Boér Péter Pál: Ellőtték
- Frontátvonulást mondanak az előrejelzők holnapra, csak azt nem tudom, hogy kis, vagy nagy frontot. A kicsi front nem gond, ott viszonylag kevesen pusztulnak el. A nagy esetében úgy hullanak az emberek, mint szúnyogirtásban a zümmögők.
- Emlékszem, mikor hazajöttél sok mindent meséltél az átvonulásokról. Szerencséd is volt, mert ellőtték az eszedet, így aztán leszereltek.
- Tényleg, asszony, ahogyan mondod, dereng, hogy ellőttek valamimet! Az eszem lehetett az? Fontos, hogy nyugodtan itthon vagyok és nem kell a halál arató-cséplőgépével egyenlősdit játszanom. Hol a túróban is van az embernek az esze? Nem tudom már...
- Mesélik, hogy mások is az eszüknek köszönhetik megmenekülésüket. Legjobb tudomásom szerint, ha nem csal merengő emlékezetem, van aki a zsebében hordja, mások a retikülben, és most ugrott be, hogy én a széfben tartom.
- Mekkora az ész tulajdonképpen?
- Változó. Egyeseket, akiket megmentett, talán zakójuk belső zsebében hordhatták, mondjuk a szív magasságában és lepattintotta a lövedéket. Vajon lehet-e olyan méretű, mint egy korabeli, teljes testet védő pajzs? Akár azt is el tudom képzelni.
- Nekem jó nagy eszem lehetett, hogy csak azt lőtték el, mert minden egyebem ép. Te is jobban tennéd, ha most így, frontátvonulás idejére, kivennéd a széfből a magadét, ha ilyen védelmező erejű. Különben hányra mondták?
- Valamikor a hajnali órákban kezdődik, de tudod milyenek ezek az előrejelzők, folyton tévednek. Lesz abból délelőtt tíz is. Persze sosem lehet tudni... Én azt mondom, feküdjünk le idejében, ha mégis rendesen megérkezne a front, akkor legalább legyünk védve.
- Te az eszeddel, én meg ugyebár le vagyok szerelve, vagy nem? Tudod mi ugrott be most így? Valamikor, régen azt hallottam, hogy akadnak, akik a fejükben tartják ezt a... hogy is mondják, ja eszet, amit nekem ellőttek mélységes hálámra. Az életemet mentette meg az az észlövés, de mégis elég nagy marhaságnak tartom. Képzeld el, ha valaki nem kívül tartja az eszet, akkor hogyan tud az védeni?
- Én meg azt hallottam, van aki a fülében tartja, az már ugyanaz, nem? A fül is a fejen van, meg ami a fülben, az is a fejben van. Nem akarok vitázni, egyszerűen csak azért mondom, mert a fülemmel hallottam, amint mondták. Gondoltam, hátha arra lakozik.
- Mondd, akkor én most hadirokkant volnék? Azt nagyon nem szeretném, azok sántikálnak, bicegnek meg hiányzik nekik valami. Nekem semmi sem hiányzik, mindenem megvan, ugye?
- Teljesen ép vagy, esztétikailag tökéletesen nézel ki!
- Látod, mekkora mázlim van kicsikém! Na jöjjön az a nyavalyás front, menjünk aludni!
- Ideadnád a járókeretemet? Messze van a hálószoba és ha netán erősebb front jön, menekülni szoktak. Emlékszel, nem? Mikor leszereltek, utána is egy csomót kellett menekülni, arra is nagy szükség volt!
- Itt is szükség lesz a járókeretre, a botomat is készítsd oda. Jut eszembe, Magdika hozott egy tál cseresznyét, egyél meg néhány szemet, nagyon egészséges arra a... Micsodára is?
- Valami jönni fog, vagy nem?
- Meg el is lőttek valamit...
- De hogy ellőtték! Nagyon ellőtték. Menjünk aludni, szép álmokat!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.