Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Boér Péter Pál: Mi az a keringőzés?
- Már megint hol jár a fejed, Dalmafi? Egyáltalán honnan kaptad ezt a fura nevet?
- Ó Dalmalány, egy tőről fakadunk mi, és mégsem, mert valahányszor rád tekintek, elveszítem a fejem. Te neveztél el így...
- Igen, látom, itt állsz előttem válladon egy szál nyakkal, még azzal sem tisztelsz meg, hogy kugligolyó súlyú fejeddel legalább felfelé néznél.
- Szégyenkezem, Dalmalány, de nem olyan egyszerű egy ilyen lezuhant fej helyváltoztatása...
- Miért szégyenkezel, talán nem láttál még alulnézetet?
- De, Dalmalány! Bennem dal vagy ám!
- Ez a te bajod, kis hülye Dalmafi. Képtelen vagy kimondani azt az egyszerű mondatot, hogy, “na kisanyám, hová megyünk, hozzám vagy hozzád?” Bár ilyen selyemnyafiknak talán még a “sehová” választ is ki tudnám adni...
- Dalmalány, a selyemségről nem szeretnék beszélni, de ilyen szövegeket sem mondanék, mert tisztellek. Ó, szépséges vágyódásom tárgya, mint látod, valahányszor megpillantalak elveszítem a fejem és alázuhan.
- Na végre! Kezdesz közeledni a normális beszédhez, hiszen tisztességesen tárgynak neveztél. De miért nem tudsz ilyeneket mondani, vagy hogy is fejeztem ki magad?
- Mert olyan nagyon alpári, Dalmalány. Udvarolnék, szeretgetném a szívedet, átölelném teljes lánylétedet szét nem pattanó, buborékboldogságommal, és egyszer, talán, valamikor, hosszas ostromlás után... Ki sem merem mondani, olyan tisztelettelen... A selyemségről még annyit, hogy nem borotválom a hasamat, a mellkasomat, sőt a lábszáraimon is teljesen ép a szőrzet.
- Pfúj, Dalmafi, a menő srácokon nem lehet serte! Gyorsan pakold vissza a fejed a nyakad tetejére, és gondold át ezt az egészet!
Dalmafi, született Dezső, lehajolt. Dalmalány, született Etelka cipőjéről felemelte arccal fölfelé zuhant fejét és visszahelyezte a nyakára.
- Te sertelen, íme egy serkentő...
Dalmalány odatekert egy csípős pofont, az ismét Dezső ábrázatára.
- Jé, ennek nem esik le a feje!
- Visszanőtt, kislány, odaforrt örökre. Én ódivatú vagyok, a nagymamám mesélte mennyire megdobogtatta a szívét, mikor nagypapa keringőzés közben a lábára lépett.
- Mi az a keringőzés?
- Olyan, mint a körhinta.
- Mondhatnál valami rendes szót is, ezeket nem értem...
- Mindegy. Tánc, talán így felfogható... Lám, nekem önkontroll hiányában, folytonos fejvesztéssel potyogott lábadra a fejem. Már csak múlt időben! Te nem értékelted, de találok helyetted olyat, akinek talán le sem kell fejelnem a cipőjét, mégis örvend majd széplelkű Dalmafiságomnak.
Dalmalány, néhány évtizede azon gondolkodik ott, vajon honnan szedte ennek az alaknak - aki közben nagyapa lett, mert megtalálta a nekiszánt, hűséges párt - ezt az ostoba nevet, és miért? Miféle dolog valakit így nevezni? Ez nem egy normális becenév, még akkor sem, ha a fiú is majdnem ugyanúgy becézte vissza. Nevezhette volna Szendecunminak, vagy Lucemicilinda is, de miért éppen Dalmalánynak?
Az ötvenedik álldogálási évfordulón, megőszült, földig érő hajjal, már nem annyira fiatalon magasba szökkent.
- Jé, megfejtettem! Dalolnom kéne ma, de kinek?
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.