Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Arthur Z. Balogh: Vonatnéző
Fullasztó hőséggel árasztotta el a földet az óriási vörös nap, s a régen mélykék ég, ember emlékezett óta vörös volt.
Hátát, háza omladozó falához támasztotta. Mozdulatlan, hunyorgó szemekkel, — egy ideje rosszabbul látott, mint fiatal korában, — nézte a semmiből jövő síneket eltűnni az ismeretlenben.
Évek óta nézte a vonatokat. Így ülve, mint most, háta a falnak támasztva, mozdulatlanul hallgatta a sínek énekét mikor egy vonat közeledett. Az erősödő ének acél és energia orkánná változott.
Jól tudta, hogy nagyvárosból jött a vonat, — számára ismeretlen, — de nem tudta hová ment. Eltűnt a kanyarban és utána minden elcsendesedett.
Két vonat között ismeretlen távoli tájakról ábrándozott. Honnan jött és hová ment, és az állomások, ahol néhány percre megtorpant. Vágtató képzelete látta az embereket szaladni dolgaik után.
Háta mögött a ház is élt. Egy pólyás sírt az egyik szobában és gyerekek játszottak körülötte a bokrok között. A szomszédból lágy zene szólt és a fülledt melegtől és ezektől az ismert hangoktól feje álmosan bólogatott. Ezek az örökös délutánok amit csak néhány robogó vonat zavart, volt az élete. Időnként egy űrhajó félelmetes távoli morajától megremegett a levegő és a ház ablakai, de soha nem látott egy űrhajót leszállni.
Egy reggel a sínek között ment és meglepődött, hogy nem jött több vonat. Előbb a föld remegett, majd a levegő és életében először látta a megszámlálhatatlan űrhajót! Irtózatos erőfeszítéssel szálltak fel nyugat felé és a szél olyan erősen fújt, hogy borzongva feküdt a sínek közé.
Majd a csend visszajött. Újra nézte a síneket, de nem jött több vonat. Mögötte a ház is elnémult. Senki nem lakott benne. A csecsemő nem sírt és a lágy zene sem szólt és nem játszottak a gyermekek a napégett bokrok között.
Csak most értette meg, hogy elfelejtették. Elmentek mielőtt a nap felfújja magát és az égő vörösség mindent elönt. Tudta, hogy egyedül maradt és szomjas volt. Nem jött többé a vonat…A nap…A szomjúság. Nehézkesen felállt és a föld utolsó kutyája házában eltűnt.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.