárt ott leszünk. Nézd, én már látom is a hegy tetejét. Még néhány kecskeugrás és megérkezünk.
Igaza lett, mert egy – két perc múlva egy tisztáson találták magukat. A kisfiú kíváncsian nézett körül, majd csalódottan kérdezte:
– Hol van itt a ház? Nem látok semmiféle házat. Jó helyen járunk nagypapa?
– Természetesen, hogy jó helyen járunk. Nézz csak fel az égre a napsugár is éppen most érkezett haza. Éppen a fejünk fölött van. Ideje valami hűs helyet keresnünk a házában.
A kicsi unoka még mindig nem értette, hogy nagyszüléje milyen házról beszél, amikor a fennsíkon néhány csenevész fán és bokron kívül nem látott semmit.
– Nagypapa, azt mondtad, hogy elmegyünk a napsugár házába. Hol van az a ház?
– Gyere csak ide ehhez a fához, és állj te is alája! Nézz át a levelei között, és hunyorogj a szemeiddel! Ha így teszel, akkor meg fogod látni a napsugár házát.
A kisfiú követte az utasítását, és lássatok csodát, amint hunyorogva átnézett a lombok között egyszer csak érdekes jelenségben volt része. A szivárvány összes színében pompázó kupola bontakozott ki előtte. Olyan volt, mintha egy gyönyörű palotában lettek volna. Minden ragyogott, és csillogott.
– Látod már a házát? – kérdezte mosolyogva az öregember.
– Igen - lelkendezett a gyerek –, de hiszen ez nem is ház, hanem palota. Soha nem gondoltam volna, hogy a napsugár ilyen szép helyen lakik.
– Ugye, nem csaptalak be? Miért is tettem volna, hiszen annak idején nekem is a nagypapám mutatta meg, hol lakik a napsugár, és majd te is megmutatod az unokádnak, ha eljön az ideje. Most pedig gyere, telepedjünk le ide a fa alá, és fogyasszuk el az elemózsiát, amit öreganyád pakolt nekünk.
A hátizsákból előkerül az ennivaló, és a kisfiú nagymamája által készített meggyszörp is, amit vidáman megettek és megittak. Az evés után még egy kicsit nézelődtek a hegytetőn, majd a nagypapa mondta az unokájának:
– Lassan mennünk kell, mert a napsugár is indulni készül, hogy folytathassa égi útját. Nézz csak fel az égre, őkelme már a kapuban áll és integet nekünk!
Valóban a Nap már nem volt a fejük felett, elindult lefelé a folyó irányába, hogy majd este megmosakodjék a selymes vízben.
A kisfiú boldogan integetett kicsi kezeivel feléje, és megígérte, hogy majd legközelebb is nagypapájával meglátogatják a napsugár házát.
Odahaza lelkendezve mesélt szüleinek a kirándulásukról. Alig tudott elaludni a sok élménytől. Legszívesebben reggelig mesélt volna édesanyjának a napsugár csodálatos házáról.
– Jó éjszakát drágaságom! – mondta neki az anyja – Csukd be kicsi szemeidet, és álmodjál szépeket az új barátodról, a napsugárról!
3313
paltetel - 2015. január 17. 09:01:31

Kedves Béla!
Milyen szép egy ilyen "nagytata-unoka" kapcsolat! A feszültséget végig fent tartva ösztönözted az olvasót a további olvasásra. Szépen vezetted le a történetet.
Gratulálok mesédhez (ami valóság is lehet?)?
Üdv. Etel

2135
mami - 2015. január 11. 09:40:34

Öröm volt olvasni történeted.

Szeretettel: Jártó Róza

1403
titanil - 2015. január 03. 13:19:41

Kedves Béla!
Jó volt olvasni ezt a szép mesét, ami nemzedékről nemzedékre száll. Remélem, hogy a kisfiú majd idős korában meg tudja mutatni unokájának a "napsugár házát", lesz még annyi zöldellő erdő a hegyekben! Nagyon tetszik a nagyszülők és az unoka beszélgetései, az unoka kíváncsisága. Gratulálok!
Sok szeretettel: Magdi

499
magyareszter - 2015. január 03. 07:02:31

Kedves Adalberto!

Megható, szép mesédet örömmel olvastam. Nemcsak a gyerekeknek, nekünk felnőtteknek is szükségünk van mesékre, segíthet a mindennapokban, szebbé tenni azokat, de még a gondok leküzdése is könnyebb, ha egy kicsit elrugaszkodunk a földi valóságtól. Kedves a nagymama és a nagypapa alakja és persze a mindenre kíváncsi unoka is, mindhárman valóságosak és mesések egyszerre. Gratulálok írásodhoz! Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.